Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Plébániai jelentések
tetőzete is, valamint a többi házak a templom felé. A robbanás ereje borzalmas volt, még a pincében is földre lökött bennünket. Szüntelen lövöldözés közben alkonyodott. Mindig többen menekültek a plébániára. Egy öregasszony sebesült unokáját targoncán tolta ide a leghevesebb golyózáporban. Ő hozta az első szomorú halálhírt: másik unokája: Szilágyi László kőszegi missziósnövendék a rosszul megépített bunkerban aknaszilánktól találva meghalt. A repülők egyre búgtak felettünk. Robbantak a bombák, de tőlünk távolabb. Éjfél felé a harc elérte tetőfokát. A foszforos lövegektől egymás után gyulladtak ki a házak, pajták, kazlak. Hövej községet a végpusztulás fenyegette. Hajnali 2 óra körül a németek megszüntették az ellenállást, mert az orosz harcikocsik (sic!) Himód felől bekerítéssel fenyegették őket. Hövejt elhagyták, de Csermajor felől még a reggeli órákban is lőtték a falut. 2 órakor megkondult a harang. Később tudtuk meg, hogy az oroszok jelezték a falu elfoglalását. Szívszorongva vártuk, hogy mi lesz. Hamarosan megjelent egy orosz katona. Barátságosan viselkedett. Kenyeret és szalonnát kért, majd békében eltávozott. Mi még mindig nem mertünk a pincéből feljönni. Reggel 6 óra körül Ivánkovics Gyula Kalot8S-ifjusági elnök jött a nővéréért, aki szintén a plébánia pincéjében tartózkodott. Ő hozta a második halálhírt. Tóth Imre gimnáziumi tanuló csütörtökön reggel aknaszilánktól szíventalálva azonnal meghalt. Hamarosan másik orosz katona jött, aki kihajtott bennünket a pincéből, engem pedig a lakásomból is. A másfélnapos harctól, éhezéstől, szomjúzástól, álmatlanságtól meggyötörve menekültünk. Első gondolatom az volt, hogy Babotra megyek át, mert a németek még mindig lőtték a falut, de azután eszembe jutott, hogy híveimet semmi körülmények között sem hagyom el. Legelső gondolatom az Oltáriszentség megmentése volt. Amire a templomba értem, az orosz katonák már szállást készítetek, de szerencsére még semmit sem bántottak és nem is voltak ott. így nyugodtan el tudtam vinni az Oltáriszentséget és a szentedényeket is akadály nélkül. Ivánkovics Miklós egyházközségi pénztáros pincéjében talált menedéket az Úr Jézus. Hamarosan visszamentem a templomba. Ekkor már a tabernákulum fel volt törve, a perselyek szintén, a sekrestyeszekrény fiókjai kiforgatva, megdézsmálva... Húgommal visszamentem a plébániára, hogy legalább néhány ruhadarabot vehessek magamhoz. Ekkor már az udvar, lakás tele volt orosz katonákkal, és javában folyt a zabrálás. Engem persze nem eresztettek be, kénytelen voltam menekülni. Mindenemből kifosztottak. Szomorú nagypéntekünk volt. A napot az egyházközségi pénztárosnál töltöttem. Többször megmotoztak, órámat elvették. Felforgatták a pincét is, ahova az Oltáriszentséget rejtettem. Bár az orosz megtalálta azokat a táskákat, amelyekben az Oltáriszentség és a szentedények voltak, csodálatos módon ott abbahagyta a keresést. Másnap az Oltáriszentséget biztosabb helyre vittem. 85 Lásd a 32. lábjegyzetet! 103
