Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi ifjabb Osvát (†1511)
A királyi udvarban 45 Bár a lengyel-moldvai viszony rendezése nem járt sikerrel, Osvát szolgálatait mindkét király nagyra értékelhette, hiszen a következő években is rendszerint ő kapott megbízást arra, hogy követként Lengyelországban és Moldvában képviselje uralkodóját. 1509. eleji lengyel útjáról követi megbízólevelének hiányos fogalmazványa is korunkra maradt. A január 24-én, a király nagyszombati tartózkodása idején kelt utasítást Osvátnak címezték, szövege legnagyobbrészt az oppelni hercegség státuszának rendezéséről szól, a többi megtárgyalandó témáról - mint például a törökökhöz küldendő követség, a moldvai és a havasalföldi vajda -, csak egysoros címek árulkodnak, akárcsak arról, hogy Osvátnak be kellett számolnia a moszkvai fejedelemséggel kötött békeszerződésről és a király fiának, Lajosnak a koronázásáról.253 Vele egyidőben Cobor Imrét Bogdán vajdához küldték,254 ami alapján vélelmezhető, hogy Osvát tárgyalásainak középpontjában alighanem mégis a moldvai fenyegetés állhatott. Ulászló ugyan rendszeresen megnyugtatta Zsigmondot, hogy a vajda nem fog Lengyelországra támadni, de 1509 tavaszán rendre érkeztek a hírek a határvidékről, hogy Bogdán sereget gyűjt. Osvát biztosította a lengyel királyt, hogy most sem kell moldvai támadástól tartania, aki a követ útján ígéretet tett Ulászlónak, hogy a helyzet rendezése érdekében lengyel-magyar egyeztetésekre kerül majd sor.255 Ezt azonban megakadályozta, hogy az engedetlen vajda a nyár folyamán végül tényleg rátámadt Lengyelországra. Ulászlónak - aki ekkor Prágában tartózkodott - szándékában állt Bogdánt eltántorítani a hadakozástól (nem rajta múlott persze, hogy parancsa ellenére júliusban Cobor Imrének nem volt kedve Moldvába utaznia256 257), a moldvai ügy ugyanis Magyarország számára is kellemetlenné vált, hiszen a lengyel uralkodóval megkötött szerződés értelmében Ulászlónak saját hűbérese ellen kellett volna hadat vezetnie, amit a Budára érkező lengyel küldöttség követelt is. A királyi tanács a magyar segítségnyújtás elkerülése érdekében úgy határozott, hogy Korlátkövi és Bélái személyében követeket küldenek Moldvába, hogy felszólítsák a vajdát a lengyelek kárpótlására, de kérték a küldöttségtől, hogy amíg a két követ dolguk végeztével nem jelentkezik Lengyelországban, Zsigmond álljon el a katonai akcióktól. Kötelezték magukat arra, hogy ha a követek nem járnak sikerrel, Magyarország a vajda ellen katonai segítséget nyújt Lengyelországnak. Bakóc Tamás bíboros elmagyarázta a követnek, hogy azért cselekednek így, mert Moldvára a törökök elleni harcban igen nagy szükségük 2531509. jan. 24. Iványi, Adalékok 187-189. (DL 36351.) 254Cobor Imre „orator regius” Esztergomban kelt 1509. április 16-i oklevelében említést tesz arról, hogy Korlátkövi Osváttal együtt voltak Pozsonyban, illetve vissza kívánt oda térni, de „propter ardua negocia regia habemus apud magnates dominos longas pausaciones”. DF 241035. - Cobor Imre Ulászló király egyik „Kelet-szakértő” diplomatája volt, 1499-ben (DL 88836.) és 1503-ban (DL 58216.) például István moldvai vajdához, 1510-ben pedig Lengyelországba, majd a moszkvai nagyfejedelemhez (DL 89002-89003.) küldték. 255Zsigmond 1509. áprilisi levele Ulászlóhoz: Acta Tom. I. 38-39. - Zsigmond még júniusban is kérte Ulászlót, hogy követe útján tartsa vissza a vajdát a támadástól: uo. 39-40. - Június végén már a háború megindulásáról számolt be Ulászlónak: uo. 40. 2561509. júl. 22. DL 88993. 257A lengyel követ jelentése Budáról: Acta Tom. I. 41. - A követ arra is utalást tett, hogy Osvát levelet írt a moldvai ügyben „ad dominum succamerarium Cracoviensem”.
