Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Zsigmond (†1546)
Korlát,kövi Anna és a leányág fellépése 97 szeptembere fordulóján tért meg őseihez.599 Aligha hihetjük, hogy a csehországi Pardubicében temették el,600 sokkalta valószínűbb, hogy Szenicen helyezték örök nyugalomra. Benne a nagymúltú család hágón kihalt, ami több évtizedes pereskedést indított el a leányági leszármazottak, illetve a Nyári-rokonság között. Halála egyben Korlátkő vár történetében is fordulópont, hiszen ő volt az utolsó, aki a várat egyedül birtokolta és lakta. Korlátkövi Anna és a leányág fellépése A Nyári Ferenc és Korlátkövi Zsigmond között 1534-ben megkötött szerződés érthető módon nagy ijedtséget váltott ki a leányági rokonságból, annak ellenére, hogy e megállapodás „a leányág jogainak épségben tartása” mellett köttetett.601 Annak idején idősebb Osvát végrendelete a család hági kihalása esetére biztosította leányai, illetve ezek örökösei részére a birtokokban való részesedést, később pedig ifjabb Osvát tett hasonló ígéretet nővérének, Apponyi György feleségének, bár ennek hatálya csak két birtokra terjedt ki.602 A leányág méltán gondolta, hogy a berencsi uradalomból, amelyhez ifjabb Osvát vásárlás útján jutott hozzá, részesülnek majd, hasonlóan többi vásárolt jogállású birtokához. Minthogy ezek most Zsigmondra és Korlátkövi Erzsébet kezével Nyári Ferencre szálltak, joggal érezték magukat mellőzve, leginkább persze Erzsébet nővére, Anna, akinek ugyanakkora rész járt volna a néhai udvarmester javaiból, mint húgának. A két uradalomért zajló küzdelem Nyári Ferenc 1551. évi haláláig nem is zárult le megnyugtató módon, bár átmeneti megállapodások látszólag létrejöttek. Az alábbiakban a per történéseit jegyzem le. Az események részletes tárgyalását az indokolja, hogy a tét meglehetősen nagy, tulajdonképpen a teljes Korlátkövi-vagyon volt, lezárása pedig évszázadokra meghatározta az uradalmak birtoklástörténetét. Anna 1531 novemberében került el Berencs várából, midőn Szécsényben, Ország Imre udvarmester rezidenciáján Csábrági Erdődi Istvánhoz adták nőül. Ez alkalommal összeírták hozományát is, amely tekintélyes vagyonról árulkodott: Anna a számtalan értékes ékszer és ruhanemű mellett például megkapta apja, Péter teljesen bearanyozott, bíbor díszruháját is.603 Az alig tizennégy éves leány azonban 5991546. augusztus 3-án még a nevében nyújtanak be keresetet Pozsonyban (EKHL 23-1-9.), de szeptember 12-én Korlátkövi Anna Nagyszombatban már az ellen tiltakozik, hogy Nyári és felesége „a közeli napokban” lefoglalták Korlátkő várát és a néhai Korlátkövi Zsigmond minden ingó- és ingatlanvagyonát (ML 44-1-1-9.). 600Federmayer 2. rész, 12. szerint ma síremléke (náhrobok) áll Pardubicén, az 1536. évből. (A hivatkozás nélküli értesülést nem tudtam ellenőrizni.) 6011534. szept. 15. „iuribus tamen sororum et aliorum quorumvis cognatorum et consanguineorum ex genealogia ipsorum Sigismundi et Petri condam Korlathkewy per lineam femineam descendentium salvis semper remanentibus”. HMBK 66-1-12. 6021488. máj. 5. „Item in prefatis possessionibus Karkocz et Zaak, quia dicti arbitri ex predictis parcium litteralibus instrumentis reperissent, ut dictam dominam Veronicam nulla hereditas concerneret preterquam quarta puellaris, ipsaque domina Veronica eandem suam quartam puellarem indulsisset ex eo, ut iuxta consensum regium, quem prelibatus Osvaldus Banffy in litteris regie maiestatis haberet, post defectum seminis sexus masculini in sexum femineum utriusque partis equaliter devolveret et derivaretur”. DL 107083. 6031531. nov. 27. Apponyi II/l. 9-12. - A szécsényi házasság említése: BA 2-225., BA 4-515.
