Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-10-22 / 43. szám
Thursday. Oci. 22, 1970 FÜGGETLENÉ« 9. oldal 1 MR. J. 0. — A feleségem szereti a Lelki Klinikát és mindig egyezik a véleménye az Ön véleményével. Én is sokszor mondom, hogy Miss Homokinak igaza van. Most a nők egyenjogúságáról vitatkozunk a feleségemmel. Én pártolom az egyenjogúságot, miután éppen annyi jog, fizetés, karrier és minden jár a nőknek, mint a férfiaknak, azonban a családban a férfinek kell maradni a család fejének, mert enélkül nem lehet elképzelni jó házasságot. Legyen szives, Írja meg véleményét pártatlanul. VÁLASZ — Nehogy pártossággal gyanúsíthasson, a magam véleménye helyett másnak, mégpedig férjnek a véleményét idézem : Lyndon Baines Johnsont még elnök korában megkérdezték, hogy mi a jó házasság titka, mire szó szerint igy felelt: “Elsősorban az, hogy a férj tegyen úgy, mintha minden a feleség akarata szerint történne. Másodsorban az, hogy minden úgy történjen, ahogy a feleség akarja.” * * * HÁZASSÁG JELIGE — 5 éves házasok voltunk, amikor a férjem megismerkedett egy nővel és két kisgyerekkel itthagyott. Két éve együtt van vele. Most egymásután kapom tőle a leveleket, azt írja, hogy súlyosan csalódott a nőben, belátta, hogy bűnös volt ellenem, bocsássák meg neki, fogadjam vissza, csak engem szeret. Nagyon fájt, amikor elhagyott, de én mégis szeretem és nem rosszlelkü ember, mert mióta elment, mindig szépen gondoskodott rólam és a gyerekekről. Én ismerem azt a nőt, tudom, hogy gazdag kérője volt, aki el akarta venni, ő azonban a férjem kedvéért szakított vele és ezért nagyon sajnálom őt. Még nem adtam végleges választ a férjemnek. VÁLASZ—A sajnálata nem lehet erősebb, mint a saját érdéke és a két gyerek érdeke. A gyerekeknek nagyon fontos, hogy együtt legyen a család. Ha még mindig szereti a férjét és bizik benne, ne haloggassa a választ, fogadja vissza. HÁZASPÁR — Kedves Miss Homoki, 56-ban, 18 éves koromban jöttem Amerikába özvegy édesanyámmal, aki 5 év múlva meghalt. Három évvel ezelőtt, 27 éves koromban mentem férjhez. A férjem egyidős velem, egy itteni pékségben dolgozik, én is ott vagyok eladónő. Jól keresünk, nincs anyagi gondunk és már megtakarítottunk egy kis pénzt. Nem lenne semmi baj, ha nem laknánk a férjem szüleinél. A szülők már régen élnek Amerikában. a férjem már itt született. Nagyon szorgalmasan dolgoztak fiatal korukban és sokat szereztek. Már nem dolgoznak, félretett pénzűkből élnek és két kétlakásos házuk van, onnan is bért kapnak. Ök a harmadik házukban laknak, amelyikben csak egy nagy lakás van 6 szobával. Esküvő után hozzájuk költöztünk, náluk lakunk. Két szobát adtak nekünk, a mi pénzünkből rendeztük be, de nem kell érte bért fizetnünk, ami nagyon jól jön és azzal is sokat takarítunk meg, hogy az anyósom főz ránk és alig van kiadásunk kosztra. Sajnos, az öregek átjárnak rajtunk. Nem törődnek vele, hogy néha, legalább vacsora után, szeretnén kettesben maradni. Szó nélkül bejönnek hozzánk és minden este végig ott ülnek. Nem is fogja elhinni, amit irok, de sokszor megtörténik az is, hogy szó nélkül benyitnak hálószobánkba, amikor már ágyban vagyunk. Mindenbe beleszólnak, morognak, hogy miért megyünk moziba, az sem tetszik nekik, hogy előfizetünk két magyar és egy angol újságra. Nagy baj az is, hogy nagyon kiváncsi természetűek. Mindig figyelik, hogy mit csinálok, amikor kimegyek a házból, mindjárt kérdezik, hogy hová megyek és amikor levelet írok, az apósom odaáll fölém, kérdezi, hogy kinek írok, belenéz a levélbe és mikor levelet kapok, azt mondja, mutasd csak és elolvassa. Ha beszélgetés közben a férjemnek vagy nekem más véleményem van valamiről, mint az övék, akkor rögtön elkezdik, hogy a mai fiatalok nem tisztelik az öregeket. Ilyenkor mindig azzal fejezik be, hogy dolgozzunk annyit, amennyit ők dolgoztak, és szerezzünk annyit, amennyit ők szereztek, csak akkor lesz jogunk beszélni. Én ezt már nagyon unom. A férjem is szeretne elköltözni csak van egy dolog, amit meg kell gondolnunk. Mi szeretnénk önálló péküzemet nyitni, de a pénzünk még nem elég erre. Ha elköltözünk, sok megy el lakásra és kosztra és akkor még sokáig nem tudjuk önállósítani magunkat. Sokat gondolkozunk, hogy melyiket válasszuk és ebben kérjük a tanácsát. VÁLASZ — Ingyen lakásuk és kosztjuk van, otthonuk azonban nincs. Inkább legyen csak később önálló üzletük, de legyen otthonuk. Elég fiatalok ahhoz, hogy még pár évig mint alkalmazottak dolgozzanak és összegyüjtsék az üzlethez a hiányzó pénzt. Költözzenek el. De simán, békésen, tapintatosan bonyolítsák le. Nehogy megbántsák az öregeket. Alapjában véve szeretik magukat, a javukat akarják, az ingyen lakás és koszt is mutatja. Arról nem tehetnek, hogy ilyen a természetük és azt se felejtsék el, hogy sok idős ember másként látja a világot, mint a fiatalabb. ÉLET ÉS TUDOMÁNY Uj jelentés __ a dohányzás ártalmasságáró! A legmagasabb és a legautentikusabb angol egészségügyi fórum, a “Royal College of Physicians” elnevezésű orvos-kollégium néhány napon belül hozza nyilvánosságra második összegező jelentését a dohányzásnak az egészségre gyakorolt hatásáról. Ha lehet, ez még lesujtóbb és megsemmisitőbb erejű lesz, mint az első, 1962-ben kiadott jelentés és nem kétséges, hogy a dohányzás elleni társadalmi mozgalmak az uj jelentésben közölt, valóban döbbenetes statisztikai adatok alapján határozott lendülettel folytatják majd a harcukat. Az uj jelentés revízió alá veszi az 1962- es adatokat a dohányzás és az időelőtti elhalálozás öszefüggésében és kimutatja, hogy egyedül Angliában évente legalább százezer halálesetben közvetlen, vagy közvetett oka a dohányzás szenvedélyének. Anglia különösképpen kedvezőtlen helyet foglal el a világstatisztikában, amit egyfelől annak tulajdonítanak, hogy az erős dohányzás története itt messzebbre nyúlik vissza, mint sok más országban, másfelől pedig a lakosság jelentős része városlakó. Sir George Godber, az angol egészségügy és társadalombiztosítás minisztériumának legfőbb orvosi autoritása a nőket ezúttal külön figyelmezteti: ha nem hagynak fel a cigarettázással, vagy legalábbis nem mérsékelik cigarettázó szenvedélyüket — tüdőrákban való megbetegedésük elképesztő módon fog emelkedni az elkövetkező években. Statisztikai kimutatás szerint az elmúlt esztendőben egymillió ember hagyott fel a dohányzással Angliában, a mind több és több cigarettázó nő azonban negatívvá teszi a végső mérleget: a nők nagyobb számban dohányoznak mint eddig bármikor és sokkal fiatalabban, gyermeklányként szoknak rá a cirarettára. Ennek következtében 2961 és 1967 között nőknek tüdőrákban való megbetegedése negyven százalékkal emelkedett. Hogyan lehet a legeredményesebben küzdeni a dohányzás ellen? Az eddigi kampányok adatai nagy derűlátásra nem adnak okot. Az angol orvoskollégium első, 1962-es jelentése után helyi hatóságok Angliában a dohányzásról való leszoktatás céljával klinikák egész sorát nyitották meg és helyezték működésbe. E'zek közül ma már csak tíznél kevesebb működik, de közülük is csak egyetlen olyan, amely állandó jelleggel látja el feladatát. Viszonylag sikeresnek bizonyult a Surreymegyében levő klinika, amely öt-napos kurzust kínál azoknak, akik vállalkoznak arra, hogy leszoknak a dohányzásról. De ez a siker is igen relativ, minthogy a kurzuson átesett páciensek 80 százaléka húsz hónapon belül — visszatér a dohányzáshoz. Az állandó klinika Islingtonban működik, ahol évente átlagban kétszáz pácienst igyekeznek kigyógyitani a cigarettázás szenvedélyéből. A jelentés szerint a dohányzásról való leszoktatás legjobb módja a példamutatás: 1962 előtt az angol orvosok kétharmada cigarettázott, ma nem kevesebb, mint egy harmada. A számok igazolják az eredményt. mig a tüdőrákben való megbetegedések száma országos viszonylatban 25 százalékkal emelkedett — az angol orvosok körében 30 százalékkal csökkent. De az orvos példájára számos páciens hagyta abba a dohányzást, mint ahogyan azokban az iskolákban, ahol a tanárok nem cigarettáznak — kevesebb diák szokik rá a dohányzásra. Az angol kollégium uj jelentésének publikálása kezdetét jelenti Angliában egy minden eddiginél nagyobb lendületű dohányzás-elleni kampánynak. Annak ellenére, hogy a kincstár évente egymilliárd-egyszázmillió fontot vesz be a dohányra kivetett adókból — már a munkáspárti kormány is rendszabályozta a cigaretta-reklámozást és valószinü, hogy a konzervatív kormányénnél még tovább fog menni. Az orvoskollégium uj jelentésének vésztjósló hangja ezt késziti elő. Az emberélet túlságosan értékes ahhoz, hogy — füstbemenjen. Roger White j HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA FLÓRIAN TIBOR: Ellobban az idő A hajnali rózsák illatát a méhek elorozzák. A reggelek ezüstje fénylik, elmúlik, s lassan a füstbe száll, a pillangók rőt erdőtűzbe hullnak, -nappalok tüzes korongja robog a réten, roppan a mélyben, s eltűnik a tavak tükrös tenyerében. Olyan a délután, mint a lobbanó pipacs-láng, ellobban, elszáll a légben. Legjobb talán már a napnyugta aranyára várni, s mikor a tömeg az utón áll, a fák alá félreállni, s lesni a denevérszárnyakon suhanó, zuhanó éjjelt.
