Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Beszélgetés Dr. Simon József apátkanonokkal
\- A közös sírhelyet a város adta?- A temető a városé volt, tehát nyilván a város adta. Itt látszik a fényképen már a koporsók sora... Olyan pontosan nem emlékszem már 50 év után, hogy hány közös sír volt. Az egyik fényképen2, ahol a főnökömnek, Varga Jóskának3 a ruházata látszik, itt voltunk mi, papok. Egy másikon látható egy külföldi újságíró. Emlékszem, egy francia bejött a plébániára érdeklődni, hogy mi van, hogy van. Nekik ez szenzáció volt, nekünk egy mérhetetlen tragikum, szomorúság, hogy a magyar így bánik el a magyarral. Hát ezt mutatják a fényképek. Mi százegynéhány elhunytat tartottunk számon. Nem név szerint, csak úgy létszámra, óváriak és vidékiek mind együtt. A névsor jóval kevesebbet tartalmaz, hajói tudom 57-et vagy 60-at. Biztos, hogy százon felül volt, de pontosan nem tudni.- Mikor került el Óvárról, és hogy sikerült a fényképeket, negatívokat megőrizni? Soha semmiféle attrocitás nem érte önt emiatt a fényképezés illetve „részvétel” miatt?- A filmeket, mint említettem, a magam laboratóriumában hívtam elő, és akkor nem is készítettem róla pozitívot, csak negatívot. Tehát a film maga negatívban volt meg. Úgy emlékszem, három tekercs film szólt erről az egészről, kettő megmaradt. A tüntetésről, meg a temetésről. De készítettem egyet a halottakról is, mert a halottakat az óvári kórház termében és udvarán terítették ki, hiszen fel kellett ismerni, hogy ki az, aki ott fekszik. Ez a tekercs film valahol elveszett, mert bizonytalan volt az ember sorsa akkor - főleg a papoké. Ahogy ismert a levéli református papnak az esete is, aki szintén ártatlanul került akasztófára.4 Ugyancsak levéli, de katolikus pap volt Szalai Ferenc, akivel együtt voltunk kétszer kinn Ausztriában. Segélyszállítmányokat hoztunk a linzi meg a sankt pölteni egyházmegye teherautójával. Az utolsó szombaton is, mikor jöttünk haza a teherautó tetején, mert meg volt pakolva, az orosz tankok már akkor vonultak a határ felé. Az is szerencsénk volt, hogy bár először a plébániát szemeltük ki elosztóközpontnak, de ez aztán nem valósult meg, illetőleg egy nap után áthelyeztük az iskolába, szerencsére, mert akkor ebbe is belekötöttek volna. Úgyhogy a ruha szétosztása már az iskolából történt. Fekete, vagy milyen ökör nevű étterem van ott, amellett volt az iskola. Oda szállítottuk át az anyagot, és ők is osztották szét. Nem mineAz egyik áldozat - egy fiatal lány. (Rolf Gillhausen - Stern) 67
