Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi ifjabb Osvát (†1511)
46 Korlátkövi ifjabb Osvát Osvát és Bélái Moldvából november 1-én Lwówba érkezett,258 ahol mint Ulászló teljhatalmú követei és tanácsosai a háború befejezése érdekében tárgyalásokat kezdeményeztek Zsigmond királlyal. November 10-én ígéretet kaptak tőle, hogy amíg nem térnek vissza Bogdán vajdától, tartózkodni fog minden katonai lépéstől.259 Végül visszatérésüket követően, december 22-én a lengyel követek társaságában Kamieniecbe utaztak, hogy találkozzanak az odahívott moldvai küldöttséggel. Hosszú tárgyalássorozat vette kezdetét, amelynek végén 1510. január 17-én megszületett a lengyel-moldvai „örök” béke. A békeszerződés szövege hangsúlyozta, hogy Korlátkövi és Bélái „sua сига et diligentia” érték el, hogy a felek a fegyvert letették és tárgyalásokra kerülhetett sor.260 Osváték a lengyel követek egy részével együtt visszatértek Krakkóba, magukkal hozva a békekötés hírét. Március 20-án, amikor Zsigmond esküjével erősítette meg a békeszerződést, még itt tartózkodtak.261 A krakkói magyar egyetemisták ismét jól jártak, a két magyar követ ugyanis kieszközölte, hogy az uralkodó a néhány évvel korábban adományozott évjáradék mértékét megnövelje. Érthető tehát a magyar hallgatók részéről, hogy hízelgő jelzőikkel szinte aranyba foglalták Osvát nevét.262 Követi megbízatását követően visszatért Magyarországra. A következő hónapokban Tatán tartózkodott, ahol királya több diplomáciai küldöttséget is fogadott a nyári hónapok folyamán.263 Június 20-án Ulászló a lengyel-moldvai békét is megerősítette, amely során nem győzte hangsúlyozni, hogy két diplomatája a nyolc hónapra terjedő követségben mennyire ügyesen járt el.264 Talán éppen követi tevékenysége jutalmaképpen kapott ezidőtájt adománylevelet az időközben elhunyt Hatnai Gáspár hagyatékára, többek között a budetini várkastélyra (Trencsén m.).265 A király elégedettségét mi sem mutatta jobban, minthogy júliusban, mikor a Cambrai-i ligához való csatlakozással összhangban hadsereget kívánt küldeni Dalmácia elfoglalására, ennek vezetésével a nádor vezénylete alatt Balassa Ferencet, Korlátkövit, Korbáviai Jánost és Szapolyai Jánost bízta meg.266 Minthogy a hadjáratra nem került sor, hátralévő napjait az uralkodótól a korábbi években kapott jelentős mennyiségű adománybirtok peres úton történő megszerzésének és birtokvásárlásnak szentelte. 1511 decemberében, nem egészen hatvanévesen hunyt el.267 Vélhetően a kegyurasága alatt álló száki templomban temették el. 258Acta Tom. I. 46. 2591509. nov. 10. DF 288972. 260Acta Tom. I. 56-60., vő. Lovcsányi, Adalékok 789. 261 Acta Tom. I. 60. 262 Krakkó 1-2. 263Fraknói, Cambrayi liga 366-387., 705-712. 2641510. jún. 20. DF 288975. 265Az adománylevelet említi egy 1510. augusztus 17-én kelt oklevél: Podmaniczky I. 603-607. 2S6Fraknói, Cambrayi liga 708., a forrás kiadása: 1510. júl. 25. „Osvaldo Corletchi”. Ljubiö I. 123. (A forrásra Pálosfalvi Tamás hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök neki.) 2671511. október 19-én még él (Podmaniczky II. 40-41.), de felesége rokonai még december 11- én sem értesültek haláláról (DL 106083/1., Prot. 69-70. old.). 1512. január 10-én már nem élt (DL 89014.).
