Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Fakezas István: Katolikus megújulás és reform kezdetei a győri egyházmegyében a 17. század első harmadáig
104 Fazekas István A győri egyházmegye területén a reformáció eszméinek terjedését elősegítette a tény, hogy a mohácsi csatatéren holtan maradt Paksy Balázs megyéspüspök és a zűrzavaros politikai viszonyok között a püspöki szék betöltésére 1534-ig nem került sor.1 1526. december 24-én Mária királyné ugyan - élve helytartói jogával- Thurzó Elek unokaöccsének, a gyermek Thurzó Ferencnek adományozta, de a Thurzók végül is nem tudták jogaikat érvényesíteni.2 Az állandóan pénzhiánnyal küzdő I. Ferdinánd 1528-ban előbb Hans Hoffmannak adta zálogba a püspökséget 16000 ft-ért, és Thurzó hiába próbálkozott annak visszaváltásával 1529 nyarán, a püspökség birtokai Bakith Pál és családja kezére kerültek.3 A székváros fejlődésére az 1530-1538 közötti Bakith-korszak ugyancsak káros hatást gyakorolt, a püspök csupán 1538 őszén kapta vissza székvárosát, Szombathely azonban további tizenöt évig a szerb származású kondottiere és családja kezén maradt. A püspökség birtokainak zálogba adásán túl az igen fontos jövedelemforrást képező tizedjövedelmek is állami ellenőrzés alá kerültek, többségüket az állam vette bérbe meglehetősen kedvezményes összegért. További problémát jelentett az oszmán terjeszkedés, Buda eleste után néhány évvel a török hódítás elérte az egyházmegye határait és a következő másfél évszázadban az egyházmegye keleti részén egyes területek oszmán uralom alá kerültek, a következő sávon pedig végvári védővonal képződött ki, amelyen innen és túl a hadakozó felek portyái tették lehetetlenné a mindennapi életet. Maga az egyházmegye székvárosa, Győr is lényeges változáson ment át. A magyarországi védővonal egyik kulcsfontosságú erődjévé vált, jelentős számú helyőrség költözött falai közé, melynek jelenléte átalakította a város életét, korábbi urának, a püspöknek a befolyását jelentősen lecsökkent ve.4 1 Újlaki Ferenc pozsonyi prépost, királyi titkár püspöki kinevezése egy, a bécsi Finanz- und Hofkammerarchivban található, győri püspökség okleveleiről készített jegyzék szerint 1534. november 11-én történt meg: „Item Kunigs Ferdinandi gabbrief umb daß bisthum Raab mit aller gerechtigkeit Francisco Vuilaky. Datum infesto beati Martini episcopi et confessoris anno 1534” Österreichisches Staatsarchiv Allgemeines Verwaltungsarchiv Finanz- und Hofkammerarchiv (a továbbiakban: ÖStA AVA FHKA) Hoffinanz-Ungarn (HFU) r. nr. 22. Konv. 1571. V. fol. 105r.- Ezt támasztja alá az a szintén 1534. november 11-ről származó oklevél, amelyben az uralkodó megengedte a frissen kinevezett győri püspöknek, hogy a püspökség mellett megtartsa eddigi egyházi javadalmait, a pozsonyi prépostságot és a kolozsmonostori apátságot, tekintettel a püspökség súlyos anyagi helyzetére, ti. Újlaki az uralkodónak „graves ipsius episcopatus ruinas nobis exposuisset. Ecclesiam cathedralem ac tecta omnia, non solum funditus exista, verum etiam ipsos tectorum parietes penitus ruinosos esse. Bona ecclesiae omnia gravissime afflicta. Colonos alios dispersos alios Thureorum armis peremptos, proventus non modica in parte extemuatos... aequum maximeque dignum existimavimus, ut tam graves ruinae externo aliquo adjuventur praesidio itaque consideratis tum premissis racionibus. Tum servitiis ipsius Francisci praepositi, qui multus iam annis curiam nostram sequendo, multa penes nos et longuinguissima subiit itinera, multasque pertulit fatigas et labores, praefatam igitur praeposituram ecclesiae Posoniensis apud manus eiusdem in subsidium reficiendarum tam gravium ruinarum ipsisus ecclesiae Jauriensis unacum abbatia de Colosmonostra et ecclesiae Circensis.” Österreichisches Staatsarchiv Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban: ÖStA HHStA) Ungarische Akten Specialia fase. 274. Konv. A. fol. 13. 2MOL MKA Acta ecclesiastica (E 150) fase. 8. nr. 27. 3Robert Lacroix: Die Korrespondenz Ferdinands I. II/1—2. Familienkorrespondenz 1527 und 1528. II/2. (Veröffentlichungen der Kommission für Neuere Geschichte Österreichs 30) Wien 1937. 447-448. - Bunyitay Vince, Rapaics Rajmund, Karácsonyi János (szerk.): Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I-V. Bp. 1902-1912. (a továbbiakban ETE) I. 465- 467.
