Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Néma Sándor: A térkép szerepe a helyetörténetírásban, avagy a határ kialakulása Nagybarát és Kisbarát között, 1447-1786
A TÉRKÉP SZEREPE A HELYTÖRTÉNETÍRÁSBAN 347 nem emlékezett. Tokovics István szerint a győri út szolgált határul a Csókás-tóig. Néhányuk szerint itt a kisbarátiak szabadon legeltethettek, s csak a Itató-tótól tilalmaztattak. A hatodik kérdőpont arra kereste a választ, hogy a Gödrös kút azonos-e a Hordós-kúttal (1. 1. melléklet), ez volt-e az igazi nagybaráti határ, és a kisbarátiak legeltethettek vagy szántathattak itt? Nyolcán egy kutat neveztek meg határpontnak, s ebből heten a Gödrös- és Hordós-kutat azonosnak tartották. Egy fő semmiféle kútról nem hallott, s a győri utat nevezte meg igazi határként. Oláh János nem emlékezett a kút nevére. Érdekes módon írta le a határt Horváth Ferenc: „Emlékezetére mindenkor иду hallotta az Tanú, hogy azon Gödrös Kút hely volna az Hordos Kút, melly is szép ki folyo Kút lett volna regenten, és hogy ugyan ezen Hordos Kút volna valóságos határja Nagy-Baráthinak, az mint is szabadon mindenkor, mind azon Hordos kutig is legelt az Nagy-Baráthi marha, hogy pediglen az Kis-Baráthi marha az említett Hordos Kúton belöl lévő mezzőtűl az kis itatóig tilalmaztatott volna, nem tudgya a tanú.” Hetediknek azt kérdezték, hogy a győri út mentén lévő árok volt-e az igazi határ, illetve Nagybarát határát mi jelezte a Sás-tóig (1. 1. melléklet). Heten többkevesebb pontossággal megjegyezték, hogy a Hordós-kúttól a Sós-tóig egy árok képezte a két falu határát. Négy tanú állította, hogy a kuruc időkben, egy szerint kb. tíz éve szántották el a kisbarátiak a határt. A nyolcadikban vizsgálták, hogy a lapos gyöp azonos-e a Sós-tóval, és itt ment-e Nagybarát valódi határa, s csak a kuruc időben kezdték-e elbarázdálni a kisbarátiak? Öten ismerték a Sós-tavat, közülük viszont ketten nem tudtak arról, hogy határ lett volna. A kb. 106 éves (sic!) Oláh János úgy tudta, hogy a tavat nem Sós-tónak, hanem Nagy-tónak nevezték, és szabadon legeltethettek rajta a nagybarátiak, de a kisbarátiaknak ezt tiltották. Hárman állították, hogy a tavon innen lévő föld legelő volt még harminc éve. A kilencedikben arról érdeklődtek, hogy a Sós-tótól a határ a nagybaráticsanaki kettős határhányásig húzódott-e, nyolcán semmiféle választ nem adnak, heten többé-kevésbé jól körülírták a mesgyét. A tizedik kérdőpontban arra vártak választ, hogy a határjeltől keletre a Közérig (1. 1. melléklet), majd továbbra is keletre a csornai prépostság Csókatelek földjéig nyúló vonal-e az igazi határ? Nyolcán megerősítették a kérdésben rejlő állítást. A legvilágosabb Takács Mihály válasza: „Attyátul ki is Csanakon születtvén ez világra gyakran hallotta, nem faggatván azt Tanúnak ezen punctumban meg írtt határokat, és meg szollítván ezen szókkal: Fiam ezek amaz valóságos Nagy-Baráthi határok, Kis-Baráthiak tsak bitangjában bírják, arra ugyan jól emlékezik a Tanú maga is, hogy az midőn ezen Telek föld tiszta gyöp volt az Nagy-Baráthiak is marhájokat ezen az Gyöpön szintén az meg írtt határ jelekig szabadon és békességesen legeltették.” A tizenegyedik kérdés arra várt feleletet, hogy a Kövecses-dombon (1. az 1. melléklet) a prédikátor földje a kis- vagy a nagybarátiaké. Hárman adtak érdemi választ, azt állították, hogy a nevezett domb Nagybaráthoz tartozott. Az itt lévő prédikátorföld csak azért került a kisbarátiak hasznába, mert itt lakott a pap.
