Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-05-28 / 22. szám
12. oldal FÜGGETLENS*^_________________________________ Thursday, May 28. 1970 “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek...” A JÁTÉK "ÖRDÖGE" (Folytatás) — Eredj azonnal Kálmán (akkor még nem volt telefon), keresd meg Hugót és hozd ide magaddal. Tomi majd elhozza a pisztolyokat. Innen majd tizenegykor indulunk a Gellérthegyre. Elváltunk. Ő Hugóért ment, én hazasiettem. Egy ócska táskába két ötkilós súlyzót és egy nehéz vasalót tettem. Mikor visszajött, ünnepélyesen átadtam neki: — Kálmán, ezt te fogod vinni, ebben vannak a pisztolyok.Ekkor már Hugó is megérkezett, ő is hozott egy táskát magával — orvosi műszereket. Kocsiba ültünk és a Rudas fürdőhöz hajtattunk, a Lánchidon át. Koromsötét éjszaka volt, csak itt-ott pislogott egy-egy gázlámpa. A hegyre természetesen gyalog másztunk fel. A ködös novemberi este szitáló esője csúszóssá tette az utat. Kálmán hűségesen és kitartással cipelte a nehéz táskát. A kövér Tomival vezettek elől, én Hugóval hátul kullogtam. Kálmán erősen igénybevett teherhordói tisztsége mellett sem feledkezett meg egy jó tanáccsal szolgálni nekem. — Kérlek alássan, ne siess, fel ne izgasd magadat, hogy lövésed biztos legyen. Célunktól már nem voltunk messze. A Citadella akkor még ténylegesen erőd volt és osztrák tüzérek laktanyája. Schwarzgelb kapuját még a pesti oldalról is lehetett látni .. . Fölérkeztünk a platóra. Itt a hatalmas növésű Tomi, a vezetősegéd, maga köré gyűjtött bennünket, és siri, mély hangon, fontoskodva szólt hozzánk: —- A Citadellának két kapuja van, egy a keleti, egy a nyugati oldalon. Elfeledtem megkérdezni az ellenfél vezetősegédjét. Vondracsek kapitányt, hogy melyik kapun eresztenek be bennünket. Amint látom, Kálmán, te úgyis fáradt vagy a nehéz fegyverek cipelésétől, te maradj itt az első kapunál, mi átmegyünk a nyugati kapuhoz, mert hátha ott várnak ránk. Mikor majd tizenkettőt üt a toronyóra, a vár kapujához lépsz és valami kővel erősen kétszer a kapura ütsz. Ha az őr kérdezi: “Wer da?” — felelhetsz magyarul: “Fegyvereket hozok.” Erre majd beeresztenek. Megértetted, Kálmán, ugye? — Bizhattok bennem — felelte jobbját a szivéhez emelve. Ekkor már háromnegyedet ütött a torony órája. — Viszontlátásra Kálmán, a tettek helyén! — Ne légy ideges, Gyurka — nyugtatott meg a jó Kálmán, miközben elindultunk . . . Nem messze húzódtunk meg, és vártuk, mi következik. Alig hangzott el az óraütés, máris hallottuk, hogy Kálmán akcióba lépett. De az uj Botond nem juthatott a hetedik kopogásig, mert már a másodiknál fogoly lett. Az első után megkérdezték: “Wer da”, a másodiknál meg már behúzták a nagy kapu melletti kisajtón. A nagy kapu nem nyílt ki, és a kisajtó egy hétre becsukódott utána. Vallatás közben derült ki, hogy Kálmán igazi lovag volt. Nem árult el bennünket. Adta a becsipettet.” Az aranyif ju, megelégelte a csínyeket, elhatározta, hogy Monte Carloba tazik. Vonzotta a játékkaszinó, hiszen egyre nagyobb gyakorlattal és szenvedéllyel játszotta a legkülönbözőbb hazárdjátékokat már itthon is. A Borz utcában működött egy bizonyos Cservenka ur szalonja, ahol Berzeviczy néhány ezer forintot nyert. Óriási szerencséje volt abban is, hogy amikor a rendőrség rajtaütött a társaságon, véletlenül nem volt jelen, s igy megmenekült attól a szégyentől, amely az ott tartózkodókat érte: az ablakon át kellett távozniuk a rendőrség elől... Berzeviczy egy vadászat ürügyén tartott háromnapos kártyacsatán nagyobb összeget nyert Ragályon, az ottani birtokosoktól. Ezzel a harmincezer aranyfrankkal a zsebében látogatott el először Monte Carlóba. Pénzét tiz egyenlő részre osztotta, alkalmankint csak három frankot vitt magával, s elhatározta, hogy többet nem vészit egyszerre. De hát, ha nem is egyszerre, azért hamar elbúcsúzott a harmincezer franktól. Ezek után egy időre otthagyta Monte Carlót és elindult világot látni. Afrikába, Algírba utazott, mely abban az időben még a világ végének tűnt. Kalandos utazás után, szinte teljesen pénz nélkül érkezett vissza Pestre. Itt egy alkalommal felkereste az akkori állami Ítéletvégrehajtót, Kozareket, hogy adjon neki — kabalának — egy darabkát egy akasztott ember köteléből. Kozarek ur azonban nem volt otthon, kötelessége valahová vidékre szólította. A lánya előzékenyen felvette a rendelést, s rövidesen távirat érkezett a szendrőládi Berzeviczy kastélyba: “Kötél várja. Stop. Kozarek.” Kabalája már volt, most már csak pénzt kellett szereznie Berzeviczynek, hogy ismét elindulhasson Monte Carloba. Jobb lehetőség hijján nagynénje borospincéjének tartalmát adta el egy borkereskedőnek, s aztán az igy szerzett pénzzel visszatért Monte Carloba. Egy titkárt is alkalmazott, aki a ruletteredményeket jegyezte. Mint annyi más szenvedélyes játékosnak, Berzeviczynek is megvolt a saját csalhatatlan szisztémája. A baj csak az volt, hogy ennek ellenére is vesztett. Busan tért vissza Szendrőládra, hogy aztán a papa által rendelkezésére bocsátott zsebpénzzel Bécsbe utazzék. Ott is a régi, könnyelmű életmódot folytatta. S aztán váratlanul bőséges pénzforráshoz jutott. Apja meghalt. Az akkor huszonkét éves fiatalembert nagykorusitották, s a 4000 holdas szendrőládi birtok ura lett. A gazdálkodással vajmi keveset törődött, a birtok hasznát utazásokra, kártyázásra és nőkre költötte, s ha a jövedelem kevésnek bizonyult ehhez az életmódhoz, kölcsönt vett fel valamelyik birtokrészre. A Nemzeti Kaszinó készségesen felvette tagjai sorába a fiatal földesurat. Sőt, képviselőnek is jelölték, de ellenfele, Miklós Gyula győzött. Berzeviczyt vajmi kevéssé érdekelte a vereség. Őt a kártya meg a vadászat vonzotta. A lóversenyszezont Bécsben töltötte. Óriási összegeket vesztett, de ott ismerkedett meg az akkor tizenkilenc éves Oteróval, Európa egyik legismertebb kokottjával. S úgy látszik, a szépasszony puszta ismeretsége meghozta a kártyaszerencséjét, mert útban hazafelé a vonaton báró Schlossbergertől ferblin valóságos vagyont nyert. — Természetesen még a dúsgazdag Schlossbergemél sem volt elég pénz, de a becsületes vesztes Berzeviczy ferblinyereségét Lánczy Leóval, a Kereskedelmi Bank későbbi elnökével elküldte a nyertes lakására. A pénz, sőt még több is, ráment Oteróra, aki nemsokára Bécsből Pestre érkezett. A hires kokott nemrégiben szakított a fiatalabbik báró Georg Bleichröderrel, aki feleségül is akarta venni. Az atya, Bismarck egyik bizalmi embere, kétségbeesetten könyörgött a kurtizánnak, hogy ne tegye tönkre a családot. Otero hajlandó is volt lemondani “szerelméről”, s cserében egy 700,000 márkás csekket, egy gyönyörű berlini villát és egy két méter hosszú gyöngynyakéket kapott az apától. Berzeviczy megszerezte magának Otero kegyeit, de nagy árat kellett fizetnie az igényes metreszért. Miután kalandja Oteroval végétért, birtokán már annyi volt a teher, hogy a valóságban szinte egyetlen hold földet sem mondhatott a magáénak. Nem volt más választása, mint megházasodni. A szomszédos szendrői földbirtokos, őrgróf Csáky Zsigmond lányát vette feleségül. A lánnyal több mint 6000 hold hozományt kapott. Egy ideig ismét volt. miből dorbézolni. Az ifjú pár Velencébe költözött, de időnként hazalátogatott Magyarországra is. A Park Klub akkoriban alakult, ott is nagyban ment a játék. Hogyan is maradhatott volna ki Berzeviczy ezekből az izzalmas kártyacsatákból? (Folytatjuk)
