Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-10-22 / 43. szám

Thursday. Oci. 22, 1970 FÜGGETLENÉ« 9. oldal 1 MR. J. 0. — A feleségem szereti a Lelki Klini­kát és mindig egyezik a véleménye az Ön vélemé­nyével. Én is sokszor mondom, hogy Miss Homo­kinak igaza van. Most a nők egyenjogúságáról vitatkozunk a feleségemmel. Én pártolom az egyenjogúságot, miután éppen annyi jog, fizetés, karrier és minden jár a nőknek, mint a férfiak­nak, azonban a családban a férfinek kell marad­ni a család fejének, mert enélkül nem lehet el­képzelni jó házasságot. Legyen szives, Írja meg véleményét pártatlanul. VÁLASZ — Nehogy pártossággal gyanúsít­hasson, a magam véleménye helyett másnak, még­pedig férjnek a véleményét idézem : Lyndon Baines Johnsont még elnök korában megkérdezték, hogy mi a jó házasság titka, mire szó szerint igy felelt: “Elsősorban az, hogy a férj tegyen úgy, mintha minden a feleség akarata szerint történne. Másodsorban az, hogy minden úgy történjen, ahogy a feleség akarja.” * * * HÁZASSÁG JELIGE — 5 éves házasok vol­tunk, amikor a férjem megismerkedett egy nővel és két kisgyerekkel itthagyott. Két éve együtt van vele. Most egymásután kapom tőle a leve­leket, azt írja, hogy súlyosan csalódott a nőben, belátta, hogy bűnös volt ellenem, bocsássák meg neki, fogadjam vissza, csak engem szeret. Na­gyon fájt, amikor elhagyott, de én mégis szere­tem és nem rosszlelkü ember, mert mióta elment, mindig szépen gondoskodott rólam és a gyerekek­ről. Én ismerem azt a nőt, tudom, hogy gazdag kérője volt, aki el akarta venni, ő azonban a fér­jem kedvéért szakított vele és ezért nagyon saj­nálom őt. Még nem adtam végleges választ a fér­jemnek. VÁLASZ—A sajnálata nem lehet erősebb, mint a saját érdéke és a két gyerek érdeke. A gyere­keknek nagyon fontos, hogy együtt legyen a csa­lád. Ha még mindig szereti a férjét és bizik ben­ne, ne haloggassa a választ, fogadja vissza. HÁZASPÁR — Kedves Miss Homoki, 56-ban, 18 éves koromban jöttem Amerikába özvegy édes­anyámmal, aki 5 év múlva meghalt. Három évvel ezelőtt, 27 éves koromban mentem férjhez. A fér­jem egyidős velem, egy itteni pékségben dolgo­zik, én is ott vagyok eladónő. Jól keresünk, nincs anyagi gondunk és már megtakarítottunk egy kis pénzt. Nem lenne semmi baj, ha nem laknánk a férjem szüleinél. A szülők már régen élnek Ame­rikában. a férjem már itt született. Nagyon szor­galmasan dolgoztak fiatal korukban és sokat sze­reztek. Már nem dolgoznak, félretett pénzűkből élnek és két kétlakásos házuk van, onnan is bért kapnak. Ök a harmadik házukban laknak, ame­lyikben csak egy nagy lakás van 6 szobával. Es­küvő után hozzájuk költöztünk, náluk lakunk. Két szobát adtak nekünk, a mi pénzünkből rendeztük be, de nem kell érte bért fizetnünk, ami nagyon jól jön és azzal is sokat takarítunk meg, hogy az anyósom főz ránk és alig van kiadásunk koszt­ra. Sajnos, az öregek átjárnak rajtunk. Nem tö­rődnek vele, hogy néha, legalább vacsora után, szeretnén kettesben maradni. Szó nélkül bejön­nek hozzánk és minden este végig ott ülnek. Nem is fogja elhinni, amit irok, de sokszor megtörté­nik az is, hogy szó nélkül benyitnak hálószobánk­ba, amikor már ágyban vagyunk. Mindenbe bele­szólnak, morognak, hogy miért megyünk moziba, az sem tetszik nekik, hogy előfizetünk két ma­gyar és egy angol újságra. Nagy baj az is, hogy nagyon kiváncsi természetűek. Mindig figyelik, hogy mit csinálok, amikor kimegyek a házból, mindjárt kérdezik, hogy hová megyek és amikor levelet írok, az apósom odaáll fölém, kérdezi, hogy kinek írok, belenéz a levélbe és mikor levelet ka­pok, azt mondja, mutasd csak és elolvassa. Ha beszélgetés közben a férjemnek vagy nekem más véleményem van valamiről, mint az övék, akkor rögtön elkezdik, hogy a mai fiatalok nem tisztelik az öregeket. Ilyenkor mindig azzal fejezik be, hogy dolgozzunk annyit, amennyit ők dolgoztak, és szerezzünk annyit, amennyit ők szereztek, csak akkor lesz jogunk beszélni. Én ezt már nagyon unom. A férjem is szeretne elköltözni csak van egy dolog, amit meg kell gondolnunk. Mi szeret­nénk önálló péküzemet nyitni, de a pénzünk még nem elég erre. Ha elköltözünk, sok megy el la­kásra és kosztra és akkor még sokáig nem tud­juk önállósítani magunkat. Sokat gondolkozunk, hogy melyiket válasszuk és ebben kérjük a taná­csát. VÁLASZ — Ingyen lakásuk és kosztjuk van, otthonuk azonban nincs. Inkább legyen csak ké­sőbb önálló üzletük, de legyen otthonuk. Elég fia­talok ahhoz, hogy még pár évig mint alkalmazot­tak dolgozzanak és összegyüjtsék az üzlethez a hiányzó pénzt. Költözzenek el. De simán, békésen, tapintatosan bonyolítsák le. Nehogy megbántsák az öregeket. Alapjában véve szeretik magukat, a javukat akarják, az ingyen lakás és koszt is mu­tatja. Arról nem tehetnek, hogy ilyen a termé­szetük és azt se felejtsék el, hogy sok idős ember másként látja a világot, mint a fiatalabb. ÉLET ÉS TUDOMÁNY Uj jelentés __ a dohányzás ártalmasságáró! A legmagasabb és a legautentikusabb angol egészségügyi fórum, a “Royal College of Physic­ians” elnevezésű orvos-kollégium néhány napon belül hozza nyilvánosságra második összegező je­lentését a dohányzásnak az egészségre gyakorolt hatásáról. Ha lehet, ez még lesujtóbb és megsem­­misitőbb erejű lesz, mint az első, 1962-ben kia­dott jelentés és nem kétséges, hogy a dohányzás elleni társadalmi mozgalmak az uj jelentésben kö­zölt, valóban döbbenetes statisztikai adatok alap­ján határozott lendülettel folytatják majd a har­cukat. Az uj jelentés revízió alá veszi az 1962- es adatokat a dohányzás és az időelőtti elhalálozás öszefüggésében és kimutatja, hogy egyedül Ang­liában évente legalább százezer halálesetben köz­vetlen, vagy közvetett oka a dohányzás szenve­délyének. Anglia különösképpen kedvezőtlen he­lyet foglal el a világstatisztikában, amit egyfe­lől annak tulajdonítanak, hogy az erős dohányzás története itt messzebbre nyúlik vissza, mint sok más országban, másfelől pedig a lakosság jelentős része városlakó. Sir George Godber, az angol egészségügy és tár­sadalombiztosítás minisztériumának legfőbb or­vosi autoritása a nőket ezúttal külön figyelmezte­ti: ha nem hagynak fel a cigarettázással, vagy legalábbis nem mérsékelik cigarettázó szenvedé­lyüket — tüdőrákban való megbetegedésük elké­pesztő módon fog emelkedni az elkövetkező évek­ben. Statisztikai kimutatás szerint az elmúlt esz­tendőben egymillió ember hagyott fel a dohány­zással Angliában, a mind több és több cigarettázó nő azonban negatívvá teszi a végső mérleget: a nők nagyobb számban dohányoznak mint eddig bármikor és sokkal fiatalabban, gyermeklányként szoknak rá a cirarettára. Ennek következtében 2961 és 1967 között nőknek tüdőrákban való meg­betegedése negyven százalékkal emelkedett. Ho­gyan lehet a legeredményesebben küzdeni a do­hányzás ellen? Az eddigi kampányok adatai nagy derűlátásra nem adnak okot. Az angol orvoskol­légium első, 1962-es jelentése után helyi hatósá­gok Angliában a dohányzásról való leszoktatás céljával klinikák egész sorát nyitották meg és helyezték működésbe. E'zek közül ma már csak tíznél kevesebb működik, de közülük is csak egyet­len olyan, amely állandó jelleggel látja el felada­tát. Viszonylag sikeresnek bizonyult a Surrey­­megyében levő klinika, amely öt-napos kurzust kínál azoknak, akik vállalkoznak arra, hogy le­szoknak a dohányzásról. De ez a siker is igen re­lativ, minthogy a kurzuson átesett páciensek 80 százaléka húsz hónapon belül — visszatér a do­hányzáshoz. Az állandó klinika Islingtonban működik, ahol évente átlagban kétszáz pácienst igyekeznek ki­­gyógyitani a cigarettázás szenvedélyéből. A jelen­tés szerint a dohányzásról való leszoktatás legjobb módja a példamutatás: 1962 előtt az angol orvo­sok kétharmada cigarettázott, ma nem kevesebb, mint egy harmada. A számok igazolják az ered­ményt. mig a tüdőrákben való megbetegedések száma országos viszonylatban 25 százalékkal emel­kedett — az angol orvosok körében 30 százalék­kal csökkent. De az orvos példájára számos pá­ciens hagyta abba a dohányzást, mint ahogyan azokban az iskolákban, ahol a tanárok nem ciga­rettáznak — kevesebb diák szokik rá a dohány­zásra. Az angol kollégium uj jelentésének publi­kálása kezdetét jelenti Angliában egy minden eddiginél nagyobb lendületű dohányzás-elleni kampánynak. Annak ellenére, hogy a kincstár évente egymilliárd-egyszázmillió fontot vesz be a dohányra kivetett adókból — már a munkáspár­ti kormány is rendszabályozta a cigaretta-reklá­mozást és valószinü, hogy a konzervatív kormány­­énnél még tovább fog menni. Az orvoskollégium uj jelentésének vésztjósló hangja ezt késziti elő. Az emberélet túlságosan értékes ahhoz, hogy — füstbemenjen. Roger White j HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA FLÓRIAN TIBOR: Ellobban az idő A hajnali rózsák illatát a méhek elorozzák. A reggelek ezüstje fénylik, elmúlik, s lassan a füstbe száll, a pillangók rőt erdőtűzbe hullnak, -nappalok tüzes korongja robog a réten, roppan a mélyben, s eltűnik a tavak tükrös tenyerében. Olyan a délután, mint a lobbanó pipacs-láng, ellobban, elszáll a légben. Legjobb talán már a napnyugta aranyára várni, s mikor a tömeg az utón áll, a fák alá félreállni, s lesni a denevérszárnyakon suhanó, zuhanó éjjelt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom