Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Péter (†1526)
Lak vára 71 ráadásul ez a régi kapcsolat nyilván semmilyen politikai kérdésben nem lehetett mérvadó. A Szálkái és Mária királyné közötti együttműködésnek köszönhetően a hatvani országgyűlésen nyilván nem forgott valódi veszélyben Korlátkövi udvarmesteri címe, bár az is nyilvánvaló, hogy a nemesség sem követelte eltávolítását oly hévvel, mint barátjáét, Sárkányét. Jól mutatja Korlátkövi kiváló politikai kapcsolatrendszerét, hogy 1526 márciusában egy udvari kör majdnem elérte kincstartói kinevezését, amellyel minden bizonnyal az ország egyik tényleges vezetőjévé vált volna. Az erről tudósító Burgio pápai követ szerint a királynak az udvarmester személyében egy olyan személyt ajánlottak „aki semmire sem alkalmas olyan kevéssé, mint a kincstartói hivatalra”.429 A Szálkáiról és a királynéról egyaránt rossz véleményt alkotó követ430 részéről nem csoda, hogy eme udvari csoportosulás választottját nem látta volna szívesen a kincstartói méltóságban. Miként írja, éppen ő volt az, aki figyelmeztette az uralkodót arra, hogy ne siesse el a döntést, és minden bizonnyal meg is tett minden lépést - sikerrel - Korlátkövi kincstartói kinevezésének megakadályozására. Összefoglalva most már a fentebb elősorolt, meglehetősen töredékes értesüléseket, és elismerve azt, hogy az udvarmester politikai szövetségeseinek meghatározásánál - egy-egy alkalmat leszámítva - valójában a sötétben tapogatózunk, Korlátkövi helyét azon udvari csoportosuláson belül képzelem el, amely látta, hogy az ország védelme szempontjából az elsődleges teendő a királyi hatalom helyreállítása, és amelyet a Mohács előtti években Szálkái főkancellár és Mária királyné neve fémjelzett.431 Természetesen nem lehet kétségünk afelől, hogy a korabeli politikai elit többi tagjához hasonlóan az udvarmester is minden igyekezetével saját gazdagodására törekedett, kormányzati szerepéből és megbízatásaiból azonban egyértelműen látszik, hogy mindamellett mindvégig az uralkodói érdekek hűnek tekinthető kiszolgálója és képviselője maradt. Korlátkövi átlagon felüli tehetsége mindenesetre nem kérdőjelezhető meg: jóllehet birtokvagyona messze elmaradt sógorai, a királyi tanácsban szintén gyakran helyet foglaló Gúti Ország-testvéreké mögött, hatalmi súlyban az 1520-as években látszólag határozottan föléjük kerekedett.432 Lak vára A Jagelló-kori Magyarország bukásának egyik vészjósló előjeleként 1521. augusztus 29-én a török megszállta az ország „védőbástyáját”, Nándorfehérvárt. Az árulással megvádolt bánok, köztük Hédervári Ferenc roppant birtokvagyonáért elkeseredett küzdelem támadt a rokonság és a király birtokokra sóvárgó bizalmasai szarvasmarhával, „cum autem ipse sit nobis omni familiaritate et amicicia iunctus”. DL 48498. (Oklevélfüggelék 14. sz.) - Amadé szerepére 1. Kubinyi, Mária 17-18. 4291526. márc. 17. Mon. Vat. II/l. 338., fordítása: Bartoniek, Követjelentések 46-49. 430Kubínyi, Szálkái 147-148., 158. 431 Ezekre az udvari erőkre: Kubinyi, Szálkái 157-158. - Korlátkövi udvari irányultságát emeli ki legújabban Botlik, Krakkói alku 582. is. 432Az Ország-testvérek poltikai szereplésére ezen években 1. Kubinyi, Ernuszt 323-324. - Hasonlóan Péterhez, ők is csak az 1518. és 1525. évi főúri konföderációkban mutathatók ki. Feltűnő azonban, hogy míg az előbbiben Ország Ferenc és Imre jóval megelőzi az udvarmestereket, addig az utóbbiban már Korlátkövi mögött maradnak.
