Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)

Plébániai jelentések

Nagypéntek éjszakáját a pincében töltöttem aránylag nyugodtan, de alvás nélkül. Nem bántottak bennünket.

Nagyszombaton reggel hírt kaptam, hogy a plébánia üres, azért visszatértem. A pusztulás utálatossága fogadott. Délelőtt folyamán felkerestem az orosz parancsnokságot és engedélyt kértem, hogy a harc áldozatait eltemethessem. Az engedélyt megkaptam. Négy höveji lakos esett csupán áldozatul, az említetteken kívül Tóth Dénes gazda, és Molnár Gyula idősebb legény aknától találva. Ez utóbbi még el is égett. Mindegyik halottat meglátogattam. Mire visszatértem a plébániára, még az a néhány ruhadarab és cipő is eltűnt, amit korábban még láttam. Délután 3 órakor eltemettem a négy höveji halottat, továbbá Karácsonyi János máramarosszigeti fogtechnikus, honvéd tizedest, akit saját magyar katonái lőttek agyon, mert harcba akarta vinni őket a németek mellett.

Nagyszombat éjjelét már a plébánián töltöttem. Húgommal és egy átvonuló menekülővel irodámban húztuk meg magunkat. Éjjel többször is végigkutatták a lakást, de bántódásunk nem esett.

Húsvétvasárnap reggel szobámban miséztem, mert a templomban még nem lehetett. A délelőtt nyugodtan telt el. Katonaság ekkor már nem volt a faluban, csak kisebb csoportok vetődtek ide. Délután hozzám is bejött kettő. Ismételten jöttek. Húgomnak menekülni kellett. Este egy magyar rokkant katonával tartózkodtam irodámban. Ugyanaz a két katona negyedszer, sőt ötödször visszajött. Ekkor revolvert szegeztek homlokomnak és órát követeltek. Ilyen körülmények között ismét menekülnöm kellett. Egy másik pincében töltöttem a szent húsvét éjszakáját.

Húsvéthétfőn egy orosz őrnagy volt a vendégem. Barátságos ember volt. Kitakaríttattam a templomot, hogy kedden megkezdhessem a misézést.

Kedden délfelé ismét megjelent egy orosz csapat. Végigjárták a házakat és a férfiakat a falu végére terelték, köztük engem is. Azt gondoltam: most következik Szibéria. Az idősebbeket és engem mégis visszaengedtek, de a többit gyűjtőtáborba vitték.

Húsvét hetében még gyakran jelentek meg kisebb csoportok, de azóta aránylag nyugodt a falu.

Asszonyaink, leányaink elrejtőztek, csak néhány áldozat van.

Templomi felszerelésből hiányzik a piros és fekete új miseruha, a fekete pluviálé, a legszebb fehér selyem. Antipendium, számos humerale, corporale és purifikatórium, valamint kb. 10 kg gyertya.

A plébánia irattárából az 1942. és 43. év összes aktái. A többi iratok, anyakönyvek megvannak. Bélyegzők elvesztek, de megkerültek.

Végtelenül elszomorító tapasztalat mindenhol, hogy híveink egy része rablóvá lett.

Isten meglátogatott bennünket. Megérdemeltük. De a romokon új életet fogunk teremteni, ha Isten időt és kegyelmet ad.

Hövej, 1945. május 31-én.

Katavics Márk plébános

(Kézírásos, az irat alján: R. KÁT. LELKÉSZI HIVATAL HÖVEJ 1939 körpecsét.)

104