Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Ábrahám Imre: A 14-17. századi Nyúl község rövid történetei földrajza
A 14-17. századi Nyúl község rövid történeti földrajza 23 A tételt árnyalandó jegyzi meg Szűcs Mihály, hogy az első a magasabb szintekre jellemző, míg a keleti lejtők talaja a löszön kialakult barnaföld, az alacsonyabb részeket a csernozjom barna erdőtalajok borítják, a Pándzsa-völgyében homokot és réti talajt találunk, a tanúhegyek maradványain pedig csernozjom jellegű homoktalajt.18 Néhány korai helynév is árulkodik az akkori talajviszonyokról: Gerha (1368: ua.: <girhes ’sovány’19 20), Köves (Djk. 1552-1624: Kewes ~ Köves hegy10). A település Árpád-kori közlekedési útjait fő vonalaiban ismerhetjük a kutatásokból, de továbbra is vannak tisztázandó részletek. Eperjessy Kálmán szerint legrégibb falvaink az úttalan korszakban keletkeztek,21 és ez Nyúl esetében akkor is igaz, ha Lovas Elemér térségünkben kimutatja a Cimbriana irányába futó római utat22 - és ennek továbbélésével számolhatunk is -, mert azt a dombok aljába helyezi, ahol nem kellett tartani az elmocsarasodástól. Ekként ez az út Ecs és Győrújbarát között érintette Nyúlt, és ezt a későbbi híradások is bőven igazolják.23 Egyébként azt, hogy a régiek az útonjárók miatt milyen körültekintően építkeztek a helységeket összekötő utak közelségében, a hagyományt fölidézve még tegnapi adatközlőinktől is hallhattuk. Ez a tárgyalt, régi győr-veszpréminek nevezett út a Kálvária tájékán érte el a várost, és a nyúliak talán nyolc századon át rajta jártak Győrbe: a zsákutcás faluból Kisnyúlon át vezetett föl a csatlakozás a hegyaljai útba. A Pannonhalmi-dombsor aljában volt egy másik átkelő út is, ez a nyomok szerint alapjaiban szintén régi volt, és amelyet érdekeinek, szükségleteinek megfelelően a kiépülő királyi alapítású szentmártoni monostor hívhatott létre.24 (A nyugati és a keleti két utat a török után dél-északi átlós vonalat nyerve be-, ill. kivezető szakasszal átkötötték.) Lovas Elemér római útként szerepelteti még a község keleti határát jelentő Palotai utat is, de ennek nem volt hatása a település fejlődésére. 3. Nyúl és határa az ezredforduló idején a szakirodalom szerint 2/3-1/3 arányban megosztva királyi és várbirtok volt. A változás követésében részben megkönnyíti dolgunkat, hogy a település vagyonából korán (71037, 71086) részesedik a bakonybéli apátság,25 de az addig kialakult helyzet, illetve az adományozás által módosított körülmények alakulása számos kérdést vetnek föl. Első kérdéseink egyike, hogy az adományozás első lehetséges idejére mennyire jutott a társadalmi és persze természetföldrajzi átalakulás. Vele kapcsolatban lát18A Pannonhalmi-dombság természeti képe. Kiegészítés a nyúli önkormányzat számára 2004. (Kézirat). 19PRT VIII. 97. 20GyEL GyKMLt Feudális, 1. 13. jegyzet. 21 Eperjessy Kálmán: A magyar falu története. Bp. 1966. 9. (a továbbiakban: Eperjessy: Falu). 22Lovas Elemér. Pannónia római úthálózata Győr környékén. Pannonhalmi Szemle 12. (1937) 275-304. 23Bubnich Mátyás győri kanonok 1700 táján a Nyálon az országút mellett emelt Mária-szobor fenntartásáról rendelkezik. Bedy: Győri káptalan 34. 24Ezt nevezi Györffy György Győr-győrszentmártoni útnak (Györffy: Történeti földrajz II. 581.), de 1. még 1700 k.: Via ex S: Martino ~ Via ad Jaurinum ~ Vár út (Dóka Klára (szerkj: Rendi levéltárak térképeinek katalógusa 1: A Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár térképei. [Magyarországi egyházi levéltárak térképei 15.] Bp. 1991. nr. 77.). 25PRT VIII. 224-227., 267-272. Legújabb kiadásaik: DHA I. 113-119. és 247-255.
