Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kelemen István: A csepregi esperesi kerület tanügyi viszonyai az 1840-es években
282 Kelemen István ugyanennyit kapott (összesen évi 2 ft). Sajtoskálon a temetés és a kísérés 7 garasba került, halottbúcsúztatásért szabad stólát kérhetett. A tanítás díja A tanításért a mesternek készpénzben járó díjat (titulo institutionis) kántorpénznek nevezték. Lőcsön és Nemesládonyban említés történik a tanításért járó ún. kántorkenyérról is, de ezt már készpénzben váltották meg. A Rendelet előírta, hogy a tanítók díját az illető községeknek kell állniuk.115 Ennek értelmében a tanításért járó fizetséget már nem a szülőket terhelte, hanem azt a politikai communitas vállalta a közpénztárból. Csepregen a gyerekek tanításáért 50 ft-ot a mezőváros pénztárából fizettek ki, 20 ft-ot a helybeli céhektől, 10 ft-ot pedig a helyi zsellérektől kapott a tanító. Cirákon a község (42 ft) és a nemesség (4 ft) külön fizetett. A tanítás díjaként az egyházfalusi mester összesen 12 ft-ot kapott Egyházasfaluból és Gógánfáról, 12 f-ot pedig Dasztifaluból. A felsőszakonyi mester 30 ft-os díját a két Szakony és Gyalóka együttesen biztosította. A horpácsi tanítónak 30 ft-ot fizettek Horpácsról, 14 ft 24 kr-t Lédecről. Káptalanvisen 10 ft 43 1/2 kr, Nemesvisen 8 ft volt a tanító díja. A zsirai tanító Zsiráról 22 ft-ot, Salamonfáról és Gyülevizről együtt 16 ft-ot kért. A községi finanszírozás néhány helységben nem terjedt ki a helyi cselédekre és haszonbérlőkre, illetve értelemszerűen a más helységbéli, de gyerekeiket a helységben tanító személyekre. Ságon az urasági cselédek és a simaházi szülők minden iskolába járó gyerekük után 1 ft 12 kr-t fizettek a sági tanítónak. Horpácson minden urasági cselédgyerek után évi 24 kr-t kapott. Sajtoskálon a tandíjról a mester és a helybeli cselédek szabadon egyezkedhettek. Az újkéri tanítónak ugyancsak külön egyezség alapján fizettek a szoporiak, valamint az újkéri haszonbérlők és a cselédek gyerekeik után. Keresztényben az urasági cselédek külön fizettek, ahogy Ivánban a tisztek és a cselédek is gyerekeik után. Itt említjük meg, hogy az iskola fűtéséről (természetben vagy készpénzben) a közösségnek, vagy a tanulók szüleinek kellett gondoskodniuk. Bőben és Keresztényben minden gazda köteles volt évente 2 kéve zsuppot adni. Cirákon és Nemeskéren minden iskolás 6 kr, Horpácson és Lövőn 12 kr, Lőcsön és Ságon 30 kr fapénzt fizetett. Dénesfán évi 4 ft, Gyórón 5 ft folyt be fapénzből. Felsőszakonyban a szerződés kimondta, hogy az addigi gyakorlattal - miszerint a téli hónapokban az iskolás gyermekek naponta fát visznek magukkal - ellentétben a jövőben mindkét Szakony és Gyalóka 1-1 öl fát biztosít a fűtésre. Undon „az oskola szoba fűtéséré'' minden gyermek naponta 2 darab fát vitt magával. Mindkét Vis évi 2 f-t fizetett erre a célra. Völcsejen a gyerekektől járó fapénz megfizetését a községi pénztár vállalta magára. 115Rendelet 73. §. A szerződés szerint Répceszemerén nem tértek át a községi finanszírozásra, hisz a birtokosokat összesen 10 ft, a zselléreket 5 ft megfizetésére kötelezték. Bőben „iskolában járó gyermekektől’ megfogalmazás szerepel.
