Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
338 ,Az JÓ ÉS HŰ szolgákat’ megöblítse, úgy vigye az úr kezében maga, nehogy kézről-kézre előbb adná.”512 Az az elképzelés azonban, hogy a bortöltő maga menjen a borért a pincébe és maga is töltse, inkább csak óhaj volt, mintsem megvalósult gyakorlat. Valójában ugyanis a bor számos kézen át jutott a pincéből Batthyány Adám poharába. Az első gyenge pont a bornak a pincéből való fölhozatala volt, amelyről egy 1635-ben készült instrukció azt írta: ,Az bor kiadásában aztot köll observáltatni az kulcsárokkal, hogy az mikor annak ideje eljün, hát az bortöltő menjen alá az pincében, és az minthogy vagyon arra való pincetokaink [palackhordó kosarak], és azokat az rendelt prevenda szerént töltsék meg, és adják kézben, azt bezárhatja, és csak mikor köll, akkor vegye elő, s úgy töltse.”513 így is előfordult azonban, hogy a bortöltő több bort kért a kulcsártól, mint amennyit kellett volna, majd a felesleget saját magának tette félre. „Az én borhordóm rosszasága miatt tékozlóképen is bánik vele,” írta Batthyány a németújvári kulcsárnak 1643-ban - „hanem ne add úgy fel neki az mint kívánja, két s három palackonként, ... hanem ebédre is egy palackkal, vacsorára is eggyel elégséges lészen az szomjóságomra.”514 A második gond abból adódott, hogy a bortöltő nem maga ment a pincébe a borért. Emiatt 1635-ben Batthyány Adám arra utasította Szarka Gábor rohonci számtartót, hogy „az bor hordásra az kulcsárnak gondot köll viselni, hogy minden embernek ne adja az bort, hanem ha az bortöltő vagy az csatlósok közül valamelyik megyen oda érette”.515 Úgy látszik, tehát, hogy a bortöltő - általánosnak látszó magyar udvari szokás szerint - hajlott arra, hogy maga helyett inkább a csatlósokat küldje a pincébe. Ez volt ugyanis a helyzet később Batthyány Kristóf udvarában is, akinek 1681-ben azzal kellett fenyegetőznie, hogy ha „bortöltőnk ... a borunkra való vigyázásában szorgalmatos nem lészen, hanem mint ezideig, néha, hogy csak csatlósra bízták, ... lészen gondunk a büntetésére”.516 Talán éppen ezért, egyfajta áthidaló megoldásként tette Batthyány Adám 1636-ban, majd a következő években is azt a rendelkezést, hogy „az 512MURt 96. n° 1/2. 513„Memoriale az prevendások felöl [Ferstetics Pál újvári tiszttartónak], 1635. okt. 26.: Inkv pp. 199-201.; MOL P 1322. Instr. n° 52/b. 514„Kolcsar [Francsavics] György deáknak való memoriale”, 1643. dec. 21.: MOL P 1322. Instr. n° 178-179. 515„Memoriale [Szarka Gábor rohonci számtartónak], 1635. júl. 16.: Inkv pp. 239-241. 516MURt 115. n° 9. - Hasonló figyelmeztetések: MURt 70. n° 4.; 111. n° III/2.
