Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi ifjabb Osvát (†1511)
A királyi udvarban 41 a tisztség viselőjének feladata a királyi konyhák felügyelete és az udvartartás ellátásának megszervezése volt.216 217 És bár ez mindennapos, nem csupán a nagyobb ünnepségek alkalmával gyakorolt feladatkört jelentett, viselőjét általában a palotásokhoz, és nem az udvart kiszolgáló személyzethez sorolták.218 Zsigmond király kedves embere, a tornai várat adományul nyerő Berencsi „Sáfár” István,219 Baracsi Mátyás későbbi vránai perjel,220 vagy éppen II. Lajos később báróságra emelkedő sáfára, Majlád István személye221 kiválóan mutatja a tisztségben rejlő lehetőségeket. Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy az ekkor negyvenéves kora felé közelítő Osvát is nagyobb jutalmat kapjon ilyetén szolgálataiért: 1492. június 3-án Ulászló már adománylevelet bocsátott ki számára a Zala megyei Hegyesd váráról és uradalmáról.222 Az első adományt sáfársága alatt legalább további három követte.223 Az 1494/95. évi kincstartói számadások alapján a sáfár heti száz-százhúsz aranyforint összegből gazdálkodott, amiből gondoskodnia kellett az udvartartás élelmezéséhez szükséges nyersanyagok beszerzéséről, olykor pedig a konyhai felszerelési tárgyak pótlásáról. Nem csak a szakácsmesterek és a konyhai alkalmazottak felettese volt, hanem a tatai és komáromi uradalmakból az udvarba terményt szállító kocsisoknak is, miáltal felügyelete alatt állt a királyi lovak és szekerek egy része is.224 Az Ernuszt-féle számadáskönyv gyakran tesz említést Osvát tevékenységéről: a mindennapos kiadások mellett előfordult, hogy üstök foltozására, evőeszközök készítésére, szekerek javítására, lovak patkolására vett fel pénzt, vagy éppen a király étkezéséhez vásárolt(atott) sáfrányt és bort.225 Munkáját helyettese, egyben familiárisa, Móroc alsáfár (vicedispensator), valamint több famulusa segítette. Móroc rendszerint akkor jutott szerephez, ha a király eltávozott Budáról (vagy véletlenül Korlátkövi nem tartózkodott a fővárosban); ilyenkor az udvartartás otthon maradt cum omni sinceritate et solicitudine indefessa, non parcendo persone rebusque et bonis suis lateri nostro iugiter [adherendo] exhibitis...” DL 89029. 216E1s6 általam ismert említése dispensatorként 1492. március 23-án, relációs jegyzetben fordul elő: DL 32510. 217Fógel, Ulászló 135-136. 2181526-ban például Majlád István „cubicularius et dispensator” volt: DL 24352. - Velem ellentétben Kubinyi, Királyi udvar 323. a sáfárt az udvari személyzet, és nem a palotások között említi. 2191409. márc. 11. ZsO II. 6636. sz. 220Karrierjére röviden 1. Kubinyi, Budai vár 94. 221Majláth, Majlád 6. (A szerző a dispensator címet királyi főasztalnokmesterként értelmezi.) 2221492. jún. 3. DL 89029. 2231495 szeptp 5, dl 58211. és DL 58217.; 1495. szept. 28. DL 104079. - Utolsó dispensatorként való említése 1495. december 29-ről való (Engel, Geschichte 180.). - A harmadik adományt említi: 1500. aug. 12. DL 107123. - Talán adományként szerzett meg 1492 körül néhány Rozgonyibirtokot Komárom és Fejér megyében, de erről oklevél ismereteim szerint nem maradt fenn, vö. a 200. jegyzettel. 224A sáfárra vonatkozó adatokat kiválóan összefoglalja: Fógel, Ulászló 135-137., vö. Csánki, Mátyás udvara 540., Kubinyi, Udvar 22. (Ez utóbbi szerint a sáfár 1525-ben a budai provizor alá tartozott, valamint a sáfár alá tartozott a királyi kulcsár.) - A Csánki által említett, előkelő nemes Patócsi Bertalan Osvátéhoz hasonló karriert futott be, később borsodi ispán és diósgyőri várnagy lett (DL 83970.). - 1494. március 11-én Osvát hat kocsisa és három kocsisinasa (vectores iuniores) fizetését veszi fel: Engel, Geschichte 89. 225Fógel, Ulászló 136-137., 151.
