Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-06-25 / 26. szám

Iß. oldal FttGCFTLENS«*; Thursday. June 25, 1970 “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek...” A GYUFAKIRÁLY LEBUKÁSA (Folytatás) Littorin rosszat sejtett. Kocsiba vágta magát, s személyesen ment Kreugerért. A gyufakirályt teljesen felöltözve, vértócsá­ban találta az ágyán fekve. Mellbe lőtte magát. Littorinban azonnal felmerült a gyanú, .hogy a világ egyik leggazdabb embere ta­lán már a világ legszegényebbje, aki nem­csak hogy mesébe illő vagyonokat vesztett el, hanem esetleg bűnügybe illő összeggel, sokmillió svéd koronával tartozik szerte a világon. Hiszen Littorin tudta, milyen ér­zékeny veszteséget szenvedett a konszern 1931 tavaszán a tőzsdéken. Különösen a bé­csi Kreditanstalt összeomlása érintette ér­zékenyen a céget. Kreuger azért utazott az Egyesült Államokba, hogy ott újabb hitelt, tőkét szerezzen, megpróbálja menteni a menthetőt. Littorin számára a vérében fek­vő Kreuger látványa elárulta: az utolsó próbálkozás, pem sikerült. Kreuger halott, s ezzel müve, a konszern is a sir szélére ke­rült. Vajon mit lehet még megmenteni be­lőle? Az igazgató becsukta az ajtót és rohant vissza a Hotel Rhöne-ba. Az ott várakozó urakkal együtt elhatározta, hogy az ön­­gyilkosságot egyelőre titokban tartják. Az üzletemberek, ahányan voltak, annyi felé rohantak, hogy telefonhoz jussanak. Húsz­szoros diju, azonnali kapcsolású telefonbe­szélgetéseken utasították a legkülönbözőbb országokban a Kreuger-konszern exponen­seit, hogy óvatosan, de sürgősen kezdjék meg az eladásokat. Ha a részvények többsé­gét nem is lehet egyetlen szombat délelőtt feltűnés nélkül értékesíteni, egy részüknél még meg lehet előzni a teljes árveszteséget. Ezért titkolták Ivar Kreuger halálát hét órán át. S mikor bejelentették, akkor is a gyufa­­kifály pillanatnyi elmezavarára, idegeinek kimerültségére hivatkoztak. — Nem hiszem, hogy a csőd elől mene­kült volna a halálba — nyilatkozott az ösz­­szesereglett újságírók előtt Littorin.—Két­ségtelen, hogy voltak finansziális nehézsé­gei. Hogyne lettek volna, hiszen elképzel­hetetlen, hogy egy ilyen szerteágazó és nagy kiterjedésű, három billió dollárt moz­gató hatalmas üzleti konszern ne érezné meg a világkrizis hullámait. De komoly problémák nem voltak, mert Kreuger min­den zsenialitása és nagystilüsége mellett is megmaradt józan spekulánsnak. — Miért lett akkor öngyilkos? — érdek­lődtek az újságírók. — Ezt nem tudom megmondani én sem válaszolta Kreuger igazgatója. — Leveléből sem derült ki. Néhány búcsúzó szó van ben­ne, az okokról nem ad felvilágosi tást. Vé­leményem szerint tettének oka lelki dep­resszió és szellemi fáradtság. Financiális nehézségei önmagukban nem indokolnák tettét. Aki ismerte őt, tudja, mennyire nem rettent meg a nehézségektől. Nem olyan Ember volt, aki megfutamodik. Hogy félt volna megjelenni az igazgatósági ülésen? Nevetséges! Voltak már sokkal nehezebb igazgatósági ülései is, és akkor is a nehéz­ségek fölé tudott kerekedni. Most azonban a szörnyű depresszió, mely amerikai utján erőt vett rajta, felborította lelki egyensuylát. Már hetek óta hajlott a búskomorságra. Amerikában több idegorvos megvizsgál­ta. Véleményük egyöntetű volt: a teljes nyugalmat és pihenést Írták elő neki. Erre azonban Kreuger nem volt kapható. Ő min­den pénzét a vállalatnak áldozta, magán­élete szinte nem is volt. Uraim, ha szabad igy kifejeznem magam, Ivar Kreuger az üzleti élet hősi halottja . . . A svéd minisztertanács az öngyilkosság hírére szombaton este kilenc órakor sebté­ben öszeült. Titokban intézkedett, hogy vizsgálják ki Ivar Kreuger öngyilkosságá­nak valódi okát. A bizottság vezetésével Fohr professzort, a neves közgazdasági szakembert bízták meg. S vasárnapra ösz­­szehivták a svéd képviselőházat, hogy még hétfő reggel előtt, amikor a Kreuger kon­szern hitelezői megrohanhatják a céget, moratóriumot szavazzanak meg. Hétfő reggel a moratórium életbe is lépett, vagy­is a Kreuger-érdekeltségeknek egyelőre nem kellett eleget tenniük fizetési kötele­zettségeiknek. A konszernnél egyébként minden a feje tetején állt. Ferrander bankigazgató, az öngyilkos gyufakirály egyik bizalmas ba­rátja és munkatársa szivszélhüdést kapott abban a percben, amikor értesült Kreuger öngyilkosságáról. Az újabb halálhír után már kevesen hittek abban a változatban, hogy Kreuger túlhajszolta magát, idegei felmondták a szolgálatot, s ez volt az oka annak, hogy önkezével vetett véget életé­nek. A svéd hivatalos körök csillapítani akar­ták az izgalmakat. A budapesti svéd kon­zulátus például a következő nyilatkozatot adta ki: “A svéd királyi bankfelügyelőség főnökének kijelentése szerint nincs ok ar­ra, hogy Kreuger halála miatt a bankok számottevő megrázkódtatásától kelljen tar­tani. Mindent tekintetbe véve, a bankok kötelezettségei általában megnyugtató mó­don biztosítottnak látszanak. A kormány az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesz­tett, amely a kormányt felhatalmazza, hogy egyes vállalatoknak korlátozott időre mo­ratóriumot engedélyezhessen. E törvényja­vaslatot az országgyűlés elfogadta. Vajon szükség lesz-e annak alkalmazására, az egyelőre még bizonytalan. Mérlegelés tár­gya, hogy a svéd tőzsdét néhány napra be­zárják. Bankzárlat kérdéseit fel sem vetet­ték. A Kreuger and Toll leányvállalatai ré­szére a kormány ez év végéig moratóriu­mot engedélyezett.” A különböző tőzsdéken a Kreuger-réész­­vények a mélypont felé tartottak. A pári­zsi tőzsdén teljes erővel tombolt a bessz. A Kreuger-részvények egy részében be is kellett szüntetni a jegyzést, mig azok a Kreuger-papirok, amelyekben még volt for­galom, egészen 70 százalékig terjedő ár­veszteséget szenvedtek. A Kreuger-kötvé­­nyek, amelyekért pénteken még 148 fran­kot adtak, már 50 frankért sem találtak ve­vőre. Emberek, egzisztenciák mentek tönk-, re pillanatok alatt. Az International Match, Kreuger legha­talmasabb vállalatának részvényei 440-ről 160-ra zuhantak vissza. Zürichben és Ba­selban a tőzsde vezetősége elhatározta: a továbbiakban nem jegyzi a Kreuger-rész­­vényeket. A berlini tőzsdén az úgynevezett Svenska-részvények szombati árfolyamuk 40 százalékát veszítették. Harmadára zu­hantak vissza a Kreuger-papirok a londoni tőzsdén. A varsói Lengyel—Amerikai Ban­kot megrohanták a betevők, miután a bank főrészvényese Ivar Kreuger volt. Hétfőn az is kiderült, hogy szombaton váratlanul egy tételben 50,000 Kreuger­­részvényt dobtak piacra Stockholmban, s azok gazdára is találtak. Kreuger öngyil­kosságát igazgatói azért titkolták el néhány óráig, hogy ezt a tranzakciót még lebonyo­líthassák. S eközben Fohr professzor és bizottsága csendben és teljes erővel dolgozott. Munkád jukat nehezítette, hogy a Kreuger-konszern igazgatói, még mielőtt azt a vizsgáló bizott­ság lefoglalhatta volna, sok iratot eléget­tek, a könyvelés egy részét pedig meghami­sították. A professzor vezette bizottságnak azon­ban sikerült Kreuger páncélszekrényének tartalmát lefoglalnia. Az ott talált papírok­ból és feljegyzésekből kiindulva megálla­pították : Kreuger, a “zseniális üzletember”, közönséges csaló volt; különböző értékpapí­rokat többször is felhasznált fedezetül, sok milliós veszteségei voltak, amelyeket vi­szont a könyveiben nyereségként könyvelt el, s azért lett öngyilkos, mert nem maradt más választása: nyilvánvalóvá vált számá­ra, hogy rövidesen felfedezik csalásait. Fohr jrofesszor óriási mennyiségű olasz kincstári jegyet talált Kreuger titkos széf­jében. (Folytatjuk) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom