Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)

Korlátkövi Péter (†1526)

Per a Zerotínsky családdal 79 kolcára vonatkozó iratok kerültek elő a királyi levéltárból: a város és környéke már évek óta nyögte a Zerotínskyak terjeszkedési törekvéseit. Ha szemügyre vesszük az iktatás során felsorolt falvakat, hamar megállapít­ható, hogy az egyik, Sudomérice 1392-ben még Holies tartozéka volt,491 ezáltal va­lóban Magyarország részét képezte. Három évvel később viszont már nem említik az uradalom falvai között, ahogyan később sem.492 Sokkalta frissebb sebet jelentett az utolsóként felsorolt Vrátna puszta, amelyet 1392-1395 között szintén a holicsi uradalom részeként soroltak fel,493 majd 1438-ban mint halastó és elnéptelenedett falu már Szakolca város tartozékaként szerepel.494 És itt lépnek be a történetbe a Zerotínskyak: a Podebrad György, majd Mátyás kíséretében lovagként meggazda­godó Jan zo Zerotína (fl499) nem sokkal a határon elterülő stráznicei uradalom 1486. évi megszerzését495 követően elfoglalta Vrátna puszta egy részét Szakolcá­­tól, és ott szőlő telepítésébe fogott. Fiai, az adománylevélben említett János és Bertalan később megszállták az országút részét képező átkelőt a Morván, majd a folyam Szakolca felőli oldalán is megvetették a lábukat. Egy 1517. évi oklevél úgy fogalmaz, hogy foglalásaikkal már csaknem a városfalakig terjeszkedtek.496 Az időbeli egybeesés nem lehet véletlen: Korlátkövi mint királyi tárnok részt vehetett az oklevelek előkeresésében, majd a király pozsonyi tartózkodása alatt fel­kereshette berencsi uradalmát, ahol minden gond nélkül tájékozódhatott a szom­szédos szakolcaiak által indított határperről. 1515. november 19-én nyilván már a részletek ismeretében eszközölte ki az idézett adománylevelet. A fejleményekről alig tudunk valamit: Lajos király a per kirobbanásakor, 1516. szeptember végén Acél István pozsonyi várnagyot, az Éleskőt birtokló Pilsberger Farkast és Bellyéni Albert ítélőmestert küldte ki az udvarból az ügy kivizsgálására,497 de hogy en­nek mi lett a következménye, nem tudjuk. A per látszólag továbbgyűrűzött és alighanem diplomáciai bonyodalmakat is okozott, hiszen az 1523. évi pozsonyi csúcstalálkozón Szydlowiecki lengyel kancellár fontosnak tartotta november 23-án a naplójába bejegyezni, hogy „ezen a napon választ adtak Zerotínsky Jánosnak, akit, bár megidéztek, elbocsátottak, mivel a felperes, Korlátsky Péter főudvarmes-ipsarum iustam et rectam revisionem et rectificationem duximus dandas et concedendas”. DF 277159. (1574. évi átírásban.) 4911392: „Zudumericha”. DF 266058. - Bár megjegyzem, hogy a falut csak az iktatásnál említik, nevét az adománylevél nem tartalmazza. 4921395/96: DF 266059., 1438: DL 107526. stb. 493Lásd az előző két jegyzetben szereplő okleveleket. Az 1392. évi adománylevél Dyoswratna néven elhagyott településként említi. 4941438: „piscine et ville desolate Wrathna dicte ad eandem civitatem [sc. Zakolcha] spectantis”. DL 107526. 495Életére és az uradalom megszerzésére 1. Kozák, Vzstup, különösképpen 67., vö. Varsik 118. (2. jegyzet) 496 A Zerotínsky család terjeszkedéséről és Szakolca város ezzel kapcsolatos sérelmeiről egy év­szám nélküli, de bizonyosan 1526 után kelt, a város által az uralkodóhoz írott supplicatio számol be (Szakolca város levéltára, mikrofilmen: MOL C 1414. doboz.). Vö. PetroviC, Hranica 11. (A szerző által 1515. február 24-i keltezésűnek mondott oklevél helyes kelte szeptember 21.) - 1517. jan. 11. „.. .veras metas eiusdem civitatis nostre et ipsorum civium nostrorum indebite oc­­cupassetis, adeo ut iam per huiusmodi occupaciones ad propinqua loca eiusdem civitatis nostre pervenissetis”. DF 277163. 4971516. szept. 28. DF 277169. (Cseh nyelvű levél Szakolca városának)

Next

/
Oldalképek
Tartalom