Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
Az UDVARI TÁRSADALOM 339 mi borunkat, az kit az magunk számára rendeltünk, hát azon kulcsár, az ki azokhoz az borokhoz lát, az hozza föl”. Ez azért is logikusnak tűnt, mert az udvari familiárisok asztalához is „jó ifjú legény kulcsárok” hozták a bort, „mivel bortöltó' nincsen az uraimék számára, tehát az mely kulcsár fölhozza, és tölteni köll, ... ha oly dolga vagyon neki, bízza egy csatlósra. Ő se, az csatlós [se] imide-amoda ne töltse akárkinek, hanem meglássa kinek tölti az bort, mert attúl is van níha tékozlás, hogy akárkinek is csak töltik.”517 Az azonban, hogy a kulcsárok maguk hozták ki a pincéből, sőt maguk is töltötték a bort, valószínűleg szintén nem bizonyult túl jó megoldásnak, mivel az ellenőrzés csökkenése túl sok csalásra adott számukra lehetőséget. 1643-ban Batthyány Ádám például azzal vádolta rohonci kulcsárait, hogy jóval több bort számoltak el étkezésenként, mint amennyit a pincéből fölhoztak, és amennyit ő és az udvar tagjai valóban elfogyasztottak: „beste kulcsár kurafiai, hogy szintén elmeröltél[!elterjedt] az latorság és szemlátomást való lopás és latorságj!] közietek, az ki után akasztófa helyetek” - írta haragosan.518 Talán ezért is került bele 1648-ban az idézett udvari rendtartástervezetbe, hogy „az uraimék számára, az ki az úr asztalához bort hord föl, és tölteni fogja, az is hites lészen”.519 Mind a Batthyány Ádám mögött álló bortöltőnek, mind az uraimékat kiszolgáló kulcsároknak vigyáznia kellett arra, hogy a pincéből fölhozott borból más ne ihasson, csak az, akit az illet. Batthyány Ádám 1643. évi, Francsavics György németújvári kulcsárnak szóló utasítása például egész zsánerképet fest egy udvari étkezés résztvevőiről, és a fal mellett alattomban hörpintgető étekfogókról és szolgákról. „Az uraim számára az mely kannában az bort felhordják, hát az kulcsár, ki felhozza ... szorgalmatosán reája vigyázzon, hogy hova mit tölt ki belőle. Az magonk asztalánál levő uraimnak mind eleget tölthet belőle, nincsen annak rendelés, de kívöl, az mint látom, az mint tölti az ifjak számára, az míg az uraim feljönnek, aztot ezután ne cselekedje. ... Ha kérik se töltsön, mert megbánja. Ha az uraim feljönnek, azoknak töltsön, legfőképpen az főemberek számára, az mennyi kelletik. Az más közönséges uraimnak is töltsön, de azoknak képeseb[![ szerént, az közönséges csura [hitvány] cselédnek az kemence megé sem517„Memoriale az újvári prevendások felől”, 1636. okt. 21.: Inkv pp. 215-217.; MÓL P 1322. Instr. n° 67/4. (pp. 124-125.). Ld. még ugyanezt: Memoriale Jobbágyi Dániel rohonc-szalónaki tiszttartónak, 1637. máj. 17.: Inkv pp. 254-255.; MOL P 1322. Instr. n° 82.; „Memoriale az két várnál [Rohonc és Szalónak] való prevendásokról”, 1638. máj. 12.: Inkv pp. 266-268. 518„Az kulcsároknak Rohoncon egy rövid memoriale”, 1643. márc. 29.: MOL P 1322. Instr. n° 160. 519MURt 96. n° 1/2.
