Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Beszélgetés Dr. Simon József apátkanonokkal
künk kellett vele foglalkozni. Különben a plébános, Varga József, nagyon félős ember volt, azt hiszem beteg lett volna, ha ott marad a központ, és onnan kellett volna már ugye november 4. után kiosztani ezeket a dolgokat. Az osztrákokról még annyit, azokban a napokban nagyon nagy szeretettel, óriási odaadással voltak irányunkban. Még azt is megemlíthetem, hogy egyik felajánlotta, hogy melyik utcában melyik pajtában vannak fegyverek, ha akarunk vihetünk. Ilyen is volt ám! Mondták, ők aktívan nem jöhetnek, de ha kell, lesz fegyver. Nem kellett, nem volt értelme akkor már. Az orosz birodalommal nem tudunk szembeszállni. Egy-két nappal az orosz beavatkozás után érkezett a plébániára egy nizzai egyetemi tanár, egy nő, nem tudom a nevét, aki már nem tudott átjutni a határon. Talán Somogyi Katalin... Napokon keresztül ott lakott a plébánián, mert nem tudott továbbmenni. Még egy utózöngéje volt az ’56-nak. Mikor itt voltam már a nádorvárosi plébánián, egy alkalommal megkeresett valaki, aki a Zichy grófok családjába tartozik. Ez a hölgy hálás akart lenni valakinek, aki Óváron, mikor lezárták a határt, átsegítette őt. Gondolkodtam, ki lehetett az, mert én nem voltam. Kiderült, hogy a mosoni plébániáról történt ez. Valószínűleg Zsebedícs Aladár volt. Ő egyrészt óvári volt, tehát ismerte a környéket, másrészt mást nem lehetett elgondolni, mert mi káplánok, akik voltunk, Füredi Jóska meg Káli Laci, mi biztos nem tettük ezeket. Ez csak a Zsebedics lehett. A nő pénzt akart ajánlani, azt mondtam neki, hogy vigye a kármelitákhoz. Nem is én voltam, mi közöm van hozzá?- Mikor került el Mosonmagyaróvárról?- Hála Isten onnan gyorsan elkerültem, mert a megyéspüspök úr irata ’56 nov. 8-án kelt. Hátterében az állt, hogy valószínűleg az izgalmak következtében váratlanul meghalt Készéi Gábor teológiai tanár. Kiváló jogász volt, ő volt az egyházmegye jogásza akkor. Hirtelen szükség volt egy tanárra. Akkor a püspököknek újra megvolt a jurisdikciós joga, vagyis hogy szabadon helyezhették át a papjaikat az egyházmegyék püspökei. A kezemben tartott írás szerint: - „Ideiglenesen megbízom az egyháztörténelem előadásával, valamint esetleges egyéb tantárgyak tanításával. Állását haladéktalanul foglalja el.” Elfoglaltam volna, de nem volt már üres hely, ahova költözzem, mert ugye a Készéi kanonok úr kinn lakott valahol, az káptalani ház volt, oda nem lehetett. Aztán amikor Szele Józsefet elhelyezték Szákszendre, az ő szobája szabadult fel és oda költöztem, ahol most a Borsos Múzeum van. Ott laktam majdnem jó fél évig. Utána tudtak a szemináriumban szobát biztosítani részemre. November 8-án kaptam ezt az írást, egy hét - tíz nap múlva hazautaztam Bőbe. Akkor még a közlekedés nagyon gyenge lábon állt, kiszámíthatatlan volt. Akkor még mentek azok a vonatok, amelyek a lakosságot vitték kifelé, Ausztria felé. Bizonyos helyeken a vonat lelassított, és akik akartak - közel volt már a határ - leléptek és átmentek. Ez még november közepén volt. Én is ezen a vonaton utaztam, amelyik aztán megy Csorna, Beled, Szombathely felé, de nekem csatlakozás kellett volna Hegyfalun, az meg bizonytalan volt. Csornán leszálltam, ott volt egy falumbeli orvos barátom, Bognár Géza, ott aludtam meg egy éjszakára. Egész éjjel hallgattuk Csornán, ahogy jöttek-mentek az orosz tankok a főúton. A térrel szemközt
