Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte
Batthyány Ádám udvari műveltsége 103 ügy szerencsés kimenetelében. Még 1629 decemberében azzal biztatta Batthyányi, hogy „én úgy gondolnám, hogy meg nem fogyatkozik kegyelmed őszentsége dispensatiójában.”224 A nagyobb akadályt inkább Illésházyék részéről látta. Esterházy Miklósnak is elmondta, hogy fölöslegesnek véli a fölmentés megszerzését, „minekelőtte végére nem megyünk,” hogy „pápista lévén” is Batthyányhoz adják-e a lányt.225 Az igazság azonban az volt, hogy a Batthyány Ádáméhoz hasonló esetek Rómában általában csak igen körülményesen és nehezen nyertek megoldást. Egy másik katolikus konvertita, Wolfgang Wilhelm pfalzi választófejedelem például éppen ekkor, 1629-ben unokatestvérének református lányát szerette volna felségül venni, de a diszpenzációt ismételt kérése ellenére ő is csak azzal a feltétellel kapta meg, ha a menyasszony áttér. Ekkor nevének elhallgatásával az utrechti érsekhez fordult, és miután onnan megkapta a diszpenzációt, 1631-ben megtartották az esküvőt, Francisco Suarez spanyol jezsuita teológusnak arra a - római kongregáció által elítélt - tételére hivatkozva, miszerint ha egy magasabb egyházi hatóság megtagadja a diszpenzációt, egy alacsonyabb megadhatja. Róma azonban a házasságot természetesen törvénytelennek ítélte, és csupán hosszú vita után, 1635-ben adott jóváhagyást ahhoz, hogy azt érvényesen újra megkössék.226 Magyarországon is történt korábban hasonló vegyesházasság. 1605 körül Czobor Mihály, aki özvegy Perényi Istvánná Thurzó Zsuzsannát (Thurzó György nádor lányát) szerette volna feleségül venni, szintén csak úgy kapott fölmentést a rokonsági akadály alól, hogy a menyasszonynak katolikussá kellett lennie. Forgách Ferenc érsek ugyan el tudta érni, hogy Thurzó Zsuzsannának csak titokban kellett áttérnie,227 de Batthyány Ádám esetében ez nem segített volna, hiszen neki nem állt módjában, hogy a diszpenzáció szövegét eltitkolja menyasszonya szülei előtt.228 Már azt is nehéz lehetett Illésházyéknak megma224Pázmány Péter levele B. Á.-nak, Nagyszombat, 1629. dec. 26.: Pázmány: Levelek II. 79. n° 568.; Ivá-nyi-Fazekas-Koltai: Pázmány 37. 225Esterházy Miklós levele B. Á.-nak, Lakompak, 1629. dec. 31.: Iványi-Fazekas- Koltai: Pázmány 76. 226Duhr: Jesuiten II/2. 267-268. - Suarez könyve (Tractatus de legibus. Moguntiae 1619.) 1632-ben megvolt a jezsuiták nagyszombati könyvtárában is: Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig. II: Nagyszombat. S. a. rend. Farkas Gábor. Szeged 1997. (Adattár 17/2.) 78. n° 132. Az idézett hely: cap. 22. § 6. Ld. még: Nikolaus Őry SJ: Suarez und Pázmány. Berührungspunkte in der Ekklesiologie. In: Homenaje a Eleuterio Elorduy SJ. Bilbao 1978. 209-236. 227Roszner: Házassági jog 286. 228Illésházy Gáspár azt is nehezményezte, hogy B. Á. nem mutatta meg neki Pázmány ajánlását. Illésházy levele B. Á.-nak, Trencsén, 1630. márc. 24.: Iványi: Pázmány 12.; Iványi-Fazekas-Koltai: Pázmány 79.
