Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.
mai (azaz ma reggel ideérkezett) jelentés szerint az oláhok bevonultak Petrozsénybe, Brassóba és Kézdivásárhelyre. Kézdivásárhelytől 10 km-nyire van a mi birtokunk, Torja, tehát ősi fészkünk földjét, boldogult apám387, szegény Sándor bátyám stb. sírhelyeit a gonosz, áruló ellenség tapossa. Bizony fájdalmas hangulatban vagyok, de mégis erősen bízom az Isten segítségében és csapataink vitézségében, hogy majdan visszakerül a hazaföld. Szeptember 4. Az erdélyi vármegyék kiürítése tovább folyik, állítólag a Maros mentén le egész Orsováig lesz a védelmi vonalunk. Ezrével menekülnek az emberek, és számos vonat hozza őket Gyulán át is. Lerongyolódva, éhesen, szomjasan jönnek ezek a szerencsétlenek, nyitott vagy zárt marhaszállító kocsikban. Már több holt gyermeket tettek le az állomáson. Tegnap a Nővédelmi Iroda révén összehívtam egy csomó leányt és asszonyt, délután 5 szekér járta be az összes városrészeket. A nők felváltva kint lesznek az állomáson a menekülteket táplálni. Rengeteg élelmet hoztunk össze a gyűjtő kocsikon, és ennek egy részét az átutazó menekülteknek adjuk, a másik részét pedig azoknak juttatjuk, akik itt maradtak a menekülés után, és nélkülöznek mindent. Szeptember 7. A pályaudvaron való élelmezést sajnos be kellett szüntetni az állomásfőnökség kívánságára. De éppen jókor fejeződött be, mert óriási pletyka és apprehenzió388 lett a dologból, a zsidóság mellőztetve érezte magát, mert dacára annak, hogy elegen, sokan is részt vettek meghívásunkra az akcióban, és talán ezeknek kezdeményezésére kezdték mesélni a városban, hogy a hölgyek amit összegyűjtöttek, mind megeszik maguk az állomáson és ott jourokat389 rendeznek. Azt mondják ilyen dolgokat csinálnak itt minden jótékonysági akcióval. Szeptember 10. Már több mint ezer menekült van a városban, egész Háromszék megyét idehozzák, a megyei hivatalt is, a napokban megérkezik a főispán Szentkereszty Béla bácsi is. Ma felkeresett engem egy szolgabíró, Pásztohy Dezső, kit régóta ismerek, ő kocsin tette meg az egész utat. - Érdekes, hogy ezek a menekültek mind tele vannak a legnagyobb bizalommal, hogy kiverik az oláhokat, rengeteg katonaságot láttak útközben. Igen sok németet is. Szeptember 13-ára várják a mi támadásunkat, mely remélhetőleg olyan eredményekkel jár, mint a bolgárnémet offenzíva a Dobrudzsa390 ellen, ott ui. elfoglalták Tutrakan391 7 erődjét, három napi harc után, és több mint 20000 oláht, 3 tábornokot, 100 ágyút zsákmányoltak, s halottakban és sebesültekben is rengeteg veszteséget okoztak a románoknak. - Pásztohy állítása szerint az erdélyi lakosság legnagyobb része, vagyis mind, akik el akartak menekülni, el tudtak menekülni, és szekereiken tudtak sokféle ingóságot is megmenteni. Az oláhok nem gyújtogattak a bevonuláskor, de nagyon félnek a székelyek, hogyha majd kikergetjük őket az országból, rengeteg pusztítást és vérengzést fognak végezni. Adja Isten, hogy akkor idejük se legyen arra. - Gábor bátyám írja az orosz harctérről, mennyire vágyódnak az erdélyi harctérre. Kérelmezték is már, de nem teljesítették kívánságukat. -387 Apor Gábor Károly Vilmos lásd a 14. lábjegyzetet. 388 sértődés 389 társas összejövetel 390 Dobrudzsa, 1878 óta Romániához tartozó tartomány az Al-Duna és a Fekete-tenger között. 391 Tutrakan, város Romániában, a Duna jobb partján, bolgár: Turtucai. 87
