Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-08-20 / 34. szám
Thursday. August 20. 1970 FÜGGETLENSÉG 9. oldal 28 ÉVES HÁZASSÁG. A férjem 63 éves, 28 éve vagyunk házasok. Minden jól ment, nem voltak kalandjai nőkkel. Most azoban észrevettem. hogy barátnője nincs ugyan, de érdeklődik idegen nők után, ami csúnya ilyen idős korban. 28 évig nem veszekedtiik, most sem akarok veszekedni, mit csináljak? VÁLASZ. — Elsősorban maradjon meg eddigi jó szokásánál: ne veszekedjenn. Azt Írja, hogy a férje nem tart barátnőt, csak érdeklik a nők. Az érdeklődés ártatlan dolog. Amig nem tart barátnőt, addig magának csak jó, ha mint férfi nem vonul nyugalomba. Egyébként öregedő férfiakkal gyakran megesik, hogy “kapuzárás” előtt mégegyszer fellobban bennük az udvarlási, flörtölési láz. Egyik erdélyi Írónk, azt hiszem Nyirő József, úgy jellemezte ezt a periódust, hogy reuma a térdben, láng a szívben. A láng gyorsan kialszik, a reuma megmarad. * * * BARÁTNŐ JELIGE. — Va négy barátnőm akivel nagyon egyezek és szeretem őt, csak az a baj, hogy mindig dicsér, mindig hizeleg, amit én nem szeretek. Csúnyának tartom a hizelgést, mert az nem őszinteség és barátnőknek őszintének kell lenni egymáshoz. VÁLASZ. — Már a dicsérés, más a hízelgés. A dicséretet, ha alapja van, elfogadhatjuk. A hizelgést egyszerűen nem kell tudomásulvenni. A hízelgés hamis pénz, amelynek csak a hiúságunk ad értéket. * * * L. R. — Tisztelt Mrs. Homoki, látom, hogy ön sok okos tanácsot ad és én is szeretnék tanácsot kérni. 9 évvel ezelőtt nősültem. A szerencse olyan asszonyt adott, amilyen még egy nem született. Szép volt, jó volt, szerény, kedves, takarékos, házias és minden amit egy férfi álmodhat és kívánhat egy feleségtől. Sajnos, 5 évvel ezetőtt megbetegedett és gyorsan meghalt. Ez olyan nagy csapás volt rám, hogy sokáig buskomor voltam. Sohasem fogom elfelejteni, amíg élek mindig hiányozni fog nekem. Most már öt év múlt el és egyre jobban érzem a magányosságot, úgy érzem, hogy nem tudom elviselni az egyedüllétet. Nekem nincs kedvem mindenféle nőkkel futó kalandokra és egyre többször gondolok arra, hogy talán jó lenne megnősülni, de azt is érzem, hogy megsérteném az én drága jó feleségemnek az emlékét, ha megnősülnék és olyan feleséget nem is találok, aki méltó őhozzá. Erről kérem az ön véleményét és tanácsát. VÁLASZ. — Magának tulajdonképpen két problémája ván. Egyik: megsérti-e elhalt felesége emlékét, ha újra nősül. Szerintem nem. Meggyászolta és ha most évek múltán kínzónak érzi az egyedüllétet, sem érzelmi sem erkölcsi akadálya nincs annak, hogy megnősüljön. Első felesége emlékét igy is megőrizheti. És. ehhez a mondathoz kapcsolódik a másik problémája. Úgy érzi, hogy nem talál olyan nőt, aki méltó hozzá. Nincs a világon két ember, akár férfi, akár nő, aki minden tulajdonságában szakasztottan egyforma lenne. Első felesége testi, lelki, szellemi ikertársát hiába is keresné, nem találja meg. Ha valóban és mélyen meg va győződve arról, hogy hozzá méltó nő nincs, akkor ne nősüljön, mert ha megteszi, szerencsétlenségbe dönti önmagát is, a második feleségét is. Folyton össze fogja hasonlítani a kettőt és az összehasonlítás mindig a második feleség kárára megy, ami elégedetlenné teszi magát és ellentétek forrása lesz. Akármit is tesz a második feleség, halottal, halott emlékével nem tud versenyezni és ő is boldogtalan lesz. Feleség nem élhet egy halott feleség árnyékában. * * * SEGÍTSÉGET KÉRŐ ANYA. — A fiam 7 évvel ezelőtt megbetegedett. Egy orvos, aki azóta meghalt, a Reclin hausen betegséget állapította meg, latinul Neo-Fibromatozis. Orvostól orvoshoz visszük. Úgy látom, hogy a baj terjed. Nem tudok belenyugodni, hogy itt vagyunk Amerikában és nincs ellene kezelés. Talán meg tudná beszélni egy orvossal és olyan kórházat ajánlani, ahol meg tudják gyógyitai. VÁLASZ. — Levelét rövidítve közlöm. A tüneteket és az eddigi kezelési módokat is kihagytam. Igazán együttérzek önökkel nagy gondjukban, de remélem» hogy túl sötéten látja a dolgot. Orvost nem ajánlhatok, mert ez szigorúan tilos. Mindenesetre beszéltem egy szakorvossal. Magánemberként tájékoztatást adott a szóbanforgó betegségről, de figyelmeztetett, hogy részleteket, kezelési módot stb. ne közöljek, mivel az ilyesmi megzavarja a pácienst is, a hozzátartozókat is. Arra felhatalmazott, hogy megírjam: a baj gyógyítható. Ami a kórház kérdését illeti, New Yorkban több kórház foglalkozik nemcsak betegségek gyógyításával, kezelésével, hanem az egyes betegségek tudományos vizsgálatával, kutatásával. Ilyen például a Mount Sinai Hospital is. Egyetlen tanács amit adhatok: mielőtt döntenek, menjenek magyar orvoshoz, azzal jobban megértik egymást. Sok szerencsét kívánok, örülnék, ha hamarosan jó hirt hallanék. EMBEREK ÉS ESETEK J A FAGYLALT j í.j Esős hétköznap. A tihanyi Rege cukrászdában. ! egyetlen asztal szabad. Odatelepszem. Az üzlet-'* vezető — rendkívül udvariasan — közli, hogy ez az astzal a felszolgálóké, ezért menjek ki a teraszra. Kimegyek. Felszolgáló nem jön ki. Hiába, odabent asztala van. Később mégis kijön. — Két kis adag fagylaltot kérek! — mutatok rá két kiskorú gyermekemre, akik éppen vacsora előtt és egy megfázás után vannak. — Kis adag nincs, csak egységes hatgombócos! — Az sok — mondom, és megismétlem előbbi alázatos kérésemet a kis adagról, melyet nem én találtam fel: az ország valamennyi cukrászdájában alkalmazzák. — Mondtam, hogy nincsen — mondja a felszolgáló. Szerencse, hogy zseni vagyok, és a legváratlanabb helyzetekben születnek a legzseniálisabb ötleteim: — Nem lehet egy adagot két pohárban kihozni ? — Hát . . . azt éppen lehet — feleli a felszolgáló, de nem látszik az arcán, hogy nagyon lelkesedne korszakalkotó ötletemért. Sebaj! Az ünneplés elmaradhat. A nagy feltalálókat sohasem értette meg a koruk . . . (ö. f.) Generációs ellentétek Csinos fiatal lány, élete nagy napjának, esküvőjének előestéjén. Szemmelláthatólag boldog, de egyben gondterhelt is. “Ne vágj ilyen arcot -— mondja mosolyogva az anyja —, majd meglátod, nem olyan rémes dolog a szerelem . . . “Óh! — szakítja félbe a lánya —, a szerelemmel mindig boldogulok, inkább a konyhától félek . . -ÉDES ANYANYELVŰNK: EGY ARANY-VERS MARGÓJÁRA Százhúsz évvel ezelőtt, 1850-ben Arany János egy — sajnos, töredékben maradt — kedves kis költeményt irt kislánya “elbujdosásáról”. Ebben az aránylag kevéssé ismert versben is megfigyelhetjük a költő csodálatos nyelvi gazdagságát : a címben és a mindössze 48 verssorban nem kevesebb, mint 16 különböző nyelvi formával jelöli meg az érdekes történet kis főszereplőjét. A címben — Juliska elbujdosása — a keresztnevén nevezi a nyolcéves kislányt (1. megjelölés), de a továbbiakban nem ezzel a névvel ir róla. Az első sorban, vagy is a történet kezdetén, csak mint egy kis leányt (2.) említi Juliskát; a következő sorban az ő névmással (3.), azután néhány sorral lejjebb a szegényke szóval (4.) helyettesíti a Juliska nevet: Egyszerre egy kis leány mit tett fel magába? Azt, hogy ő biz’ elmegy széles e világba. Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve; Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? Megdorgálták vagy talán meg is verték valamiért a szülei? A költő papa így adja okát a kis leány nagy elhatározásának (5.-6. megjelölés, egy névmás és egy határozószó): “A mi kis lányunkat vereség nem érte: De fájt neki a szó, és megneheztelt érte . . .” Hiába sompolyog oda Juliska mellé a cicus, hiába próbálja vigasztalni ... a keményszívű (7.) elveri a macskát. Orrára nyomintván egy goromba fricskát.” (7.) Juliska változatos nyelvi megjelöléseiben is sokoldalú jellemzést kapunk a történet kis hősnőjéről; a költő édesapja -— mint a festők egy-egy uj ecsetvonással — minden megjelöléssel újabb és újabb szint rak fel a palettájáról, és igy mind teljesebb lesz a jellem- és helyzetábrázolás. “Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán: Ez • a kis haragost megbékíti talán?” (8.). Ó dehogy, szándéka — úgy látszik — megmásíthatatlan! Most egy birtokos névmás (övé) meg egy személyragos határozószó (vele) következik, mint Juliska 9—10. megjelölése: “Majd összekeresi, ami csak az övé. Szép rendetlenségbe köti mind együvé: Nem marad ki semmi, vele megyen a báb: Lesz kivel az utón beszélni legalább.” Édesanyja hiába kérleli (11—13): “Ne menj el galambom! ne menj el virágom! . . . Ha te engem itt hagysz, ugyan hova legyek?” Nem használ a beszéd. “Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek.” (14.). Az édesapa — félig tréfásan, de megjátszott komolysággal és valódi komoly nevelői szóval — igy szól hozzá (15.): “Már fiam, ha elmész, nem tehetek róla: Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el; Erre sem vagy méltó önnön érdemeddel.” Az utolsó sorokból megtudjuk (s itt a 16. megjelölés) : “Fanyalogva nyúlt a kis leány a pénzhez. Otthon maradásra szinte kedvet érez: De örökségét már kiadá az atyja, Egy szó kellene csak: szóval sem marasztja.” Itt a drámai tetőpont ! A megoldást már nem irta meg Arany János, ismerjük azonban ezt a vershez fűzött alábbi megjegyzéséből: “Elindult világra, de az utcaajtónál egy kutyát látott, és nem mert világra menni.” Egy kis leányról kezdte a költő a történetet, és most a kis leányról szólva végzi; az előbbi megjelölés a határozatlan egy névelővel még csak egy valamilyen kis leányra utalt, az utóbbi viszont a határozott a névelővel már mint jó ismerősünket említi ezt a kislányt. Az első sor egy kis leány megjelöléséhez Arany János a következő lapalji jegyzetet csatolta: “Arany Juliska volt, nyolcéves korában.” íme, a tizenhat különböző megjelöléshez itt — a vers szövegén kívül — még egy: a keresztnév után a kislány teljes neve is. Kis vers — nagy példa a változatos, árnyalt kifejezésre. Dr. Pásztor Emil HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA
