Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Bana József: Kísérlet a Győri városában működő vallásos egyesületek meghatározására (1737-1950 között)
Bana József Kísérlet a Győr városában működő vallásos egyesületek meghatározására (1737-1950 között) Az egyesületek különleges értéke, hogy a kulturális, gazdasági és egyéb társadalmi szükségleteket a helyi viszonyok között szervezték. Mozgósították tagjaikat a helyi kérdések megoldása érdekében, az országos kezdeményezéseket helyi léptékben folytatták. A társadalmi célok megvalósítására szövetkeztek tagjai, akik egyéni érdekeiket közösségi célokként fogalmazták meg. Szekfű Gyula „Forradalom után” című kötetének „ Valahol utat tévesztettünk' tanulmányában az I. világháborút követő „összeomlás” okát abban látta, hogy „sem a vezető réteg, sem pedig a falusi nép nem rendelkezett életképes szervezetekkel, a lakosság tökéletesen atomizálva volt, s e szervetlen és szervezetlen tömeg fölé borult az egyetlen védőponyva gyanánt az államhatalom. S amikor ezt a ponyvát egy pillanatra elfutta a világtörténelem szele, az egész nemzet ott állott védtelenül a zimankóban."1 Szekfű idézett sorai 1947-ben, a II. világháborút követő újabb összeomlás után jelentek meg, saját és a polgári világ eszményeinek letűnése, elvesztése mondatta vele ezeket a szavakat. De kétségtelenül igazat kell adnunk neki abban, hogy az egyesületi élet számszerűsége mellett sem tudta betölteni annak a társadalomszervező erőnek a szerepét, amelyet tulajdonítottak neki. A felülről szervezett, állam által támogatott egyesületek ezekkel az értékekkel csak részben rendelkeztek, az alulról jövő szerveződések pedig nem töltötték be e hivatásukat, kétségtelen azonban, hogy az 1945-öt követő társadalmi fejlődésben be sem tölthették. Az egyesületek kutatásának területén mindenképpen meg kell említeni az 1992-ben megrendezett Győri Egyesület Konferenciát, amelynek anyagai a 14-15. és a 16. Győri Tanulmányokban már megjelentek, és ez jó kiindulópontot jelent számos egyesületi probléma alapos megvilágításához. Különösen Bősze Sándor, Horváth József, Dominkovits Péter és végül Néma Sándor munkái figyelemre méltóak a konferencia tanulmányaiból.2 1 Szekfű Gyula: Forradalom után. Bp. 1983. 16. 2 Bősze Sándor. A dualizmuskori egyesületek kutatásának kérdéséhez. Győri Tanulmányok 14-15 (1994) 147-157., Horváth József. Vallásos egyesületek a XVII-XVIII. századi Győrben. Uo. 159-163., Dominkovits Péter: Adalékok Győr város és megye egyesületeinek történetéhez a reformkor második szakaszából. Uo. 165-178. és Néma Sándor. Adatok a Győrvidéki Gazdasági Egylet történetéhez 1860-1884. Győri Tanulmányok 16 (1995) 69-92.
