Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Zsigmond (†1546)
Korlátkövi Zsigmond (|1546) Nyári Ferenc színrelépése A mohácsi csatát követő években a család férfitagjai előtt álló lehetőségek jelentősen leszűkültek, köszönhetően annak, hogy az elesett udvarmester birtokvagyonának jelentős részére nem tarthattak igényt. Láthattuk, hogy Péter anyja után jóval tekintélyesebb vagyont örökölt, mint féltestvérei, amely most - kiegészülve jelentős zálogjogaival - özvegye és kiskorú gyermekei kezére került. Az udvarmester végrendeletében ráadásul szerzett uradalmaiból (Lak, Lábatlan, Éleskő, Talpas) nem részeltette testvéreit.521 II. Lajos király egykori kamarásainak, az 1526/1527 fordulóján elhunyt Antalnak522 és Zsigmondnak így csak a korlátkői és berencsi uradalmak, valamint a dunántúli jószágok egy része maradt meg. És jóllehet utóbbi büszkén utalt bátyjától megörökölt birodalmi bárói címére, a polgárháborús időszakban nem számíthatott Péter hatalmi súlyára, bár neki köszönhetően általában bárói rangúnak tekintették, és csak ritkán előkelő nemesnek.523 Az eltérő birtokvágyon és rokoni kapcsolatok, illetve a különböző törekvések miatt érdemes külön tárgyalni Péter családjának, illetve testvérének, Zsigmondnak a helyzetét az 1526 utáni években. Az özvegy ezeket az esztendőket minden bizonnyal kudarcként élte meg. Egyfelől férje tekintélye híján az uradalmak sorra vesztek el. A Zaránd megyében elterülő talpasi uradalmat már csak a nagy távolság miatt sem lehetett megőrizni, Péter halála után hamarosan helyi birtokosok szállták meg.524 Láthattuk, hogy Lakot az a Bakic Pál foglalta el, aki előbb János, majd 1527-től Ferdinánd király nagyhatalmú huszárkapitányaként tevékenykedett, Éleskő várát pedig a Coborok nem engedték ki a kezükből, amiből törvényszerűen következett, hogy a vár tartozékai is az ő kezelésükben maradtak. És bár Lábatlant senki sem foglalta el, lassanként hódoltsági területre jutott, ami a birtokok gyors elnéptelenedésével járt együtt.525 5211526. júl. 15., aug. 12. SML Jankovich 4. (Oklevélfüggelék 18. sz.) 522Antal 1526. október 1-én még levelet ír Majtényi János özvegyének (Szerémi, Emlékek 336.), 1527. február 22-én viszont már biztosan nem élt (BA 4-511.). 523Ferdinánd király, illetve a személyes jelenlét mindig magnificusnak címezi, és szintén ő nevezi egy esetben liber baro in Branch-nak is (1534: BA 2-219.). János király oklevelében egregius (1527: BA 4-511.). A pozsonyi káptalan az 1530-as években mindkét megszólítást alkalmazza (egregiusként 1530: HMBK Prot. 5. 357-358., 1534: uo. 665-666. old., 1538: uo. Prot. 4. 77-79. old. [=DF 287760.]). Thurzó Elek országbíró 1534. évi oklevelében egregius (1534: HMBK 17—1— 20.), máskor magnificus. - Magát cseh leveleiben berencsi szabad úrnak, latin leveleiben szabad bárónak nevezi, 1. az oklevélfüggeléket. 524Egy 1554. évi panasz szerint II. Lajos király halála után Talpas Patócsi Ferenc, Marsai László és Imre, a Csanád megyei Basarág Bánrévi László, míg a Bihar megyei Vekerd Székely Balázs kezére került: BA 4-530. 525CP 13. kötet, 1532-1546. (Filmtári jelzet: 1633. doboz.) - A lábatlani uradalomból 1559-ben már csak a lábatlani részen éltek jobbágyok, Piszke, Bikol, Csév, Bana és Szák már egyaránt prediumok: EKHL Liber secundus 152r-v.
