Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
Élet és halál az udvarban 429 útra kelt. Sopronnál találkozott Batthyány Ádámmal, akivel együtt értek Németújvárra. Wiltheim ezúttal sem érkezett egyedül, sem üres kézzel. Vele volt két diák, akik hegedűn és lanton játszottak, valamint egy teológiát tanuló magyar rendtársa. Tudta ugyanis, hogy Németújváron karácsonykor magyar nyelvű szentbeszédet is kell tartania.1'2 Ezen kívül Wiltheim magával vitt egy Szent Cecíliát ábrázoló németalföldi festményt (Cecília Renáta főhercegnő ajándékát) és egy mozgatható szemű augsburgi babát. Utóbbira és a muzsikus diákokra a karácsonyi ünnepségekhez volt szükség. Wiltheim szenteste olyan élőképet rendezett, amelyben az akkor közel három éves Batthyány Mária Eleonóra volt Szűz Mária. Ölében a bepólyázott babát tartotta, a diákok pedig karácsonyi énekeket játszottak. Szintén a baba fölhasználásával karácsony első napjának estéjén Wiltheim jezsuita szokás szerint betlehemet rendezett be rejtett lámpákkal. Mellette a diákok a helybeliekkel együtt német nyelvű pásztori dialógust adtak elő. Karácsonykor Wiltheim atya három misét mondott. Az elsőt éjszaka a várkápolnában, ahol a magyar jezsuita növendék beszélt a túlnyomórészt protestáns udvarnépnek, a második misét hajnalban, a harmadikat pedig napközben celebrálta „az előváros templomában”, tehát föltehetően a vár alatti Szent Jakab templomban, amely a németek temploma volt. Ezeken németül hirdette az igét. A magyarok számára Németújvár másik templomában, a későbbi ferences templomban, valamint a horvátoknak a szomszédos Szentmiklóson - Wiltheim emlékirata szerint - „a gróf káplánja” prédikált, aki föltehetően a szentmiklósi horvát plébános lehetett. A karácsony megünnepléséhez az is hozzátartozott, hogy az ünnep éjszakáján Batthyány Ádám harmincat lövetett ágyúival. Wiltheim atya elbeszélése szerint éppen ekkor háromezer török készült a vár alatt arra, hogy az éjszaka sötétjében hirtelen rohammal vegyék be Németújvárat, de az ágyúdörgéstől úgy megijedtek, hogy meg sem álltak hazáig. A kétes hitelűnek látszó történetet valószínűleg csak Batthyány familiárisai találták ki a távolról jött vendég szórakoztatására. Gaspard Wiltheim és nyilván Batthyány Ádám is szerette volna, ha a jezsuita atya nem csak az udvarban tartózkodik, hanem a környéken is hirdeti a katolikus hitet. Ezt azonban igen megnehezítette, hogy nem tudott sem magyarul, sem horvátul. „Nyelvismeretem hiánya megakadályozta,” - írta Wiltheim - „hogy a szomszédos városokban missziókat tartsak, mert 172 172 Wiltheim: Itinerarium 144.; Koltai: Wiltheim 655. - A magyar jezsuita nevét sajnos Wiltheim nem jegyezte föl, de föltehetően az utolsó éves bécsi magyar teológusok közül került ki, tehát Sámbár Mátyás, Lippay Ferenc, Kátay Zsigmond, Wesselényi Miklós vagy Novák Márton lehetett. Vö. Lukács: Catalogi II. 439.
