Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.
Még júliusban írt egy nagyon megelégedett levelet a harctérről; egyáltalában úgy vettem észre, hogy most kezdett csak igazán megelégedett ember lenni; egyetlen gyermeke volt szüleinek. - Érdekes levelet kaptam Mikes Árminnétól, az erdélyiek nagy izgalomban vannak a románok miatt, félő, hogy megtámadnak minket ezek a jó szomszédok is, vagy esetleg átengedik az oroszokat országunkba. - Plébánosom és káplántársaim a régi szeretettel fogadtak. Augusztus 20. A városi ismerőseim mind csodálkoztak azon, hogy visszatértem, mind azt gondolták, hogy el vagyok helyezve: „hogy a püspök magántitkára, hogy ceremonárius, hogy csatári apát380 381 382 leszek stb. Igazi pletykafészek ez a Gyula; de igen szeretem, és úgy örülök, hogy ismét itt vagyok, s dolgozhatom egy kissé az Úr szőlőjében Isten segítségével. Augusztus 25. Ma egy éve a primíciámnak. Bár papi életem minden éve oly szép és boldog legyen, mint ez az első. - Sajnálattal látom, hogy távollétem alatt a Nővédő Iroda nem jól prosperált383, a nyári munkák miatt nem igen jött oda a nép, és a leányok is egy kissé hanyagok voltak. Jövő hónaptól kezdve havi konferenciákat tartok nekik, s akkor Isten segítségével ismét sikerül lelket önteni a csüggedőkbe, vagy inkább menjenek el azok, akik nem akarnak dolgozni, s a buzgók egyedül maradjanak. Augusztus 28. Ma reggel tudtuk, meg, hogy Olaszország hadat üzent Németországnak, de ez még semmi, hiszen de facto ellenségek voltak ezek mindig, de ma délben jött a híre annak, hogy Románia nekünk üzent hadat. Váradszentlászlón folyton láttuk átmenni Kolozsvár384 irányába a katonavonatokat, de mégsem akartunk hinni abban, hogy tényleg háború lesz még Oláhországgal is. Most pedig ez is megtörtént, azt hiszem, hogy csak most fogja a világ látni, mi a magyar katona, az oláhok régóta próbára tették türelmünket, és most érvényre juthatnak a soká visszatartott szenvedélyek. Augusztus 31. Tegnapelőtt Csabán voltam Wenckheim Károlyéknál, kiknek azóta kislányuk (Sarolta385) született. Hazajövet erdélyi menekültekkel beszéltem, Petrozsény386 környékéről jöttek, mondták, hogy az oláhok az oroszokkal együtt oláh árulóktól vezetve erdei utakon jöttek át megkerülve a szorost. Tehát már a hadüzenet és a velünk való szövetség felbomlása előtt engedték be az oroszokat országukba a hitszegő oláhok. A tegnapi hivatalos jelentés ezt megerősíti, és a 380 Galícia, (Gácsország és Lodoméria) királyság, az osztrák birodalmi tanácsban képvislet királyságok és országok egyike, Oroszország, Bukovina, Magyarország, Osztrák- és Porosz-Szilézia között. 381 Requiescat in pace! - Nyugodjék békében! 382 Csatár, Zala vármegye, egerszegi járás. Csatári apátság, alapítói Jáki Márton zalai főispán és neje, Magdolna voltak 1137-ben, akik ezt Szent Péternek ajánlották föl, s javadalmakkal gazdagon ellátva, a Szent Benedek rendnek átadták. A XX. század elején az adományozás az Erdődy grófi család kegyúri jogaihoz tartozott. 383 virágzik, sikert ér el 384 Kolozsvár, Kolozs vármegye, német: Klausenburg, román: Clusiu, ma Románia. 385 Wenckheim Sarolta (Bécs, 1916. július 17. - Budapest, 1991. január 27.) 386 Petrozsény, Hunyad vármegye, Petrozsényi járás, német: Petroschen, román: Petrosan, ma Románia. 86
