Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-10-29 / 44. szám

Thursday, Oct. 29, 1970 FÜGGETLENSÉG 9. oldal ^ CLEVELAND — Kedves Erzsébet, egyszer már írtam, azonban nem válaszolt, talán elveszett a levelem, ezért újra írok. A múltkor azt üzen­te egy férjes asszonynak, hogy ne flörtöljön, mert azt nem szabad és baja lehet. Nincs igaza ebben, én is flörtölök néha, nincs abban semmi, semmi bajom sincs az ártatlan flörtből, ez csak ártatlan szórakozás és csak nevetek a férfiakon, akikkel flörtölök. VÁLASZ — Levele nem változtatta meg a vé­leményemet. Gusztus dolga, hogy egy férjes asz­­szony mivel szórakozik. Lehet, hogy eddig neve­tett flörtpartnerein. De gondoljon a mondásra: az nevet, aki utolsónak nevet. Vigyázzon, egyszer még sírni fog. CAROLA — Kedves Homoki Erzsébet, én egy nagyon szerencsétlen nő vagyok, kétszer mentem férjhez és mind a kettő válással végződött. Én sem vagyok angyal, nekem is vannak hibáim, de azért nem értem ezt. Első férjemmel 4 évig, a másodikk al 3 évig voltam együtt és összesen 7 évig tartó házasélet után még mindig nem tu­dom megmagyarázni magamnak, hogy miért végződött rosszul a két házasságom. Képtelen va­gyok rájönni, hogy hol volt a hiba és ki volt a hibás, én vagy a férjeim, hol van a magyará­zat? VÁLASZ'— Leveleében semmi ténybeli rész­letet nem ir, igy természetesen nem tudok magya­rázatot adni a maga konkrét esetére. Általában azonban a házasélet felbomlását nem mindig csak a kirobbanó emicionális okok idézik elő. Rit­kán kezdődik azzal, hogy a férj vagy a feleség hirtelen beleszeret valakibe és annak kedvéért otthagyja élettársát. A házasság felbomlásához vezető ut legtöbbször apróbb-nagyobb mozaikok­kal van kirakva. Egyszerűbb és műveltebb há­zaspárok között egyaránt megesik, hogy valami láthatatlan távolodási folyamat megy végbe köz­tük, mert nem érzik meg, hogy a házasságon belüli életközösség több mint szekszuális kapcso­lat és több mint gazdasági társulás a háztartás ellátására és költségeik viselésére. A házasság a szerelem mellett élményközösség, gondolatközös­ség is. Ha a két házastárs közül az egyik, vagy néha egyik sem képes érzékelni az emberi ter­mészet és lélek mélyéről fakadó finom rezdülése­ket, akkor szinte észrevétlenül megindul a tá­volodási folyamat. Ezt nagyon aprónak látszó, va­lójában azonban jelentős mozzanatok, tulajdon­ságok is előidézhetik. ízléstelen szokások, testi tisztátlanság, a szekszuális életben megmutatko­zó tapintatlanság vagy meg-nem értés, az alkal­mazkodás hiánya, a közönséges gondolkodás és magatartás eleinte csendes, kellemetlen, majd visszataszító érzést, azután esetleg undort is vált ki a másik partnerből. Az együttélés jelentékte­lennek vélt mozzanatainak elhanyagolása, a vi­tás problémák megoldásának rosszul megválasz­tott módja, a türelmetlenség egymás kisebb hi­bái miatt is hozzájárul ehhez. Ideges hangulat, vagy ami még ennél is rosszabb, a kihűlt érzel­mek szürke, ólmos unalma üli meg az otthont és e'.őbb-utóbb az egyiknek vagy a másiknak, azt a vágyat sugallja, hogy jó lenne megszabadulni. A többi aztán már magától jön. Többnyire apróbb, könnyen elkerülhető zátonyokon szenved hajótö­rést a házasság. Ez ellen egyetlen védekezés, hogy megismerjük és megtanuljuk a házasságon belüli kulturált magatartást a nappaliban, az VIDÁM TÖRTÉNETEK Irta: SZÉKELY-MOLNÁR IMRE A friss adomák, a mindenkit kicsufoló viccek városa Budapest. Egy mosoly az arcon felélénkí­ti az embert, egy harsogó kacagás, a nyomában kitörő jókedv pedig elfeledtet minden gondot, bajt, bánatot. A jobb kedélyálla­pot megjavítja a munka ütemét, kihatással van az étvágyra, ba­rátságosabbá teszi az otthon lég­körét, ezért van az, hogy Buda­pesten nyitástól zárásig tömve vannak az eszpresszók, az étter­mekben is alig lehet asztalt kap­ni ebéd- és vácsoraidőben. A mu- Bx*kely-Molnár latókban előre kell gondoskodni Imia helyről, de a színházak és a ka­barék is állandóan táblás házak mellett játsza­nak. S ahol sok az ember, ott gyorsan megszü­letnek a viccek és a tréfák. Hiszen a tragédia és a komédia mostohatestvérek. Ugyanúgy, mint a szerelem és a hűtlenség, s mint ahogy közismer­ten igaz, hogy a történelem fő alkotóereje a me­­se.S ahogy a tragédiában is van komédia, a komé­diában is van tragédia. Mert ezek igy egészítik ki egymást és ezzel válnak mostohatestvérekké. A szerelemben is van hűtlenség, és megfordítva a hűtlenségben is szerelem. És azt is tudjuk, hogy a történelemben is so;k a mese, és a mese sem ér semmit történelem nélkül .... Engem főleg a régi adomák érdekelnek, mert magvasak. A nagy nevettetők kitünően értették a mesterségüket, és közülük is kivált mókáinak ere­detiségével, gyors rögtönzésével a nemrég elhalt Salamon Béla. A kiváló komikus nagy MTK-drukker volt. Esőben, sárban, télben, fagyban ott ücsörgött a tribünökön, hogy lássa kedvenc csapatát, a fiukat. Mindegyikhez baráti szálak fűzték, a futballis­táknak állandó szabad jegyük volt Salamon szín­házába. Béla bácsi úgy tudott drukkolni, ahogy más senki, kiabálása mindenkinek feltűnt a tri­bünön, de nemcsak biztatta kedvenc csapatát, de ha rosszul játszottak, nem fukarkodott a korho­­lással sem. Jaj volt annak a futballistának, aki­ről észrevette, hogy lazsál, nem játszik teljes erőbedobással. Egyszer Braun Józsefet, a kiváló szélső csatárt, a magyar válogatott népszerű “Csi­­bijét” leckéztette: — Rossz volt rádnézni a pályán, gyáva voltál, körbe-körbe szaladgáltál, nehogy véletlenül elér­jed a labdát, kikerülted a hátvédeket, örültél, ha elrúgták előled a labdát, olyan rossz voltál, akár a bűn. Braun Csibi sem esett a feje lágyára, a szelle­mes fiatalember alaposan visszavágott Salamon­nak, de úgy, hogy azzal a mondattal a legérzéke­nyebb oldalát találta el a művésznek. — Érdekes, — jegyezte meg gúnyosan — én ebédlőben, a fürdőszobában és a hálószobában egy­aránt. * * * RANDEVÚ — Kedves Miss Homoki, utólagos engedélyével elmondom az én panaszomat. Na­gyon szeretem a magyar kislányt, akivel járok, azonban sokszor szeretném jól meghúzni a ha­ját, mint a szigorú mama szokta meghúzni egy rossz kislány haját. Ugyanis ő aranyos, szép és kedves lány, de van egy rossz szokása, az, hogy mindig elkésik. Mikor randevúnk van, sokszor egy óráig kell várni rá és mikor moziba megyünk, ak­kor félórával az előadás megkezdése után érke­zik. Az elmúlt szombaton előre megvettem a je­gyeket a kirándulásra és ő csak akkor jött meg. amikor az autóbusz már régen elindult. Ez engem nagyon mérgesít és hiába kérem, nem akar meg­változni. Ő tudja, hogy nekem komoly szándé­ugyanezt hallottam a te legutóbbi műsorodról . . . Salamon Béla mindenkivel összeveszett a fut­­ballon, ha nem voltak vele egy véleményen, sőt, ha úgy érezte, hogy erősebb, össze is verekedett az illetővel. Legalább háromszor-négyszer el is volt ítélve emiatt. Egyszer egy nagyon jó kollé­gájával, régi barátjával veszett össze a New-York kávéházban, alaposan megsértegette, mire a kol­léga ezt válaszolta neki: ( — Én most megpofozhatnálak, kiverhetném a fogaidat és ezzel kvittek lennénk, de nem Sala, nem ezt csinálom, sokkal nagyobb a bosszúm, én beperellek téged, mert ez igy sokkal édesebb. Pár hónap múlva kitűzték a tárgyalást, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a feleket a Mar­kó utcai esküdtszék nagytermébe vitték. A bíró egy kis öreg, rozoga bácsika volt, aki az orra vé­gén tartott drótkeritéses szemüvege mögül vizs­­gálgatta Salamont és jóindulatulag figyelmeztet­te: — Kedves művész ur — s csak úgy sugárzott belőle a jóindulat — én azt tanácsolom magának, kérjen bocsánatot a felperestől, mert kénytelen leszek magát súlyosan elitélni, mint visszaeső bű­nöst. / Salamon belátta, hogy a birónak igaza van, odament barátjához és bocsánatot kért. Kézfogás, mire a biró elejtette a vádat, de még nem volt vége az ügynek, a kisöreg visszahívta Salamont á bírói pulpitus elé. — Most jön a legkellemetlenebb része a dolog­nak, mondja meg nekem, mennyit állapítsak meg, költségek címén? Salamon ártatlan arccal fordult a bíróhoz és igy szólt: — Keveset, keveset, biró ur, inkább gyakrab­ban jövök. Szintén Salámonnal történt, hogy egyszer meg­idézték a hitközségre, mert nem fizette be az adó­ját. Két-háromszori idézésre fittyet hányt, nem jelent meg. Mig utoljára maga az elnök irt neki/ egy keményhangu levelet, amelyben figyelmez­tette, ha erre az idézésre nem jelenik meg, akkor végrehajtatja. Salamon elment, lesirta az adóját, amit az el­nök hosszabb tárgyalás után elengedett neki és azt mondta: — Eltávozhat kérem, rendben van minden —■ azzal az elnök az aktába merült és éppen egy má­sik delikvensét akart beszólitani a folyosóról, mi­kor észrevette, hogy Salamon még mindig ott áll az asztala előtt. Fáradtan, kissé idegesen rászólt: — Mondtam már, hogy elmehet, vagy van még valami kívánsága ? ■ Mire Salamon alázatos arccal ezt válaszolta: — E'gy kis készpénzt nem kaphatnék, elnök ur ? kom van vele és nem értem, hogy miért nem vál­tozik meg, miért csinálja tovább, hogy minden­honnan elkésik. Attól félek, hogy később is min­denben ilyen lesz. VÁLASZ — Ne féljen. Az esküvőre biztosan pontosan érkezik. * * =i: , S-y. (Montreal) — Kétszer voltam az Egyesült Államokban látogatóban rokonoknál Atlantic Ci­tyben, ahol a híres járda van. Itthon meséltem, hogy legalább 10 kilométer hosszú. A múltkor ott volt egy montreáli barátom és azt mondja, hogy nagyon rosszul becsültem, mert a járda 6—7 ki­lométer. Kinek van igaza? VÁLASZ — Sem magának, sem a barátjának. Mind a ketten tévedtek. A járda 5 miles, azaz kö­rülbelül 8 kilométer hosszú. HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom