Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kádár Zsófia: A jezsuiták letelepedése és kollégiumalapítása Győrben (1626-1630)
214 Kádár Zsófia A korabeli magyarországi (és nyugat-európai) káptalanokat lassan változó, sok tekintetben rugalmatlan intézményekként képzeljük el. Az egyházi középrétegnek a birtokos nemességhez való, a középkorban jellemző kötődése az újkorban is megmaradt: annak ellenére, hogy a kanonokokat a 17. században már nagyobb mobilitás jellemezte, az utánpótlást főképp a székvárosok polgársága és a tágabb vonzáskörzet köznemessége adta. A magyarországi kanonokok száma ugyan drasztikusan csökkent, súlyuk bizonyos értelemben mégis megnőtt. A protestáns lelkészek ugyanis nem vehették át a katolikus egyházi középréteg bizonyos szerepeit, így e réteg feladata maradt az országgyűléseken való részvétel, a hivatali, hiteleshelyi munka, a gazdasági tevékenység és a birtokkormányzás, tehát a középkorhoz hasonlóan a lelkipásztorkodás teljesen háttérbe szorult. A kanonokokat inkább a jogban, gazdasági életben való jártasság jellemezte, a pasztorációs munkában leginkább a főesperesek vettek részt az egyházlátogatások révén. Az összképbe jól illeszkednek a győri káptalan 1623-1630 közötti tagjairól rendelkezésre álló adatok.24 A kanonokok átlagéletkora 55 év körül volt, kanonoki tisztséget átlagosan 30 évig viseltek, amiből 28 évet töltöttek a győri káptalanban. Csak négyen voltak tagjai más káptalanoknak is (ketten az esztergomi székeskáptalannak, egy-egy fő pedig a soproni illetve pozsonyi társaskáptalanoknak). A 14 kanonok közül öten kaptak püspöki címet.25 Képzettségüket, tanulmányaikat nem ismerjük teljes körűen. Legalább nyolcán folytattak közép- vagy felsőfokú tanulmányokat külföldön (jellemzően Bécsben, Grazban, Olmützben), közülük öt kanonokról tudjuk, hogy a római Collegium Germanicum Hungaricumban tanult teológiát.26 A kanonokok társadalmi státuszát gyakran nehéz megállapítani. A vizsgált 14 személy közül négyen származtak nemesi családból, ketten kaptak nemességet kanonokként, hárman nagy valószínűséggel nem voltak nemesek.27 A többiek származása bizonytalan. Irodalmi munkássága Nyéki Vörös Mátyásnak és Nagyfalvy Gergelynek ismert. A vázlatos elemzésből a középkori jogaik, birtokaik megőrzésére törekvő testület, lassú előrelépegetésre berendezkedő kanonokok képe bontakozik ki, akik a viszonylag gyakrabban változó győri püspökökkel szemben az állandóságot képviselték. A kanonokok között a kor egyházi élvonalában is számon tartott személyinaplója. In: Hargittay Emil (szerk.): Pázmány Péter és kora. (Pázmány Péter Irodalmi Műhely. Tanulmányok 2) Piliscsaba 2001. 364-371.; Nyéki Vörös Mátyásról 1. Kőmives Nándor Kolos: Nyéki Vörös Mátyás élete és munkái. Csorna 1918., irodalmi tevékenységéről: Klaniczay Tibor. A múlt nagy korszakai. Bp. 1973. 339-345.; Böröndi Lajos: Nyéki Vörös Mátyás és a barokk irodalom kezdetei. Dunatáj 7 (1984) 4. sz. 21-25.; Bán Imre: Nyéki Vörös Mátyás: Aeternitás. Örökké-valóság. In: Komolovszki Tibor (szerk.): A régi magyar vers. (Memoria saeculorum Hungáriáé 3) Bp. 1979. 235-255.; Szentandrássy Csiky Istvánról 1. Bedy: Pápóci 40-41. 24 Az adatokat az előző jegyzetben említett életrajzokból merítettem. 25Ivánczy János a tinnini, Böythe Miklós a szerémi, Nagyfalvy Gergely a szerémi, majd a váci, Csiky István a szendrői, az erdélyi illetve a veszprémi, Kopchányi Mihály pedig a szerémi, majd a váci püspöki címet viselte. 26Nagyfalvy Gergely, Altabak János, Kopchányi Mihály, Baksay István, Baranyai Forrás Péter, 1. Bitskey István: Hungáriából Rómába. A római Collegium Germanicum Hungaricum és a magyarországi barokk művelődés. Bp. 1996. 251., 230., 245., 231. 27Nemesek: Ivánczy János, Fülei Farkas Tamás, Kopchányi Mihály, Szentandrássy Csiky István; kanonokként nemesítettek: Wrachewich Farkas, Baranyai Forrás Péter; valószínűleg nem nemesek: Nagyfalvy Gergely, Altabak János, Nyéki Vörös Mátyás.
