Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Társadalomtörténeti vizsgálatok
Műveltség és anyanyelv 119 kapott az alkalmon, hogy a váruk viszonylagos közelségében megnyilt pozsonyi egyetemre beírassák az egyik fiút, feltehetően Osvátot, aki - ha valóban 1469-ben kezdte meg tanulmányait751 - legfeljebb 16 éves volt akkor, amikor megérkezett az Academia Istropolitanara.752 A későbbi komáromi ispán, noha fokozatot vélhetően nem szerzett, minden bizonnyal felvérteződött a diplomáciai küldetésekhez szükséges latin műveltséggel, és már magától értetődőleg küldte 1506-ban második fiát, Jánost a krakkói egyetemre. Az egyetem kiválasztásában bizonyára fontos szempontot jelentettek Osvát kiváló lengyel kapcsolatai és gyakori követségei: 18-20 éves fia beiratkozásakor nem is mulasztották el az egyetem anyakönyvébe bejegyezni, hogy a jelenleg Lengyelországban tartózkodó magyar követ fiáról van szó.7“3 Osvát láthatóan jó kapcsolatot tartott fenn a helyi magyar diákokkal: 1507 elején a magyar közösség szeniora arra kérte Osvátot, hogy az új lengyel királytól eszközöljön ki számukra egy évjáradékot; a feladatot a követ - akiről a hálás diákok egregius et humanissimus, egy évvel később pedig summe sapiende mr-ként tettek említést - jó feltételek mellett végre is hajtotta, sőt három évvel később Bélái Barnabással együtt az évjáradék örökössé tételét és mértékének megnövelését is elérte.754 Jóllehet az egyetemet megjárt János további pályafutásáról szinte semmit sem tudunk, úgy tűnik, hogy Osvát nem csak az ő taníttatására fordított figyelmet. Külön kiemelendő a legidősebb fiú, Péter udvarmester esete: noha egyetemre nem járt, egy osztrák forrás kiemeli műveltségét, és megjegyzi, hogy szabad idejében szívesen foglalkozott tudományokkal.755 Feltételezhetjük, hogy a két kamarás, Antal és Zsigmond is írástudó volt, hiszen a 16. század elején az írás-olvasás képessége már a nemesség körében is igen gyakori jelenségnek számított.756 Mindez valószínűsíti, hogy ifjabb Osvát házitanítót fogadott fiai mellé,757 bár erről forrásadat nem maradt fenn. Mindannyiukra jellemző ugyanakkor az, hogy levelezésüket nem saját kezűleg, hanem e feladattal megbízott jegyzőik útján bonyolították. Igen feltűnő, hogy a 16. században azon címzetteknek, akikkel csehül (szlovákul) is érintkezhettek - leginkább a közeli Nagyszombat város -, felváltva írták leveleiket latin és cseh nyelven.758 Hozzászámítva ehhez a családtagok által még az udvarban is gyakran használt Korlátsky névalakot, egyértelműnek tűnik, hogy a család eredendően két-, azaz szlovák és magyar anyanyelvű volt.759 Ez persze törvényszerűen következettt birtokaik elhelyezkedéséből, illetve az ezeken élő la751 Lásd a 191. jegyzetben írottakat. 7521465-1471 között: Oklevélfüggelék 10. sz., az életkorra 1. a leszármazási táblázat adatait. 753Krakkó 72-73., vö. uo. 12. (Utóbbi listán 6 az egyedüli, aki egregius dominus-ként szerepel.)- János életkorára 1. a leszármazási táblázat adatait. 754Krakkó 1-3., 44. 755Fógel, Lajos 49. (Az általa hivatkozott forrást - KuK HHStA Hungarica 1530. (1525) jelzet- sajnos nem állt módomban ellenőrizni.) 756Engel-Kristó-Kubinyi, Magyarország tört. 396. (Kubinyi A.) 757Ez az előkelőknél ebben a korszakban már gyakori volt, 1. Engel-Kristó-Kubinyi, Magyarország tört. 396. (Kubinyi A.) 758Lásd az oklevélfüggelék 2. jegyzetét. 759Kubinyi, Nemzetiség 132-133. (A szlovákok által lakott területeken az előkelőbb nemesség esetében kétnyelvűséget, a kisnemesség esetében szlovák egynyelvűséget feltételez, amit a magam ilyen irányú, Nyitra megyére koncentráló vizsgálataim is igazolnak.) - A kétnyelvűségre jó példa,
