Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-07-02 / 27. szám
14. oldal FÜGGETLENSÉG Thtarstfay, July 2, 1970 HIRES BÜNOGYEKl NYUGALOMBA VONULT Ä MILLIOMOS MAGÁNDETEKTÍV, AKI IRTÓZIK A VÉRTŐL iV-'A ■közelmúltban, 84 esztendres korában, nyugalomba vonult Raymond J. Burns, aki ítéza.1 dicsekedhet: a világ legthireseb és leggazdagabb magándetekti vje. Mr. Burns ny u galom ba vonu 1 ás a előtt a “William J. Burns International Detective Agency” igazgatók! zottságának elnöke volt. Ennek a magándetekti vttgyinökségnek Amerikában, Kanadában, a Karibi Szigetcsoport táján, öszesen 94 irodája van, az 1969-es esztendőben a magándetektív részvénytársaság összjövedelme 97 millió dollár volt. Raymond J. Burns évek óta többszörös milliomos. Raymond J. Burns pontosan az ellenkezője annak, ahogyan a bűnügyi regények, a. filmek és a televíziós miisorszámok bemutatják a magándetektívet : alacsony, filigrántermetü, kopaszodó és rendkívül szelíd ember. Revolvert sohasem hord magánál, naponta legfeljebb egy pohárka skót whiskyt iszik, azt is mindig szódával hígítja . . . és még soha életében nem verekedett. Amikor hire érkezett Raymond S. Bums nyugalombavonulásának, az újságírók megintervjuolták elegáns new yorki irodájában. Mr. Burns éppen távozóban volt, az újságíróknak azonban szívesen állott rendelkezésére. , Mr. Burns hellyel kínálta az újságírókat, azután a következőket mondotta: t — Tudom, hogy mindaz, amit most mondok, ki fogja ábrándítani azokat, akik a rpagándetektiveket filmekről, a televíziós programokról és .a bűnügyi regényekből merőben másképpen képzelik el. — Mindenekelőtt, egész életemben irtóztam a vértől és most is irtózom. Soha revolvert nem hordtam magamnál. Nézzék meg az aktatáskámat: az abban talált leg. veszélyesebb tárgy a “Wall Street Journal” mai száma. , — Harminc éve nem vettem részt nyomozás b,a n munkám főként adminisztra.tiv és pénzügyi jellegű volt. 'Nagyapám, Michael Burns, Írországból vándorolt ide és polgári foglalkozása férfi szabó volt. Apám, William, fiatalkorában gyakran lábatlanfcodott a columbusi (0) rendőrség körül és később, egy Ízben, a saját szakállára, nyomozást kezdett egy választási visszaélés ügyében. Nyomozása meglepően eredményes volt. — Apámat nemsokkal később a US Secret Service alkalmazta és apám egyike lett a Service legkiválóbb nyomozóinak. —A Secret Service 1906- ban kikölcsönözte apámat a san franciscoi rendőrségnek, mert Frisooban egy széleskörű korrupciós hálózatot kellett leleplezni. Én akkor joghallgató voltam és a hirre azonnal otthagytam az egyetemet és csatlákoztam apámhoz . . imádtam az izgalmat és a kalandokat. A nyomozás sikeres volt, apám 1909-ben megvált a Secret Servicetői és magándetektív irodát nyitott, Ügynökségünk ma is az akkori nevet viseli, amely ma már illik hozzánk, akkoriban azonban nevetséges túlzásként hatott: — William J. Bums International Detective Agency. — Apám kezdetben két magándetektív irodát nyitott, egyet New Yorkban, egyet pedig Chicagóban. A chicagói iroda vezetője én lettem. Első igazán jelentős ügyfelünk az “American Bankers Association” volt. Ehhez a szervezethez akkor 11,000 bank tartozott, országszerte. — A bankok problémái akkor is ugyanazok voltak, mint manapság: pénz és csekikhamisitás, rablás és páncélszekrény-furás. Feladatunk az volt, hogy azokat a bankokat, amelyek az Association tagjai, megfelelő védelemben részesítsük. — Érdekes módon, akkor is szokásos volt az ipari szabotázs és a bombarobbantás. Működésűnk első néhány évében számos ilyen — nagyszerű jövedelmet hozó megbízást kaptunk. Egyik esetünk, amely akkoriban országos feltűnést keltett, a los angelesi “Times” szerkesztőségében történt bombarobbanás volt. A robbanás zaját 20 mérföldnyire hallották, a robbanás következtében 21 személy vesztette életét. — Mindegyik ügyben sikeresen nyomoztunk és ezzel hírnevünk meg volt alapozva. Irodáinkat sorra nyitottuk ki Amerikában és külföldön egyaránt. — Az első világháborúban legfőbb feladatunk az volt, hogy fegyveres őreinkkel őriztessük a nagy gyártelepeket. Számunkra az első világháború évei a prosperitás esztendei voltak. — Apám — 1922-ben, átmenetileg megvált ügynökségünktől, mert a “Bureau of Investigation” igazgatója lett. (Ez volt az elődje a későbbi J. Edgar Hoover vezetése alatt megalakult Federal Bureau of Investigationnafc). — Szerk.) Apám később visszatért ügynökségünkhöz, 1932- ben meghalt és akkor én lettem a vállalat elnöke. — Az 1930-as években hatalmas fellendülésnek indultak a jól vezetett magándetektív irodák. A bűnözők gondoskodtak erről: ez volt az az időszak, amikor a bűnözési arányszám hirtelen fellendült Amerikában. Legnagyobb jövedelmünk: ma abból származik, hogy egyenruhás és polgáriruhás őreink gyártelepeket, vállalatokat, bankokat, szupermarketeket, nagyáruházakat őriznek. Összesen 29,000 alkalmazottunk van, ezek 90 százaléka ilyen jellegű munkát végez, a fennmaradó 10 százalék a nyomozási munka: csekk és pénzhamisítás, eltűnt személyek megkeresése, bizonyos személyek múltjának lenyomozása stb. — Gyilkosságok terén gyengén állunk: az elmúlt évben például egyetlen gyilkossági esetünk sem volt. — Most, hogy elhatároztam visszavonulásomat, utódom az öcsém, Sherman lett, én magam azonban továbbra is az igazgatóbizottság tagja maradok. A jövő azonban fiainké. Nemsokára Sherman és az én fiam veszik majd át az ügynökség vezetését. — Végezetül, még annyit szeretnék mondani: tapasztalatom az, hogy a bűnözés végeredményben nem kifizetődő, a bűnözők többsége — előbbutóbb — lebukik, kétségtelen azonban, hogy a bűnözés elleni küzdelem kifizetődő. Erről én magam tanuskodhatom, hiszen a bűnözés ellen folytatott küzdelem — többszörös milliomossá tett. Kürtfey Miidós: KRÓNIKA Kürttr Mikié« teleimé válnak. A közvélemény és a kongresszus egyre inkább haj- I lik affelé a meggyőződés fejlé, hogy a mai élet általános, erőszakos jellege egyenes következménye azoknak az erőszakosságoknak, amelyek éveken keresztül a televízió ernyőjén voltak láthatók. A kérdés tehát nem kevesebb, mint ez: valóban a televíziós erőszakosságok teszik a Társadalmat erőszakossá? Ebből a célból, elhatároztam, hogy megintervjuolom az amerikai romantikus előidők két tevékeny résztvevőjét és tanúját s megkérdezem őket: milyen összefüggést találnak az akkori erőszakos cselekedetek, az akkori bűnözés és az akkori televíziós műsorok között? Először Winnetout, az apacsok legendás főnökét intervjuoltam meg. Winnetou leparkolta lovát a bérház előtt, amelyben lakom és szokásos macskaszerü nesztelen ruganyos lépteivel lépett lakásomba. Ezüstszegek&el kivert puskáján megcsillant az ablakon beömlő napsugár. Whiskyvel kínáltam, az apacsok főnöke azonban megrázta a fejét: — Winnetou nem iszik tüzes vizet. Kérdezz, sápadtarcu testvérem! — A televíziós hirdetésé nyomán kezdtek el vörösbőr testvéreim sort és bort iim Az édes Manischewitz mia1 sokan kerültek az Örök Ví dászmezőkre. Whiskyt ne: volt szabad hirdetni a telev zión, ezt azonban a fehére ajándékba adták az indiánéi nak. — Határozottan állith tom: a romantikus élőidé kegyetlenségeihez nagymé tőkben járult hozzá a telev zió. Beszéltem. Howgl Pshaw! — Köszönöm — felelte: az apacsok főnöke hozzám 1 pett, mindkét felől megcs kolta arcomat és igy bucs zott: — A Sápadtarcuak Isi ne kísérje lépteidet, testv rém. Te nem vagy a vöröst rüek ellensége — ezzel W: netou távozott s mielőtt nyargalt lován, a bérház elő üdvözlésül, kétszer elsütöl ezüstszegekkel kivert pusl ját. A következő meginterv. olt a “Lone- Ranger” volt, t mészetesen az elmaradhat lan Ton tova! együtt jeí< meg. A “Lone Ranger” ezut sem vetette le maszikját. N; godt, zengő hangján, igy szélt: — A televízió a romai kus időkben is alaposan m< nehezítette a bűnözés ell küzdelmet. A televíziós tör neteik gyakori postakocsi vonatrablásait a bűnözői gyakorlatban is követték. — A televíziós történt két átültették a valóság ezért határoztam el, he Tontóval együtt a bűnözés leni küzdelem szolgálatába lók. Dolgunk azonban n volt könnyű: a producei egyre több és több erőszal vadnyugati történetet kés tettek és a bünhullám égj nagyobb mértékben növel dett. A televízióra vonatkozó kérdésemre az apacsok legendás főnöke igy válaszolt: | — A televízió már a romantikus időkben is káros volt. A Nagy Manitou a tanúm rá és számos testvérem, akik most az Örök Vadászmezőkön űzik az üvöltő coyota- I farkasokat: a fehéreket a televízió tette kegyetlenné. Ott tanulták a kegyetlenséget, a televízió gyülöltette meg velük a vörösbőrüeket. — Válaszom a feltett to désre: a romantikus előic erőszakos cselekedetei felt csökkentek volna az akkori leviziős műsorok nélkül. A “Lone Ranger” ezut: Tonto kíséretében távozc Kinéztem az ablakon: Ioví elnyultan vágtattak a Euc Avenue koszos porfelhőjét és a távolból felhangzott “Lone Ranger” kiáltása: I ■— Hi-Hű, Silver! PÁRTOLJA HIRDETŐINKÉI Lapunk első öl dalán cikket közlünk arról, hogy a televíziós hálózatok bajban vannak: tartózkodniuk <ell az erőszakos jelenetek í b rázoiásától, innék következtében azonban a megszelídített műsorszámok érdek-
