Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Ábrahám Imre: A 14-17. századi Nyúl község rövid történetei földrajza
24 Ábrahám Imre nunk kell, hogy a megelőző (?nemzetségi) téli szállás a Pándzsa felső folyásánál lévőkhöz képest más helyzetben volt. Tarján-Ravazd-Pannonhalma-Ecs után ugyanis kinyílik az ér völgye, a fővölgy, ugyanakkor kanyarulatot vesz a folyóvíz. Ezek eredményezik, hogy az itteni szállás eltávolodik a dombság fővonulatától, a ravazd-csanakitól, teret engedve egy új, de még mindig távolságtartó telephely, a szállást fölváltó prédium(ok), majd a falu számára. Az első új típusú szállásalakzatok létrejöttét a királyság első századában az életmódváltás és a szabadok alávetése eredményezte. Az első korán megtörténik, a másik fokozatosan, ahogy a közösségit fölváltja az egyéni földbirtoklás, amit majd követ a birtokjogok osztódása. Ha Györffy Györggyel elfogadjuk, hogy az 1037-es keltezéssel ismert bakonybéli oklevél Szent István-i eredete és tartalma megfelelhet a valóságnak,26 akkor a királyi birtokos már prédiumot, esetleg falut, benne valahány szolgacsaládot adományoz az apátságnak: „ Villarum autem vel prediorum nomine sunt hec, que Sancto Mauricio contuli:.. . Nuul\ Az adományozó a benne lakó és őhozzá tartozó embereket azzal engedi át, hogy akként szolgáljanak, ahogy addig neki szoktak. Az adományból értelemszerűen kiveszi a másik birtokos (várispánság) részét és - mint a későbbiekből világos - a magának megtartottat.27 Hogy pedig miféle ingatlanokat engedett át, az az 1086-os Szent László-féle összeírásból tűnik ki: „agros, fenum et omnia ad humanum usum competentia”, az meg mindkét adománylevélből, hogy a tulajdonok nincsenek elkülönítve: „familie Sancti Mauricii... mixtim habent... cum villanid'.28 Az adományok biztonságos térbeli elhelyezése természetesen ma már aligha lehetséges, bizonyos tényezők együttállása mégis ugyanazon irányba mutat. A nyúli határban mindössze három olyan területnév van, amelyikhez -földek, -rétek utótag rendelődik: Kápolnai-rétek, Potyondi-rétek és Incsői-földek, Incsői-rétek, ráadásul mindegyik előtagja a régmúltba tekint. Úgy gondoljuk, hogy ha mai nevek segítségével el lehet helyezni az első adományokat, akkor belőlük kell választanunk. Mivel azonban a legtávolabbi sarok Kápolnai-rétekbe több szempont miatt sem jöhet szóba, a szántók (agros) és a rétek (fenum) leginkább az Incső-höz köthetők. Annál is inkább, mivel az mint szolgatelep (ín ’szolgarendű személy’) elsősorban lehetett a kapott prédium szűkebb helye, és mert ennek völgykatlanszerű szomszédsága viseli ma is az egyik legrégibb foglalkozásneves helynevet: Egese (<eke ’szántó’). (Láttuk, hogy ugyanilyen alapon nevezték Nyúlnak a hegy egyik zugát, talán a központi medencét, de ilyen megnevezésnek tűnik a Cinege [’madarász’] is.) Bakonybél (elsősorban) a szőlők miatt kapott Nyúlon, az akkor még aligha az egészre kiterjedő névvel nevezett helységben birtokot.29 Ha így volt, az okiratba foglaláshoz név kellett, és erre a célra a szőlőhegyet megjelölő Nyúl kínálkozhatott, mivel az Incső nem látszott szalonképesnek. A közös tulajdon miatt mehetett át aztán ez a név az egész településre, benne a valamikori téli szálláshelyre, a fentebb említett Potyondva is. A későbbi, már közös névvel illetett település három ősének 26 Györffy: Történeti földrajz II. 605. 27PRT VIII. 224-227., 225. Legújabb kiadása: DHA I. 113-119. 28PRT VIII. 267-272. Legújabb kiadása: DHA I. 247-255. 29Vö. Eperjessy: Falu 9.
