Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
II. "Ifjúságunk és elménk értesünknek idejétől fogván". Batthyány Ádám udvari műveltséte
Batthyány Ádám udvari műveltsége 83 Jankó 1639-ben megbetegedhetett, mert ebben az évben Kis Bertalan evangélikus püspök az ausztriai Welsből származó126 127 Neubauer Mártont avatta föl Bozsokon Poppel Éva udvari lelkészének.128 De néhány familiárisnak nem tetszettek Neubauer beszédei, így távozott, és késó'bb, 1646-ban Pomogyon (Pamhagen) szolgált.129 Helyette 1640. januárjában az úrnő Matthias Löescher rábaszentmártoni plébánost hívta Dobrára, de erre nem került sor, valószínűleg azért, mert Jankó János időközben fölépült.130 Az evangélikus lelkészek jelenléte az udvarban szorosan összefüggött azzal, hogy a Batthyány gyerekeket, Ádámot és három húgát, akiket apjuk még reformátusnak szánt, 1625 után evangélikus hitben nevelték tovább. „Szüleim akaratja szerént először calvinista, és azután lutheránus voltam” - nyilatkozta később Batthyány Ádám,131 akit Poppel Éva 1626 elején, 16 éves korában Zvonarics György deáknak, az előző évben elhunyt sárvári evangélikus püspök Wittenbergben végzett fiának keze alá adott. „El kezdet tanusságom” A Batthyány Ádámhoz hasonló helyzetű főrendű és nemes fiúk - köztük annak idején saját apai nagyapja és annak felmenői is - általában elkerültek a szülői házból, és valamely kollégiumban vagy udvarban tanultak, különösen akkor, ha árvák vagy félárvák voltak, mert egy özvegy anya egyedül nem vállalhatta a társadalmi elvárásoknak megfelelő neveltetésüket.132 Poppel 126Payr Sándor szerint Poppel Éva udvari lelkésze volt az a Wilhelm Winter, aki 1636 áprilisában titokban Karintiában, Schwarzenberg gróf birtokain prédikált, gyóntatott, esketett, keresztelt, majd elmenekült onnét. A források azonban Winter udvari prédikátorságáról nem szólnak, csupán „aus dem Wudianische gebieth sectischen praedicant”-nak nevezik (Akten und Korrespondenzen zur Geschichte der Gegenreformation in Innerösterreich unter Ferdinand II. Hg. von Johannes Loserth. Wien 1907. [Fontes Rerum Austriacarum / Österreichische Geschichts-Quellen, Abt. II. Bd. 60.] cxi-cxii., 911-913.; vö. Payr: Dunántúl 202.; Fiedler: Pfarrer 166.; Magyar: Güssing 106.; Prickler: Presbyterologie 89.). A frankföldi születésű Winter már 1623-ban részt vett a szentlőrinci zsinaton (MPEtA IX. 54., vö. Payr: Dunántúl 202.), 1624/1625-ben németújvári német lelkész volt (MPEtA IX. 60.; „minister ecclesiae NemetUyvariensis”: IvÁNYl: Reformáció 328. n° 357.; Prickler: Presbyterologie 89.), és valószínűleg az is maradt egészen 1634-ig, a protestáns prédikátorok kiűzéséig. 127Payr: Egyháztörténeti emlékek 78. 128Payr: Dunántúl 205.; Fiedler: Pfarrer 96.; Prickler: Presbyterologie 69., 77. 129Payr: Egyháztörténeti emlékek 134.; Prickler: Presbyterologie 69., 77. 130Prickler: Presbyterologie 73., 69. - Löscher említett levele (MOL P 1314. n° 27650.) nem 1641-ben, hanem 1640-ben kelt. 131 Fazekas: Bekehrung 301.; Fazekas: Áttérési irat 104. 132Horn: Nemesi árvák 64-66.
