Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Fakezas István: Katolikus megújulás és reform kezdetei a győri egyházmegyében a 17. század első harmadáig
Fazekas István Katolikus megújulás és reform kezdetei a győri egyházmegyében a 17. század első harmadáig A trienti zsinat a katolikus reform központi figurájává a püspököt emelte, és ezáltal a megújulás keretei közül döntő szerepet juttatott az egyházmegyének. Az utóbbi két évtizedben örvendetesen megnőtt az érdeklődés a magyarországi katolikus megújulás és reform iránt, ez azonban kevés figyelmet szentelt magának az egyházmegyének. A következő néhány oldalon arra teszek kísérletet, hogy a nyugat-magyarországi térségben kibontakozó katolikus reform és ellenreformáció kettős elnevezésével leírható mozgalmának kezdeteire vonatkozó adatokat a győri egyházmegye vonatkozásában összegyűjtsem. A választott korszakhatár az egyházmegye történetéhez alkalmazkodik. Bár Pázmány kortársai, Naprághy Demeter (1607-1619), Lépes Bálint (1619-1623), Dallos Miklós (1623-1630) és Sennyey István (1630-1635) is többségükben a katolikus megújulás érdekében tevékenykedtek, minőségi változás ezen a téren Draskovich György (1635-1650) püspöksége idején következett be. Nem csupán a püspök egyébként vitatható működése igazolja ezt a korszakhatárt, hanem a katolicizmus társadalmi befogadása terén bekövetkező változások is. Az egyházmegye területén birtokos főúri családok áttérése teremtette meg azt az alapot, amelyre támaszkodva egy minőségileg más szakasz kezdődött. Az egyházmegye területén a reformáció tanai már 1526 előtt megjelentek, mindenekelőtt a német anyanyelvű városokban találtak talajra, amelyek szoros szellemi és gazdasági kapcsolatban álltak alsó- és felső-ausztriai, ill. németországi városokkal is. Az 1524-ben Sopronban felvett roppant tanulságos kihallgatási jegyzőkönyv a lutheri tanok elterjedtségét mutatja. Érdekes lenne tudni, hogy vajon a soproni városi társadalmon belül létezett-e egyháziakkal szemben ellenérzés, az egyházi rend különállása, kiváltságai sértették-e a polgárok gazdasági érdekeit. Mindez megmagyarázhatja a nyelvi közösségen túl az eszmék gyors befogadását. A városokon kívül a reformáció eszméinek térnyerése és a katolikus egyház szervezetének széthullása valószínűleg hosszabb időn keresztül tartott, mint ahogy azt a kutatás korábban feltételezte. A kibontakozás valamikor a 16. század közepén következett be, a német anyanyelvű lakosság ill. a magyarok tekintélyes része és a Vas megyei vendek az evangélikus tanokat választották. A magyarok másik része a század utolsó harmadában a református tanok követése mellett döntött. A két felekezet elkülönülése a térségben nagyon lassan játszódott le, csupán a 16. század végére következett be. A terület sajátossága a török előli veszedelem miatt áttelepülő, a 14-15. századi pusztásodás okozta üres teret feltöltő horvát lakosság jelenléte. A katolikus hitét megőrző horvátság érdemei a katolikus hit megőrzésében és lábra állásában elévülhetetlenek, hiszen amelynek soraiból a évszázadok során sok katolikus pap fog került ki.
