Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
Szilsárkány. „Pásztoriban egy Pálinkás Erzsébet menekült tanítónőt megbecstelenítés után felakasztották egy pajtában”. (Kéziratos, ceruzával írt fogalmazvány) Péri esperesi kerület Écs Szűcs Géza plébános, tiszteletbeli szentszéki bíró jelentése, 1945. június 2. (GyEL PL. Háborús kárjelentések 14.) 6/1945. sz. Jelentés Az écsi plébánián a háború által okozott károkról. 1944. okt. elején magyar csapatok szállták meg a községet. Az iskolákat azonnal ki kellett üríteni. A Plébánián egy százados családjával helyezkedett el. A magyar katonák, a plébános szalmáját és szénáját részletekben csaknem teljesen elhordták - a legnagyobb részt ingyen - csak néhányan fizettek pár pengőt. Az elhordott érték körülbelül tízezer pengőt tesz ki úgy, hogy az állataimat, nyolc darabot egyszerre le kellett adni, mert nem lett volna mivel etetni és kaptam értük kettőezer pengőt. Lovaimat, kocsimat, szerszámostól elvitték, az egyik lóért később küldöttek kettőezer pengőt, a másikért semmit. Egy pár hónapon keresztül használati díjat fizettek, de utóbb azt se. Novemberben elmentek a magyarok jöttek a németek és német tisztek laktak a plébánián állandóan, de ez idő alatt nagyobb károk nem történtek, csak közben vacsorákat kellett főzni nekik, bor, sunka, zsír, baromfi - az enyém fogyott, de legalább magamat is meghívtak. Előbb főhadnagyok voltak itt, majd később februártól kezdve ezredesek váltakoztak. Már a decemberi orosz előretörés alkalmával kijelöltem Holler János écsi lakos hatalmas mély pincéjét támadás esetére istentisztelet céljára, amit a híveknek kihirdettem és a pincét erre a célra berendeztem asztalokkal, padokkal. Az egyházi ruhákat több csomagba csomagolva egyeseknek megőrzésre kiadtam, amit az egyházmegyei hatóságnak bejelentettem. Virágvasárnapján én még a plébánián háltam, a házi népem már nem. Nagyhétfő reggel miséztem és mise után már SS-németekkel volt tele az egész plébánia, minden ajtó fölfeszítve, a konyhában nagy sütés-főzés, a kenyeremet, sonkáimat szelték, a vindel zsírt kenték s vagy 50-60 ember lakmározott az éléstáromból. Azt mondották, a frontról jöttek, már közel van és a frontra mennek. A házvezetőnőm a szolgálómmal együtt lejött, gyorsan még egy kis zsírt, lisztet és néhány sonkát, amit még találtunk, zsákba tettük és felvittük a pincébe és itt hagytuk velük a házat. Nagykedden a pincé32
