Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Péter (†1526)
80 Korlátkövi Péter ter nem jelent meg”.498 Bár a szakolcai polgárokkal az udvarmesternek 1524 körül még volt egy lezáratlan ügye, ekkor a szintén a város közelében fekvő Vészka birtok kiváltása kapcsán,499 a per további részletei nem ismertek. Péter halála, majd I. Ferdinánd király (1526-1564) azon intézkedése, amellyel 1527-ben Szakolcát Zerotínsky Jánosnak (fl532) bocsátotta zálogba,500 alighanem véget vetett a határper Korlátkövieket érintő részének.501 A család Az a tény, hogy Korlátkövi Osvát négy fiúörököst hagyott hátra maga után, akik közül a legidősebb ráadásul a többinek csupán féltestvére volt, fokozottan magában rejtette a később kibontakozó konfliktushelyzetek lehetőségét, noha a négy fiú között az apjuk halálát követő néhány évben látszólag békés egyetértés uralkodott: Péter 1515-ben egy adománylevélbe még testvérei nevét is bevétette,502 és nyilván az ő közbenjárásának volt köszönhető, hogy három testvére közül kettő, Antal és Zsigmond a királyi udvarba került, ahol hamarosan II. Lajos király kamarásaiként találkozunk velük (érdekes módon egyelőre éppen a krakkói egyetemet megjárt János jelenléte nem mutatható ki a budai udvarban503). Itteni működésükről keveset tudunk. Antal mindenesetre 1518-ra már komoly, 825 forint összegű adósságot halmozott fel palotástársa, Szerdahelyi Imrefi Mihály allovászmester irányában,504 akinek a család talán éppen e tartozás fejében engedett át zálogképpen birtokjogokat,505 de láthatóan Szentgyörgyi Farkas gróf pénzére is rászorult.506 A két Korlátkövi - sok palotástársukhoz hasonlóan - olykor részt vállaltak a kormányzati adminisztráció mindennapi feladataiból,507 amelyért rendszeres fizetés-498„Eodem die data est responsio domino Ioanni Sziroczinski, qui tanquam cittatus absolutus est ab instancia actore domino Petro Carlaczki magistro curie supremo non comparente etc.” Szydtowiecki 175. 499HMNK Prot. 1. 148v. (Szövegét 1. az adattárban, Vészka birtoknál.) 50°PeTroviC, Hranica 11. 501 Jan Zerotínsky és családja magyarországi birtoklására 1. CP, Nyitra m. 1531. 55. old. („Exitus”), 1532. 99. old. (Szakolca és Radosóc), 1533. 196. old. (Radosóc), 1535. 68. old. (Radosóc zálogbirtokosa), 1539: HMBK 6-1-1. (Özvegyét bevezetik egy szakolcai nemesi telekbe.), 1542: CP, Nyitra megye, 502. old. (Özvegyét a szakolcai nemesek között Írják össze) stb. - Itt jegyzem meg, hogy Péter veje, Nyári Ferenc 1545-ben majd ugyanezen családtól vásárolja meg a morvaországi Bzenec várát és uradalmát (1545: MOL P 485. [Majthényi cs.] 4. csomó, K-2-37.). 6021515. nov. 19. DF 273387. 503Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy Jánosról 1524. január után nincsen adat, így vélhetően még az 1525-1526. évi számadáskönyvek - amelyekben a palotások zömét felsorolják - létrejötte előtt elhunyt. 5041518. jún. 27. DL 106083/III. (Prot. 455.) 5051519-ben Illésházi Illés György a Pozsony megyei Báhony ügyében nem csak Korlátkövi Pétert, hanem Szerdahelyi Mihályt is perelte mint birtokost: DL 104525. 5061519. február 13-án Szentgyörgyi Farkas váltott ki iktatólevelet Antal báhonyi birtokrészére, Antal egy korábbi kötelezvényére hivatkozva: DL 23141. - Nem tudjuk ugyanakkor, hogy megpróbálkozott-e az iktatással, az év nyarán ugyanis a báhonyi rész már Szerdahelyi Mihály kezében van (1. az előző jegyzetet). 507Antalt például 1522-ben a király Morvaországból Bátori István nádorhoz küldi a déli végekre egy levél, illetve üzenetek átadása végett: Katona, Hist. Crit. XIX. 365., Alsó-Szlavóniai okm. 288.
