Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-08-20 / 34. szám

6. oldal FÜGGETLENSÉG Thursday, August 20, 1970 Kártékony férgek orgiája írta: HALÁSZ PÉTER A legkülönbözőbb újságokból, napilapokból és tudományos folyóiratokból arról értesülünk, hogy a legpusztitóbb és legkártékonyabb férgek és rovarok valóságos dáridót ül­nek Amerikában. A New York Times néhány nappal ezeUht arról irt, hogy Suffolk County­ban mitegy 25-ezer holdnyi te­rületet oly vad intenzitással tá­madtak meg és leptek el a kár­tékony férgek, hogy a növény­zet a szó szoros értelmében a teljes kipusztulás, a defoliáció veszélyébe került. Ennek elle­nére az állam — az úgynevezett konzervacionis­­ták, a természetet a maga érintetlenségében megőrizni áhitók keserű és dühödt támadásaitól megfélemlítve a veszélybe került 25-ezer holdnyi területből mindössze 14-ezer holdat permetezett be rovarirtóval, de ezt sem a hatékony DDT-vel, hanem az annál sokkal kevésbé eredményes és hatásában csak igen rövidéletü Sevin nevű szer­rel. New Jersey állam északi részében, ahol a DDT repülőgépről való permetezését öt esztendő­vel ezelőtt abbahagyták, a “gypsy moth” nevű kártékony féreg ezúttal most már a második év­ben olymértékben szaporodott el, hogy erdősé­gek ezer és ezer holdnyi területe esett áldozatául, aminek következtében — a helyi lakosság leg­nagyobb rémületére — csörgőkígyók és más, ve­szélyes kigyófajták árasztják el tömegesen az A közelkeleti béke felé megtörtént az első lépés tíz ideiglenes fegyverszünettel. Kár volna azon­ban a világnak azzal áltatnia magát, hogy a kö­zelkeleti béke bizonyos. Korántsem az. A legége­tőbb problémák: Valóban visszavonul-e Izrael az 1967-ben elfoglalt területekről? Valóban elisme­rik-e az arabok törvényes és független, önálló or­szágnak Izraelt? Mi történik a palesztinai mene­kültek kérdésében? Mit terveznek az arab gue­­rillák? Tuléli-e az izraeli kormány a jelenlegi válságot? Tuléli-e Jordan uralkodója, Hussein ki­rály, a guerillák támadásait? Külön probléma az, hogy — állítólag — Egyiptom megsértette a fegy­verszüneti egyezmény hadászati nyugalmi fel­tételeit. A nyugati és a keleti világ egybehangzóan úgy véli, hogy korszakalkotó jelentőségű a Nyugat- Németország és a Szovjetunió között létrejött kölcsönös megnemtámadási szerződés. Ezekután Moszkván a sor, a következő elhatározó lépést a Kremlinnek kell megtennie: amennyiben a Szov­jetunió nem enyhít berlini magatartásán — nem valószínű, hogy a nyugatnémet parlament ratifi­kálni fogja az egyezményt. Aristotle Onassis, görög hajómágnás, nemrégi­ben kijelentette Londonban: Semmi baj nincs há­zassága körül, Jackie és ő, egyaránt boldog. Ér­dekes, hogy ennek ellenére, nem szünetelbek az azzal kapcsolatos hírek, hogy az Onassis-házaspár válik. Nemrégiben ért véget Londonban a világ nu­distáinak nemzetközi értekezlete. A küldöttek, természetesen, meztelenül tárgyaltak, a rendő­rök, természetesen, felöltözötten ügyeltek arra, hogy a meztelen küldöttekre illetéktelenek — ne leskelődhessenek. •- ^ ~ alacsonyabban fekvő, árnyas tájakat. Most már odáig jutottunk, hogy az amerikai államok egész sorában különös dolgok történnek — és főként azokban az államokban, amelyek betiltották a DDT-t, a legeredményesebb rovar- és féregirtó szert és ma már legalább egy tucat államban sor került erre a betiltásra — mézelő méhek milliói pusztulnak el és ami ennél még sokkal súlyo­sabb: amerikaszerte riasztó mennyiségben észle­lik a maláriában való megbetegedést. A magya­rázat egyszerű: az anopheles moszkitó, amely hordozója és terjesztője egész sor súlyos kórnak, köztük a maláriának is, uj életre kelt. Amerika, amely néhány évvel ezelőtt azzal dicsekedhetett, hogy ezt a legártalmasabb szunyogfajtát teljes egészében kiirtotta — most az úgynevezett pesti­­cide-szereknek és elsősorban a DDT-nek a diszk­­reditálása következtében ismét kiteszi magát a haiálthozó szúnyogok csípésének. A különböző államokból érkező jelentések meg­lehetősen összefüggő képet rajzolnak ki: miköz­ben a “természetvédő” csoportok és szervezetek, az Environmental Defense Fund, a National Au­dubon Society, a Sierra Club s a többi hasonló “konzervacionista” klubok pert indítottak a Me­zőgazdasági Minisztérium ellen, követelve, hogy a minisztérium haladéktalanul függessze fel a DDT államok közti szállítását — a természet legősibb ellenségei, az élősdi rovarok, férgek, legyek, szú­nyogok (változataik számát 210-re becsülik) na­gyobb intenzitással és eredménnyel pusztítják a természetet, az ország farmvidékét és erdőségeit, mint együttvéve az összes ipari poílutánsok. Ha a “természetvédők”-nek ez a próbapere sikerrel jár és a Mezőgazdasági Minisztérium csakugyan arra kényszerül, hogy kivonja az államközi ke­reskedelmi szállitó-gorgalomból a DDT-t, a követ­kezmény egyszerűen felmérhetetlen. A termé­szet-pusztítás ezesetben csak része a képnek: ki tudna számot adni az emberi egészségben és az ország gazdasági életében esett súlyos kárról? Mindaz, ami most ezeknek a “természetbará­toknak” romboló eredményeiről kiderül, jól jel­lemzi azt, hogy talán jószándéku, de felületes tá­­jékozottságu “társadalmi apostolok” miféle sú­lyos veszélyt jelenthetnek egy ország számára. Lehetetlen észre nem venni a párhuzamot: ami az utóbbi esztendőben itt véghezment az úgyneve­zett “társadalmi szabadságjogok”, elsősorban a bűnözéssel gyanúsított személyek jogainak ma­radéktalan biztosítására — az ugyanazzal az ered­­r énnyel járt, mint amivel a DDT nevű féregpusz­­titó permet betiltása a különböző amerikai álla­mokban. Elszaporodtak a vérszivók, a legvesze­delmesebb és legkártékonyabb élősdiek. A bűn­üldöző szerveket mindenféle törvényekkel és meg­béklyózó rendelkezésekkel bénították, miközben magukat a bűnözőket mind több és több joggal biztositották. A bűnözők jogait védő társadal­mi apostolok a legteljesebb egyensuly-billenés­­sel többé nem a társadalmat kívánják megvéde­ni a bűnözőktől, hanem a bűnözőket a társada­lomtól. Az eredményt máris észleljük nap nap után — odáig jutottunk, hogy létrejött egy olyan társadalmi atmoszféra, amely nem a bírónak kedvez, hanem a vádlottnak. Nem a vádlott ül többé a vádlottak padján, hanem a biró. Hogyan számolnak el ezek a társadalmi apostolok azok­kal a százezrekkel és milliókkal, akik a bűnüldö­zés megbénítása és a bűnözők biztonságának és önérzetének példátlan megnövekedése következté­ben közvetve, vagy közvetlenül bűntények áldo­zatai lettek: kifosztották, megnyomorították őket, családtagjaiknak, hozzátartozóiknak életét vet­ték? Hogyan számolnak el? Sehogyan sem szá­molnak el. Ezek a társadalmi apostolok azért vannak kiváló helyzetben, mert nincs elszámolási kötelezettségük. Mire apostolkodásuk következ­ménye beteljesül — ők már nincsenek sehol. Ki ülteti a vádlottak padjára azokat a film­rendezőket, producereket, pornográf-magazinok, kötetek kiadóit, akik (miközben maguk millio­mosok lettek) megrontottak és a szó szoros ér­telmében megfertőztek egy fiatal nemzedéket — megfertőztek nem csak a szó szimbolikus ér­telmében, de ténylegesen, minthogy legutóbbi or­vosi jelentések szerint szifilisznek és gonorrheá­­nak járványszerü kitörése tombol Amerikaszer­­to. Egyedül New Yorkban több, mint kétszáz­ezer szifilitkus megbetegedést tartanak számon — és ez csak a bejelentett, tehát adatba foglalt megbetegedések száma — bizonyos, hogy a való­ságban a vérbetegséggel fertőzöttek ennél sok­­kal-sokkal többen vannak. Ezeknek egy része ke­zelteti magát, másik része sohsem megy orvos­hoz és miközben átmenetileg megszabadul a szörnyű betegség tüneteitől, tiz-tizenöt év múl­va paralizissel, szifilitikus elmebetegséggel élet­fogytiglani elmegyógyintézetbe kerül. De akkor már hol lesznek azok a társadalmi apostolok, akik itt esztendők óta a még teljesebb, még gát­lástalanabb szexuális szabadságért őrjöngenek és szállnak síkra, akik számára nincs az az ob­­szcenitás, nincs az a pornográfia, amelyben “tár­sadalmi érték” felfedezhető ne volna és ennek kö­vetkeztében betiltása ne sértené a szólás-irás-és gondolatszabadságot. Kik és hogyan fognak majd elszámolni azokkal a százezrekkel és milliókkal, akik az obszcenitás és a kerítő pornográfia gon­dolatszabadságának jegyében mindörökre gon­­dolattalanok maradnak, mert addigra vérük fer­­tőzöttsége eléri agyvelőjüket? Ki? Erre a kérdés­re könnyű a válasz. Senki. Ugyanúgy nem fog elszámolni a bűn- és a fék­telen szex-hullám áldozataival senki, ahogyan nem fog elszámolni senki a farmerekkel, kiknek földjét, vetését tönkretették a reájuk szabadított kártékony rovarok, ahogyan senki sem fog elszá­molni azzal, akinek kertjében csörgőkígyók üt­nek tanyát, lehuzódva a gypsy mot'hok milliói által kiirtott erdőségek régióiból. Az emberiség legnagyobb szellemei évszázadok óta azon dolgoznak, hogy kialakítsanak olyan ésszerű védekezési formákat, amelyek — töb- Lékevésbé — biztosítják az emberi létezést a Föl­dön. Ezek a formák kiterjednek az élet minden területére: egészségre, erkölcsre, a természet egyensúlyára, a bűnözési hajlam fékentartására. Orvosok, kémikusok, természet-szakértők, bün­tetőjogászok századok óta kísérleteznek azon, hogy megoldják és civilizált kéretek közé helyez­zék az emberi társadalmakat, hogy kialakítsák embernek az emberrel és saját környezetével való együttélési módozatait. Az elmúlt évszázad során ez a nagy kísérlet olykor-olykor reménytel­jesnek látszott, máskor pedig tökéletesen re­ménytelennek, de mégis valószínűnek tűnt az, hogy a nagy bukásokból nagy tapasztalatokkal gazdagodva indul uj korszakok és uj vállalkozá­sok felé az emberiség. Most azonban lehetetlen nem döbbenten állni a találmánnyal szemben: hogyan lehetséges, hogy az amerikai társada­lom, amely talán a történelem egyik legmagasabb­­rendü civilizációjának és leghumánusabb rendjé­nek küszöbéhez érkezett — mintegy saját elha­tározásából feszíti szét kivajudott formáit: a már megfékezett kártékony férgeket újra rásza­badítja önmagára. Maláriát hordó szúnyogot, gyilkost, bűnözőt, paráznaságot és a féktelen ne­mi szabadosság következményeképpen a nemi be­tegségek pusztítását. S mindez a legféltettebb kincsének: saját gyermekének, utódjának nya­kába zudul — a társadalmi apostolok által fölsza­badított özönvíz: a mindenfajta fertő minden változata. Hogyan lehetséges ez? Hogyan történhet meg? S ki fog elszámolni mindezzel? Tragikusan köny^,. nyü rá a válasz. Senki. ■- ■ , j Halasa Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom