Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
ben miséztem, sokan gyóntak és áldoztak ott, mert rajtunk kívül még vagy kétszázan hurculkodtak oda a pincébe hálásra, lent pedig hétfőről keddre virradóra már nagy harcok voltak és egész kedden, amit a hívek jelentettek. Az apácák a saját pincéjükbe hurculkodtak hálásra Varjú Benő menekült zilahi esp.[eres] plébánossal együtt és a környékből több hívő. Nagyszerdán reggel a pincéből lejöttem misézni a templomba, mert jelentették, hogy a templomot több lövés érte és nagy porfelhőben volt. Csak egy jámbor napi áldozó öreglány mert velem lejönni és hozta a miséhez a bort. Lejövet benéztem az apácákhoz. A rémületen kívül semmi bajuk nem történt, a zárdának sem, noha a zárda épület fedezete alá állítottak a németek egy aknavetőt, de Varjú könyörgésére átvitték a szomszéd telekre a domb alá, viszont a búvó pince közelébe, ahol annak lövései és az orosz aknák válaszai mind ott csapkolódtak körülöttük és a szomszéd ház egy részét lesodorták, de a zárdát nem érték mindössze két ablak törött be. Onnét kijövet éppen találkoztam a hegy alatt ágyukat, aknavetőket vontató orosz csapatokkal és a hegy felé Tényének vonuló orosz szekerekkel, rajta emberek. Hozzám nem szóltak, sőt az öregebbek köszöntek is. Keresztül jöttem rajtuk. Leérvén láttam, hogy a torony nagyon össze van lőve, az ablakok betörve csaknem mind a keleti oldalon és a templomon is lyukak tátonganak, de csak egyenesen bementem a templomba misézni. Belül a stációképek vannak összerepedezve a falon, de nem nagyon, néhánynak a keresztje hiányzott, de a szobrok, oltárok épek. Valaki jelenti, hogy a szomszéd asszony a másik szomszéd udvarának a ganédombján szilánktól sebesítve fetreng és eszeveszetten jajgat. Nyomban felkerestem, meggyóntattam, az utolsó kenettel elláttam, majd miséztem és részére is konszekráltam particulát és az útravalóhordó pixisben a ministráló öregleánytól elküldöttem, hogy áldoztassa meg. Mise után lezártam a templomot és intézkedtem, hogy a sebesült hozzátartozóit értesítsék és a beteget lakásukba vigyék. Utána jöttem be a plébániára, ahol a tárt kapun belépve, éppen három oroszt pillantottam meg a kifeszített kamarám ajtajában. Odamentem hozzájuk. Fiatalemberek voltak fegyveresen. Nyomban beparancsolt belül a kamrába és motozni kezdett. Órát, pénzt követelt. Karomat, mellemet tapogatta. Odaadtam neki kitűnő acél Omega órámat, arany láncával, amit mohón elkapott, kitapintott pénztárcámat is elővettem és kivette belőle a benne levő kb. kettőezer pengőt és visszadobta a benne volt egyéb iratokkal együtt. Majd a nálam levő aktatáskát kapta el, kinyitotta, breviáriumom, szentírás, villanylámpám és egy féldoboz media szivar volt benne. A villanylámpát felcsettentette, látta, hogy jól ég, éppen két nappal előbb szereztem bele új elemet, azt nyomban elvette, mohón kapott a szivarosdoboz után, kimarkolászta belőle a szivarokat, mind rágyújtottak nyomban. - Hát mondok a pópának is adjatok valamit - adtak vissza vagy hat darabot. Ott volt a kamrában, mert a pincémben víz volt, nem lehetett lemenni egy hordóban vagy 20 liter bor, amit egy kannába már előbb kiüríthettek, mert egy közel lakó polgárral hozattak maguk után, de egy kis befőttes üvegbe volt pár deci a padlóra téve, abból itattak velem s mivel látták, hogy bátran iszom - elmentek kertnek. Utánuk akartam menni, de fegyverrel visszaparancsoltak, ők pedig kidöntve a kerítést, úgy mentek át oda, ahol a borhordó ember lakott. Akkor látom, hogy az istállóm teteje is lövést kapott, még megmaradt két tehenem a kertbe rohant ki és rágicsálta 33
