Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Néma Sándor: A térkép szerepe a helyetörténetírásban, avagy a határ kialakulása Nagybarát és Kisbarát között, 1447-1786
348 Néma Sándor A tizenkettedik kérdésben Kisbarát régi faluhelyét keresték, kilencen a szőlőhegy alját (1. 1. melléklet) nevezték meg. Az 1778. április 30-i vizsgálati jegyzőkönyvben61 a következő hét tanú szerepel: Vargyú Ádám (kb. 74 éves evangélikus, szülei, nagyszülei Nagybaráton éltek, öt éve költözött Felpécre), Horváth Mihály (kb. 68 éves római katolikus győri polgár), Farkas Márton (kb. hetven éves, kb. 35 éve győri polgár, Nagybaráton született), Horváth János (kb. 59 éves római katolikus győri lakos, 18 évesen házasodott Nagybarátra, s itt élt kb. 15 évig, öt éven át a csornai prépostnak ispánként szolgált), Pethő István (kb. 74 éves evangélikus győri polgár, anyai nagyapja kisbaráti volt), Szollár Ferenc (kb. 62 éves evangélikus, Nagybaráton élt, négy éve költözött Felpécre), Sinkó Mihály (59 éves római katolikus nagybaráti juhász 13 éve költözött Felpécre). A vizsgálat az első kérdésben megpróbálta tisztázni Kisbarát régi faluhelyét, erre hatan (Vargyú Adám, Farkas Márton, Horváth János, Pethő István, Szollár Ferenc, Sinkó Mihály) egyöntetűen azt állították, Kisbarát régi faluhelye a Vénkúton felül (1. 3. melléklet), a szőlők alatt volt. A második kérdőpont így szólt: hol húzódott a határ a kisbaráti temetőn alul, hol volt a Medgyes-megye (1. 1. melléklet), a Köszörű-út, s ez a győri útig (1. 1. melléklet) képezte-e a választóvonalat? Vargyú Adám szerint a kisbaráti temetőn alul, ahol a falu urasága földjének vége van, állt egy határkő, ettől az uraság táblájának alsó szélén, a szántóföldön egyenesen kelet felé húzódott a határ, régebben ezt hívták Medgyes-megyének (1. 1. melléklet), de csak a Második-dűlő közepéig (1. 2. melléklet). Innen tovább a Második, majd a Harmadik dűlőben egészen az Ászok-földig a Nagybarátról Győr felé vezető útig (1. 1. melléklet) - amit régen Köszörű-útnak (1. 1. melléklet) neveztek - tartott a határ. Ezt megerősítette Horváth Mihály, aki mindezt Vargyú Ádám nagybaráti hegyben lakó apjától hallotta. Horváth János, Pethő István, Szollár Ferenc, Sinkó Mihály, ugyancsak Vargyú Ádám vallomását erősítette. Farkas Márton szintén csak hallomásból ismerte a határvonalat. Az ügy érdekessége, hogy Vargyú Ádám a végén, a végső eskütételnél megmásította vallomását, s a határkőről kijelentette, az csak az uraság földjének végét jelzi, s nem határkő. Harmadszor a győri út mellett lévő Hordós-kút (1. 1. melléklet) helyét keresték. Elhelyezkedését Horváth Mihály azonította legpontosabban, szerinte a kisbaráti uraság majorján alul, a Győr felé vezető úton, s nevét a cserfával kirakott hordó formájú oldaláról kapta. Horváth Mihály volt juhász megjegyezte még róla, hogy a Győr felé vezető úton állt, s többször is ivott belőle. Pethő István szerint a kutat a kisbaráti uraság szántotta el. A negyedikre, a Sás-tó, a Köz-ér és a Csókatelek elhelyezkedéséről Vargyú Ádám állította, hogy a Sás-tó a Hordós-kúttól északra, a kisbaráti uraság tábláján lévő lapos, s ez nem messze esik a csanaki határt jelző földhányástól. A kisbaráti uraság egyre beljebb szántatta, egészen az útig a nagybaráti földet. A Sás-tótól a Csókatelek végét és a győri földet jelző csúcsnak fordulva található a Köz-ér. Ezen áthaladva van az az út, amely Nagybarát és Győr határát elválasztja. Ettől jobb kéz felé, azaz délre van Nagybarát földje és a csornai prépostság Csókatelek birtoka. Horváth János, a csornai pré-61GyMSMGyL IV. A. 8. N. 4. 1778. április 30-i jegyzőkönyv.
