Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Társadalomtörténeti vizsgálatok
120 Társadalomtörténeti vizsgálatok kosság etnikai megoszlásából: a fennmaradt jobbágynév-adatok alapján a korlátkői és berencsi uradalom színtiszta szlovák, Bucsány és Kovarc vegyesen szlovák és magyar, a Komárom megyei birtokok pedig teljesen magyar jobbágynépességgel rendelkeztek.760 A család nem a középkor végére „szlovákosodott el”; a névalakban megfigyelhető változás csupán annak a középkorvégi tendenciának a kifejeződése, amely magával hozta azt, hogy az iratokban megjelennek a párhuzamos, már régóta közszájon forgó szlovák településnevek is a magyar névváltozatok mellett.761 A család szlovák anyanyelvűségét az is erősíthette, hogy ifjabb Osvát édesanyja, Sóki Dorottya is nagyrészt szlovák lakosságú településről (a későbbi Tótsókról, ma Salgovce) származott.762 Nyilvánvaló, hogy a jó latin tudás mellett a szlovák anyanyelvi készség is közrejátszott ifjabb Osvát lengyelországi küldetéseiben, és minden bizonnyal Péter udvarmester számára is előnyt jelentett szláv nyelvtudása a magától értetődően többnyelvű Jagelló-udvarban. Tanulságos, hogy a család utolsó élő tagja, Korlátkövi Krisztina (fl570) olykor magyarul, máskor szlovákul írta leveleit, noha férje, Majtényi István birtokai ugyancsak teljesen szlovák területen helyezkedtek el.763 Familiárisok Ha összehasonlítanánk azt, hogy a késő középkori Nyitra megye bárói, illetve nemesi kézen lévő várai esetében hány uradalmi tisztségviselőt (várnagy, provizor, alvárnagy, gazdatiszt) ismerünk név szerint, az eredmény aligha okozna meglepetést: a bárói várak személyzetére többször annyi információval rendelkezünk, mint az előkelő nemesek kíséretére. Sajnos ez alól a Korlátköviek esete sem kivétel. Ez alighanem országos jelenség, hiszen az okok teljesen világosak: az előkelő nemes familiárisának kisebb fizetséget tudott biztosítani, nem beszélve arról, hogy vagyoni gyarapodásáról - például adománylevelek kieszközlésével - sem tudott olyan egyszerűen gondoskodni, mint egy báró dominus. A szerényebb fizetés következtében e familiárisok ritkábban tűnnek fel „tőkeerős” birtokszerzőként, így az alapvetően birtokjogi forrásanyag is kevesebb alkalommal őrizte meg nevüket. A korlátozottabb lehetőségek együtt jártak az ilyetén szolgálatvállalás szerényebb presztízsével, ez pedig magától értetődően a várbirtokos nemes familiárisainak alacsonyabb társadalmi hovatartozását eredményezte. Amit Engel Pál kimutatott Ung megye Zsigmond-kori társadalmának a vizsgálatával, hogy tudniillik az előkelő nemesek - nála nagybirtokosok - szolgálatába inkább a kisbirtokos nemesség képviselői hogy Korlátkövi Antal 1526-ban kelt levelét „Anthal Korlaczky z Buczan” alakban írja alá: MÓL P 485. (Majthényi cs.) 28. csomó, no. 1. (Magyar fordítása: Szerémi, Emlékek 336. 760Egy-egy tanulságos példa: DL 102847. (Kovarc, 49 jobbágy, szlovák többség, magyar kisebbség 1472-ben, vö. Fügedi, Betelepülés 67.), DF 227252. (Bucsány, 30 jobbágy, vegyes lakosság), DF 226900-901. (Berencsi uradalom 157 szlovák jobbágya 1503-ban), EKHL Liber secundus 124v-155v. (Korlátköi uradalom felének összeírása, csak szlovák nevek) stb. 761 Erre több példát hoztam egy másik tanulmányomban: Neumann, Helynévváltozások 52-55. 7621505: DF 267897. 763P1. magyarul: Szerémi, Emlékek 39. (1571 - a dátum vélhetően téves), szlovákul: MOL P 485. (Majthényi cs.) 4. csomó, fase. K. no. 36. (1559) - A Majtényiek birtokainak szlovák lakosságára 1. Majtényi Mártonné híres végrendeletét, vö. Kubinyi, Nemzetiség 133.
