Függetlenség, 1968. január-június (55. évfolyam, 4-23. szám)

1968-04-25 / 17. szám

fi. OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, April 25, 1988 SIR ROBERT THOMAS, A GUERILLA HÁBORÚK SZAKÉRTŐIÉ, A BÉKETÁRGYALÁSOKRÓL LONDON, Anglia — Az ál­talános optimizmusban, mely a kommunista Északvietnam igen korlátozott ajánlatát fci­­sérfe, hogy hajlandó tárgyal­ni az Egyesült Államokkal, az amerikai bombázás és “más katonai akciói beszüntetésére, némi veszélyt rejt magában. Akik azt hiszik, hogy a béke azonnal bekövetkezik egy ta­lálkozás után, hibásan követ­keztetnek, mert nincs megfe­lelő fogalmuk a kommunista stratégiáról, az úgynevezett “népi forradalmi háborúk­ban’”. A kommunisták szá­mára tárgyalások csak takti­kát jelentenek, mely segíti őket katonai céljaink elnye­résére. Ezt Írja Sir Robert Thomp­son, a “népi felkelések” an­gol szakértője, aki az operá­ciókat irányította a kommu­nista gueriilák ellen Malaya­­ban, 1957-től 1961-ig, a londo­­mi magazin, a “Foreign Af­fairs most megjelent számá­ban és pontosain megvilágí­totta a helyzetet a vietnami üggyel kapcsolatban. — Egy biztos — Írja Sir Robert — a tárgyalásokat Ha­noi nem tekinti olybá, mint eszközt egy megállapodás és béke elnyerésére. Ezek a tár­gyalások Hanoi szemében egy része a játéknak és egyedül arra szolgálnak, hogy előnyt, vagy egy kis lélekzet-szür.e­­tet biztositanak a kommu­nistáknak. Saját szavukat idézve: — Harcolni, mig tár­gyalunk, ennek a célja egy másik front megnyitása. Sir Robert ezt és más idé­zeteket az északvietnami tá­bornok Nguyen Van Vinh megjegyzéseiből vette, melye­ket egy beszéde keretében, a Dé Ívietnamban harcoló kom­munista káderek és harco­ló egységek parancsnokaihoz intézett, 1966 áprilisában. Az erről szóló, zsákmányul ejtett okmány a k ö v e tk e zőket mondja: — Az északvietnami kom­munista párt 11-ik konferen­ciájának nyilatkozata világo­san kifejti, hogy a siker eléré­sére irányuló törekvésben, arra kerülhet a sor, hogy har­cot és tárgyalásokat egyide­jűleg fogunk folytatni. Jelen­leg a helyzet még nem érett a tárgyalásokra. De ha majd leülünk tárgyalni, az egyide­jű harcok és tárgyalások arra fognak irányulni, hogy a báb­­liadsersget (lásd Délvietnam) szétzüllesszük és növeljük az ellenség belső ellentéteit. És hogy ezt a módszert kristály-tisztává tegye s kom­munista tábornok a követke­zőkkel fejezte be: — A harc­ban, mialatt tárgyalunk, az a fél, mely jobban és erősebben harcol, fogja a másiknak dik­tálni a feltételéket. — így — irja Sir Robert Thompson — nyilvánvaló, hogy amikor a kommunisták tárgyalásokról b e s z é lnek, nem olyan módon gondolkod­nak, mint az amerikaiak te­szik, ha tárgyalásokról beszél­nek. — Amerikai részről elhang­zott az a bizonykodás, hogy az Egyesült Államok sohasem fog elfogadni hamis és ál­megoldást és fogja nevezni békének, ebben a kemény és nehéz küzdelemben, de meg­értik-e az amerikaiak, hogy a kommunisták már eleve ha­mis és álmegoldásnak tekin­tik a tárgyalásokat és mint egy eszközt, hogy sikereseb­ta a tárgyalást, akikor is, mi­kor a malayai kommunista párt látva, hogy vészit, kérte a tárgyalásokat. Miután a tárgyalás kom­munistáknak nem sikerült, Malayában, f e 1 a j á nlották, hogy leteszik a fegyvert, de ennek fejében kérték, hogy Ismerjék el hivatalosan az or­szágban, az egyesitett Malay­siában a kommunista pártot, a kormány azonban tisztában volt azzal, hogy a kommunis­ta párt tovlbb fogja folytat­ni a harcot a föld alatt és ez felforgatást és terrort fog je­lenteni. Ezért a tárgyalásokat illúziók nélkül kell megkez­deni és felismerni, hogy a kommunisták milyen játékot játszanak — fejezi be cikkét Sir Robert Thompson. Példálózás egy ukrán hetmanra, aki barátkozott az oroszokkal KIEV, Ukrajna. — Egyel több emlékművünk van, mint kellene — mondotta egy uk­rajnai iró egy lengyel kollégá­jának, a nemrégen megtar­tott írói kongresszuson, Ke­­leteurópa egy nyaralóhelyén. — Lehetséges, hogy van még egy Sztálin szobruk — kérdezte elcsodálkozva a len­gyel. — Nem — volt a válasz — Bogdan Khmielnitzky szob­ráról van szó. Bogdan Khmielnitzky uk­rajnai hetnam (főnök) volt, aki a 17-ik században az orosz cár védelme alá helyez­te népét. Moszkvával való egyezményét, még ma is a Szovjetunióban úgy ünnep­ük, mint a testvéri egyesülés kezdőpontját, Oroszország és Ukrajna között. Az ukránok azonban jog­gal azt vallják, hogy az oro­szok csakhamar elhagyták a két nemzet közti egyenlőség elvét. És az oroszok történel­mileg még ma is azt pana­szolják, hogy egy későbbi het­man, Mazeppa, a 18-ik század elején cserbenhagyta őket és a svédekkel szövetkezett Nagy Péter cár ellen, (meg­jegyzendő itt, hogy a svédek később Poltavánál döntő ve­reséget szenvedtek Nagy Pé­ter csapataitól. A szerk.) Akárhogy is van, a két nép az orosz és ukrán között, ál-London repülőterén egy angol repülőtársaság Boeing 707 jetje, nyomban a levegőbe emelkedés után visszaesett. A 126 utas közül csak 5 holt meg. landó egyenetlenségek állot­tak fenn és állanak fenn ma is. Az ukrán iró példálózás, hogy az oroszokkal barátko­zott Khmielnitzky hetman szobrát Kievben el kellene tá­volítani, azt mutatja, hogy az ukrán nacionalizmus még mindig virágjában van, s en­nek élő bizonyítéka, hogy március 29-én, a kommunista párt központi bizottságának ülésén, a főtitkár, Lenonid I. Brezhnev éppen a nacionaliz­must pécézte ki, mint a kom­munizmus legnagyobb ellen­ségét. És az összes naciona­­nimusok között a legvesze­delmesebb az ukrán naciona­lizmus. Willy Brandt, nyugat német külügyminiszter fia, a 19 éves Péter, rendőrkocsiban Nyugat-Berlinben, miután Amerika-ellenes tün­tetés miatt letartóztatták. Kém mánia és vádkovácsolás külföldiek ellen Vörös Kínában HONG KONG — Nem rit­ka betegség kommunista or­szágokban az, ami most ra­­gályszerüen kitört Vörös Kí­nában: a kém mánia. Az el­múlt napokban az állami pro­paganda az egész sajtót és rá­diót ráállitotta a kém-vonal­ra és bejelentette a “harcot ellenséges ügynökök és kül­földi kémek ellen.” Ennek következtében a kül­földiek, főleg pedig az ango­lok — akiknek kapcsolatuk van kommunista Kínával — viselik a súlyát a mondva­csinált kínai kémvadászat­nak. Most erősítették meg, hogy Norman Barrymain, angol új­ságíró, a kínai kommunisták fogságában van. Egy lengyel hajóról vitték el az újságírót Sanghai kikötőjében. Ez a ha­jó csak ideiglenesen kötött ki Sanghaiban s most utján meg­érkezett Singapore-ba, ahol a lengyel hajóskapitány beje­lentette az esetet. Barrymain önálló uj ságiró, aki merni egy érdekes cikket küldött különböző angol és amerikai lapoknak és szoká­sa volt, hogy hajókon utazott, melyek ázsiai kikötőkben le­horgonyoztak. Egy ilyen utazás volt Észak Vietnam kikötőjébe, Haip­­hongba, ahonnan visszatérve egy sereg Írását közölték É s zak Vietnamról. Barrymain kritikusan volt b e á 11 it v a Északvietnam kor mányával szemben és nagy elismeréssel szólt az amerikai bombázás precizitásáról. Igen valószínű, hogy ezzel hívta ki maga ellen a többi kommunista igy a kínaiak ha­ragját és ezek már lestek rá. Mindez felidézi egy másik an­gol, George Watt letartózta­tását, akit kémkedéssel vádol­tak meg. ben folytathassák a háborút. Sir Robert elmondja írásá­ban, hogy Tunku Abdul Rah­man, a malayai kormány feje akkoriban átlátott a kommu­nista stratégián és elutasítót-

Next

/
Oldalképek
Tartalom