Függetlenség, 1968. január-június (55. évfolyam, 4-23. szám)

1968-03-14 / 11. szám

2. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, March 14, 1968 KIÁBRÁNDULT A SAJTÓBÓL, ABBAHAGYTA MUNKÁJÁT A LIBERÁLIS HOWARD SMITH NEW YORK — Az ameri­kai sajtó hozzájárul az általá­nos zavarhoz és elégedetlen­séghez, amely rongálja a nem­zet szellemét. Ez úgy hangzik, mintha egy politikai guerilla, vagy valamilyen elkeseredett “uj radikális” szájából jönne. Pe­dig nem úgy van. Egy külön­ben liberális, hivatásából ki­ábrándult kolumnista és az AiBC-TV kommentátora, az 53 éves Howard K. Smith mon­dotta, aki az elmúlt héten feladta két éve futó rendsze­res beszámolóját, mert mint mondotta: — Az a felemelő érzésem volt, hogy egy pará­nyi része vagyok egy nagy kor ujságirásának s ez az ér­zésem a semmibe veszett, Smith, aki az egyenlőséget minden szövevényes magya­­rázgatás nélkül hirdette faji viszonylatban, most bucsu­­hasábján a következőket irta: Az a tény, hogy Stokley Carmichaelt valódi erővé emelték mesterségesen, a nemzetünkben, egy példája a felelőtlen ujságirási felépités­­nek. — Néhány évvel ezelőtt — mondja Smith — hasonlóikép­pen építette fel a sajtó Joe McCarthyt, de ő legalább U.S. szenátor volt, mig Carmi­chael “alapjában véve egy senki” és mielőtt a sajtó nem vett tudomást róla és nem nyúlt alája, semmit sem ért el. Teljes kudarcot vallott —■ kivéve a mi fényképező fel­szereléseinket és újságírói jegyzeteinket — hogy köve­teket állítson maga mellé és möge a déli államok vidékein és ezek városi getttőiban. Hála azonban a sajtó nagy­szabású támogatásának, egy “civil rights” vezető nemré­gen a következőket mondotta Smith-nek: — Ha én nemet mondok Stoke Ívnek, maguk ezt még egy mondatban sem Írják le, lápjuk utolsó oldalá­ra eldugva. S akkor az én né­pem azt hiszi, hogy semmit sem csinálak. De ha felke­resem s beszélgetek Etokely­­vel, úgy ez mindenütt az első oldalon jelenik meg, nagy be­tűkkel s az én népem meg van győződve róla, hogy szi­lárdan ott állok a poszton. — irja Smith. Amilyen túlzott a Carmi­chael való foglalkozás, olyan a “credibility gap”, a hivata­los közlemények szavahihe­tőségének kérdése, amit Smit “a kor legjobban elferdített közhelyének” nevez. — Az elnöknek — mondja Smith — döntéseket kell hoz­nia tényekről, melyek a köz előtt csak részben ismerete­sek. Mégis, mi hajlandók va­gyunk ezt “kiszámított becsa­pásnak” nyilvánítani, ha az elnök nem közöl azonnal be­fejezett tényeket és vall be tévedést. Ha nem fagyos kö­vetkezetességgel nyilatkozik, könnyelműen következtetünk arra, hogy nem mond igazat. Pedig ilyen alapon még soha­sem kormányzott senki és nem is fog. — A Vietnamról szóló tu­dósítások — mondja Smith — nem jelentenek egyebet, mint egyoldalú újságírást, mint például a fénykép széleskörű és napokon át váló közlése, amint a délvietnami rendőr­Nem hó Edgewood Arsenal, Md.-ben (fenn) és London, Angliában (lenn). Mesterséges hab, mellyel zendüléseket fognak ellenőrizni. főnök fejbelövéssel kivégez egy Viet Congot. — De azt még szőrmentén sem emlitj meg az amerikai sajtó, hogy az ilyen kivégzé­sek, nagy tömegével, tulaj­­dohképpen a veleje a Viet Cong hadviselésének — irja Smith. Smith elmondta, hogy saját fia, Jack, amerikai katona, akit a kommunisták megöltek az la Drang körüli csatában, maga mondotta el, hogy szem­tanúja volt annak, amint a kommunisták 12 amerikai ka­tonát, akik egyenruhában völtak, a harc végével, elfo­­gatásuk után sorbaállítottak és hidegvérüen agyonlőttek. Smith elhatározta, hogy he­ti beszámolója helyett köny­vet fog írni, melynek cime lesz: — A lesújtó hatvanas évek. Tömegszámra pusztultak a hegyi pisztrángok, a városi vízben NEW YORK — A pisztrán­gok százai pusztultak el, amint a Catskills hegység tiszta vizéből New Yorkba hozták őket és az Interna­tional Sport és Camping Show területén, a Coliseum­­ban, városi vízbe helyezték azokat. A haltragédia különösen az Adirondack Fisheriest érin­­ettte, amely a Catskill-ben “Eldred Presedve” nevű piszt­ráng tenyészetet tart fenn. A Coliseumban, a halki­­állitáson, mely szombaton kezdődött és vasárnapig tart, a vállalatnak két 9000 gallo­nos víztartálya van s a láto­gatóik csekély díjazás ellené­ben, kiválaszthatnak maguk­nak egyet a szivárványos pisztrángokból. Az ebből származó bevételt azután a Southern New York Fish and Game Association­nak adják, mely rászoruló gyerekeket segit a pénzzel, hogy nyáron táborba mehes­senek. A kiállítás megnyitása óta a vállalat mintegy 3000 piszt­rángot hozott New Yorkba s ebből 500, a városi vízben el­pusztult — amint a halászok és a kiállítás vezetői mond­ták. Egy viziállat biológus, Hen­ry Feddern vizsgálatokat esz­közölt, de nem tudta megálla­pítani pontosan az okot. A város viz-osztályának vezetői egyik szenior biológusukat, Morris Rivnert küldte a hely­színre, aki a következőket monta: — A pisztráng igen ér­zékeny hal és ami jó viz az embernek, nem mindig az a pisztrángnak. — Ugyanilyen baj történt a Világkiállitás alkalmával és különösen a tropikus halak tulajdonosai, a városi vizet okolják, igazságtalanul — mondotta a főbiológus. Victor Costa tervezte ezt a ruhát fiatal lányok számára. SZOVJET OLAJ-ELADÓK, AZ ANGOL PIACOKON LONDON, Anglia — Olaj­­aladók a Szovjetunióból el­árasztották az angol olaj­piacot és olcsó áraikkal, né­mi kezdetleges sikereket ér­tek el. — Nem állítjuk, hogy a mi gazolinunk jobb mint bárki másé — mondta a Szovjet ál­tal birtokolt “British Nafta Co.” szóvivője de bizonyá­ra van olyan jó. Mindeddig számos más he­lyen is sokat adtunk el belőle. A második világháború előtt az oroszok az angol piac 10 százalékát látták el olcsó gazolinnal. A mostani Nafta­gazolin, melyet alacsonyabb árakon adnak el, jobban van finomítva, mint előzőleg. — Bár a mi gazolinunk ol­csóbb áron kerül a piacra, a hivatalos oktán-tartalommal bir — mondotta a szovjet benzin szóvivője. — Bár csak kis vállalat vagyunk világ­viszonylatban, exportunkat feltétlenül ki akarjuk ter­jeszteni. Az oroszok tagadják, hogy Angliában át akarnának ven­ni garázsokat és töltőállomá­sokat, de kijelentették, hogy határozottan ki akarják szol­­-gálni a kiskereskedőket is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom