Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban

430

,CSAK EGY JÓ VÉGET LÁTUNK1

ott két nyelv, a magyar és a szláv inkább használatos, mint a harmadik, a német.” Szabadidejét inkább arra használta föl, hogy a karácsony utáni héten „Institutio Magnatum” címen egy kis erkölcstani művet állítson össze Batthyány Ádám számára, amelyben a példákat I. és II. Ferdinand életéből vette, Busbequius Török levelei és Lamormainitól szerzett értesülések alapján.

Wiltheim még részt vett az újszülött Batthyány Ferenc keresztelőjén, amely 1636. január 6-án kezdődött és három napig tartott, folyamatos étkezéssel és zenével,173 majd a Batthyány házaspár marasztalása ellenére búcsút mondott udvaruknak. „Sok évre vendégszerető szállást biztosítottak volna számomra, távol a császári udvar zűrzavarától.” - írta a jezsuita. Búcsúzóul egy Szűz Mária megkoronázását ábrázoló képet adott Batthyánynak, aki azt „fő vonalai mentén színesre kifesttette, és ezen misszióm emlékéül állványra szerelve, aranyozott keretben a templom oltárán helyezte el”.174

Domonkosok

A sarutlan ágostonosok sikertelen meghívása után 1634-ben Batthyány Ádám egy olyan renddel lépett kapcsolatba, amely kifejezetten szeretett volna letelepedni Magyarországon: a domonkosokkal. A kapcsolat ezúttal is a császári udvaron keresztül jött létre. A rend visszatelepülésének ügyét ugyanis maga a császár, II. Ferdinánd is figyelemmel kísérte. Miután 1634 júniusában, a spanyol Juan Valdespino, a domonkos rend magyarországi viszszatelepülésével megbízott commissarius Batthyány Ádámnál járt, Bécsbe visszatértekor személyesen is be kellett számolnia útjáról a császárnak. „Este audiencián voltam őfelségénél, és ott elmondtam Nagyságod buzgóságát a katolikus hit terjesztésében. Mindent tudni akart, így az audiencia több mint fél órán át tartott. A kegyelmes császár igen örült jelentésemnek, és jobban, mint elmondható, felette örvendezett a jövőbeli alapításon” - írta Valdespino Batthyánynak,1'0 akit a rend már 1634. május 8-án családjával együtt konfráterévé fogadott.176

173Wiltheim: Itinerarium 146.; Koltai: Wiltheim 658. - Ld. még a keresztelői meghívottak és felelősök névsorait, 1634. jan. 4.: MOL P 1322. Föld. fám. n° 368-369.

174Wiltheim: Itinerarium 144-146.; Koltai: Wiltheim 656-658.

175„Vesperi habui audientiam a sacratissima maiestate et illi fervorem Illustrissimae Dominationis Vestrae in religione catholica promovenda explicui, voluit omnia scire, et ita ultra mediam horam mansi in audientia et laetatus fuit supramodum Clementissimus Imperator audiendo meam relationem, et supraquam dici possit perplacet fundatio futura”: Giovanni Valdespino levele В. Á.-nak, Bécs, 1634. jún. 30.: Iványi: Dominikánus levelek 38-39. n° 8.