Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kelemen István: A csepregi esperesi kerület tanügyi viszonyai az 1840-es években
A CSEPREGI ESPERESI KERÜLET TANÜGYI VISZONYAI 281 Horpácson ugyancsak a teleknagyságot szem előtt tartó módszert alkalmaztak: minden egészhelyest У4 mérő búza és ugyanennyi rozs (csapva), minden plébániai negyedtelkest 1/a mérő búza, végül minden házas zsellért és lakót у 8 mérő rozs (eregetve) átengedésére köteleztek. A horpácsi mesternek a lédeci 3/4 telkesektől 1/4 mérő búza és rozs járt csapva, a fertályosoktól l/a mérő búza eregetve. A házas zsellérektől és a lakóktól У 8 mérő rozst kapott eregetve. Ivánban a telkesek (egész, fél) i/e mérő búza és kétszer annyi rozs, a zsellérek l/& mérő rozs megadására kötelezték magukat. Sajtoskálon ugyancsak a (fél)telkesek és a (házas, házatlan) zsellérek között tettek különbséget: mindkét kategóriába tartozók egységesen negyed mérő rozzsal, előbbiek ezen felül ugyanennyi búzával járultak hozzá a tanító megélhetéséhez. Hasonlóan szerződtek Újkéren is: minden telkestől és házas zsellértől negyed mérő rozs, előbbiektől ezen felül ugyanennyi búza is járt. Az újkéri mesternek mindkét Szoporról a családfők egyenként negyed mérő rozst adtak. Répceszemerén egységesen ’/4 mérő rozsban határozták meg a szolgáltatást mind a birtokos gazdák, mind a házas és házatlan zsellérek tekintetben. Lövőn csak a telkesek tartoztak gabonaszolgáltatással (x/4 xj\ mérő búza és rozs). A felsőszakonyi mesternek is csak a telkesek szolgáltattak: mindkét szakonybeliek búzából és rozsból negyed mérőt, a gyalókaiak pedig ennek felét. Keresztényben szintén csak a telkes jobbágyokat találjuk a kötelezettek között: fejenként 1/a mérő búzát adtak. Házanként történt a gabonaszolgáltatás mindkét Visen [}/& mérő búza és kétszer annyi rozs). Ugyanezt a megoldást alkalmazták a filiában, Zsirán: házanként x/a-x/a mérő búza és rozs járt a mesternek, míg Salamonfáról és Gyülevizről félannyi. Nemeskéren a szolgáltatás nagysága tekintetében a házasok (Vs mérő búza és háromszor annyi rozs) és a nem házasultak (i/s mérő búza és ugyanennyi rozs) között tettek különbséget. Nemesládonyban és filiáiban a határvonalat a házzal való rendelkezés („akinek magának fekhelye vari') jelentette: a lakók Y4 mérő rozzsal (csapva), a többi házasult személy félannyival és У8 mérő búzával tartozott. Völcsejen a marhás házaspárok 1/h mérő búzával és kétszer annyi rozzsal, a marhátlanok Yi6 mérő búzával és háromszor annyi rozzsal tartoztak a tanítónak. Stóladíj Az egyházi szertartásokkal kapcsolatos kántori és írásbeli tevékenységéért járó pénzösszeg volt a stóladíj.114 A stóla jogcímén (titulo stolae) járó díj, illeték településenként differenciált képet mutat. Éves szinten az egyházi szolgálat fejében Bőben és Cirákon 7 ft, Ivánban és Undon 5 ft, Lövőn 4 ft, Jánosfán és Zsirán 3 ft, Nemesládonyban 2 ft, Káptalanvisen 1 ft 30 kr, Dénesfán, Egyházasfaluban, Lócson, Nemeskéren, Ságon 1 ft folyt be. Felsőszakonyban és Újkéren temetéskor és a halott kiharangozásáért 7-7 kr-t, énekes mise alatti orgonálásért 15 kr-t fizettek neki (összesen évi 2 ft). Horpácson temetésért 12, halott éjjeli virrasztásáért 15, lélekharang húzásáért 3, nagymisén éneklésért 15 kr járt neki (összesen évi 2 ft). Répceszemerén virrasztásért 15 kr-t, kiharangozásért és a halott kíséréséért 114Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Bp. 1981. (a továbbiakban: Mészáros: Iskolaügy) 279.
