Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-08-20 / 34. szám

I 10. oldal

FÜGGETLENSÉG

Thursday, August 20, 1970

MAGYAROK A NAGYVILÁGBAN:

kelte Lajtha László “Három nocturne” című kompozícióját: vonósnégyes, fuvola és hárfa kísérettel.

Bartók és Kodály mellett Lajtha László a legismertebb, a legnépszerűbb magyar zeneszerző Franciaországban. Fényes bizonyítéka ennek, hogy 1955-ben — George Enescu halálakor — Enescu helyére Lajthát választották a Francia Akadémia levelező tagjává. A nemrégiben elhunyt mester müveivel is, vonzó egyéniségével is sok barátot szerzett a legjobb francia komponisták körében. Akik — többek között — az ő segítségével is megértették, hogy bár a magyar zenei életet valóban túl sokáig determinálta a monarchia szelleme, nálunk ugyanakkor harc is folyt e szellem ellen. Jó barátságba került Lajtha a ma is élő és alkotó Olivier Messiaiennel is, és az ő közvetítésével kerültam kapcsolatba — Gabriel Fauré, Poulenc és a jellegzetes francia “mélodie” más mesterei mellett — Messiaien uj utak felé mutató művészetével is.

Az énekesnő nemrégiben Messiaien mester “Harawi” címet és “A szerelem és a halál dala” alcímet viselő ciklusát mutatta be Budapesten.

— E gyönyörűen harmonizált dalok szövegét is maga Messiaien irta, de én — a cim után és az egyes dalokban fellelhető pentatóniából kiindulva — eleinte azt hittem, hogy japán népzenei hatású müvekről van szó. Hoszszas nyomozás után — Budapesten élő japánokkal is beszéltem — kiderült, hogy a “Harawi” perui indián népzenére ía szöveg pedig népköltészetre) támaszkodik. Messiaien-ről különben el kell mondani, hogy korunk egyik nagy zeneszerzője. Az ő mester-iskolájából került ki a nálunk már elég jól ismert Pierre Boulez és a nemrégiben Bp.-n vendégszerepeit, kiváló karnagy, Maurice La Rox is. Le Roux jelentette ki különben, hogy mestere szerint a XX. század “nem utolsósorban Bartók Béla százada”.

Közhely már, hogy Bartók hid zenekultúránk legmélyebb, legigazibb értékei és a nagyvilág között. De hidat jelent Kodály Zoltán is, Lajtha László és egy sor ma élő, köztük fiatal zeneszerző is, akinek müveit Franciaországban is kezdik megismerni. Antal Livia — aki többek között Farkas Ferenc, Sugár Rezső, Viski János, Szervánszky Endre, Gárdonyi Zoltán, Szomjas György dalait énekelte az elmúlt években a francia rádióban és francia közönség előtt — legközelebb Mihály András Radnóti verseire irt, “Az áhitat zsoltárai” cimü életében elő nem adott bölcsődalait kívánja megismertetni francia hallgatóival.

Antal György

MEGVALÓSUL EGY AMERIKAI—MAGYAR EGYLETI EGYESÜLÉSI ÁLOM

(Folytatás a 7. oldalról.)

A Bridgeporti Szövetség összes jelenlevő igazgatósági tagja és tisztviselője egyhangúlag elfogadta és magáévá tette az előterjesztett határozatot és igy a William Penn igazgatóságának előzetes jóváhagyása révén, a két testvérsegitő egyesülése egyhangúlag el lett fogadva és határozva és az egyesülési szerződés alá lett írva az illetékes tisztviselők által és az aláírások az egyesületek pecsétjeivel hitelesítve lettek. Ezek alapján az egyesülés feltételesen életbelépett, amíg a szükséges hivatalos közegek jóváhagyása meg

nem érkezik.

Ezzel az első lépéssel elindult a megvalósulás felé évtizedek régi álma: a Bridgeporti Szövetség egyesülése a William Penn testvéregylettel.

A következő lépés, tehát, a hivatalos közegekhez felterjeszteni az egyesülési szerződést az Insurance Departmentek hivatalos jóváhagyására. Ezután törvényszerűen a konvenciós delegátusok jóváhagyását kell kikérni. Az össztagságot hivatalosan értesíteni az egyesülésről. Az American Life tagjai a magyar lapokon keresztül lesznek értesítve, mig a William Penn tagok a hivatalos lapjuk utján.

A további fejleményekről e lap hasábjain fogunk beszámolni.

HIRDESSEN LAPUNKBAN!

ÓHAZAI NEVELÉSI GONDOK.

JUTKA NÉNI

Szóban forgó Jutka néni mindössze huszonkét esztendős ugyan, de az első elsőálj talánosban igy hívják, a szü- I lői értekezleteken nemkülön|ben, legjobb tehát ezt min; denkinek tudomásul venni.

Most, a déli szünet idején, a tanári szobában ül, ahová delente már beszolgál a március eleji nap. Kezében szaporán villog a kötőtű. És ez jól van igy, mert Jutka néni túl van a félidőn, s időnként í egy bizonyos illető ugyancsak rugkapál a szive alatt, junis első napjaira Ígérve jövetelét. A készülő rékli különben kék szinü, világosan cáfolva a tudomány mai álláspontját, amely szerint nem lehet előre megállapítani, hogy a születendő baba fiú lesz-e vagy leány.

Közben benépesült a tanári szoba. Néhány leány és sok-sok asszony. A férfiakat mindössze a biológia öreg professzora képviseli, mert az ifjabb kollégák elmentek jobb jövedelmű éghajlat alá, akár a gólya Afrikába. Helyes igy, nem helyes, nem tudom, ezt a csomót kölönben is az fejtse ki, akinek hosszabb körme van hozzá.

Afelől azonbari. nincs vita, hogy a szülői értekezlet megint roppant tanulságos volt, s újabb mutatványokkal szolgált a szülői elfogultság tekintetében.

A leggyakrabban hallott mondat újra és újra igy szólt:

— Nem értem, kérem, a gyerek ellenőrzőjében azt az intőt. Otthon meg kifogástalanul tudta.

—■ Megismerkedtem egy szülővel — mondja az igaznyeit. Amikor mi voltunk gyerekek, a kerítéseken krétával tudattuk a világgal biológiai ismereteinket. Hát melyik a jobb?” — Ráadásul ez az apa az egészségügyben dolgozik.

— Azt mondom tegnap egy mamának — veszi át a szót Edit néni —, hogy sajnos, a kisfiút meg kellett buktatnom, mert három betűt sem tud összeolvasni. Ellenőrizheti otthon, hogy valóban igy van-e. Ez a mama megértőnek mutatkozott. Szomorúan bólintgatott, bár mikor elköszönt, azt mondta: De azért okos a gyerek, tessék elhinni, hogy nagyon okos.

Jutka néni kezében megái L a motolla:

— Gyerekek, ez mind semmi. Csak az tudja igazán, hogy mi a szülői elfogultság, aki elsősöket tanít. Tudnék én nektek olyan példákat mondani, de olyan példákat...

Az “olyan pálmákra” azonban nem került sor, részint mert az a bizonyos illető ismét rugkapálni kezd, részint mert bejön az igazgató. (Nini, még egy férfi.) Kedvesen fordul a leendő kismamához:

— Nos, Jutka néni, hogy érzik magukat?

A válasz gyors és határozottan lelkes:

— Igazán nem azért mondom, igazgató bartárs, mert az enyém, de máris olyan aranyos . . .

Reményi József

NEVESSÜNK

— A feleségem nagyon beteg.

gatóhelyettes —, aki valóságos lélektani módszert dolgozott ki, hogy engem sakkban tartson. Megemlíti, hogy a kislánya kétszer egymás után intőt vitt haza számtanból, azután azt mondja: “Kérem önnek teljesen igaza van, ez nem is lehet kétséges. Eszembe sem jut, hogy talán túl szigorúan osztályoznak. El is vertem mind a kétszer úgy a gyereket,, hogy utána alig birt megállni a lábán. És ez minden esetben igy lesz, ha intőt hoz haza.

A biológia öreg professzora a fejét csóválja:

— Egy apáról kiderült tegnap, hogy a tananyagra is féltékeny. Azt kérdi tőlem, miért kell az ő tizennégy éves leányának tudnia, hogyan születik a gyerek. Mondom neki: “De kedves uram, magunk között vagyunk, férfiak vagyunk, őszinték lehetünk. A gyerek; az iskolában megismeri a természet töryé— Veszélyes?

— Csak ha egészséges,

* * *

A gazdag ember haldoklik és végrendelkezik. A felesége ott ül az ágyánál. Mondja a haldokló:

Az elsőszülött fiamra hagyom a házamat.

A feleség közbeszól:

— Neki van háza, hagyd rá az üzemet.

— Legyen.

A haldokló tovább rendelkezik:

— A kisebbik fiamra hagyom a nagykereskedést.

— Minek az neki? Nincs érzéke a kereskedelemhez. Hagyd rá a házat.

— Legyen.

Tovább rendelkezik:

— A lányomra hagyom a nagykereskedést.

— Dehát még fiatal. Hagyj inkább pénzt rá.

A haldokló dühbegurul.

— Tulajdonképpen ki hal itt meg, te vagy én?. .. .j.

fiiz év 'Ingázás" Budapest és Páiis között

Több mint tiz esztendeje, “ingázik” rendszeresen Budapest és Páris között Antal Livia, az ismert dalénekesnő. Kodály Zoltán e volt tanítványa a párisi rádióban és párisi koncert-dobogókon, Strasbourgban, Le Havre-ban és imás francia városokban, népszerűsíti elsősorban Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László müdalait és népdal-: feldolgozásait, Magyarcrszá-: gon pedig a század eleji és a mai francia müdalkultura kincseit.

A nemrégiben újra Parisban járt énekesnő egyik franciaországi “áttörése” Kodály ^ “Székelyfonó”-jának párisi — koncertszerű — bemutatójához fűződik. Itt mindenki francia volt — a karnagy, az énekesek, az operazenekar tagjai •— csak ő, a “Leány” , szerepének alakítója volt magyar.

Francia adaptáció nem lévén, a francia együttes — Szabolcsi Bence szép fordításában — németül énekelte, j A karnagy pedig, a nyelvi egység érdekében, ragaszkodott hozzá, hogy én is németül énekeljek. A szokás hatalma azonban erős, és az egyik próbán anyanyalveimien kezdtem rá: “A

cstári hegyek alatt . . . ” i Már elég sokat énekelem, amikor észbekaptam, és bo-5 csánatkérően néztem a karnagyra, aki kedvesen intett: “Allez, allez”, vagyis, hogy tovább ... És mire a dal végére értem, már le is mondott % “nyelvi «egység” szempontjáról. “Hát tudja, — mondta később —, magyarul azért mégiscsak szebb . . .”

Magyar zene — és magyar szó — hangzott fel például azon a strasbourgi koncerten is, amit Bartókné Pásztory Ditta és a szintén Bartók-növendék Comensoli Mária társaságában adott Antal Livia, á nagy alkotó halálának huszadik évfordulója alkalmából.

— Emlékezetes volt azonban az a Bartók-hangverseny is, amelyet két évvel később, ä Francia Rádió Le Havreban megrendezett Zenei Heek közegében adhattam. Itt a kiváló Parennin-vonósnégyes társaságában szerepeltem. Bartók müdalait és kamara-müveit itt is nagy lelkesedéssel fogadta a (nemcsak La Havre városát képviselő) közönség.

Szép élménye Antal Líviának — de azoknak is, akik 1961 tavaszán hallották őt Parisban— az a hangverseny is, amelyen ősbemutatóként éne-