Függetlenség, 1968. január-június (55. évfolyam, 4-23. szám)
1968-04-25 / 17. szám
Thursday, April 25, 1968 FÜGGETLENSÉG 7. OLDAL A rendőr meglep két fosztogatót Chattanopga, Tenn.-ben. Japánban mérlegelik a Vörös Kínával való szorosabb viszonyt TOKIO, Japán. — Az amerikai béketapogatózások következtében, É s z a kvietnam irányában, mind hallhatóbbá lesznek hangok Japánban, a politika megváltoztatását illetően, Vörös Kína irányában. Johnson elnök kezdeményezése Hanoi fellé, felbátorította Japánban azokat a köröket, melyeknek az a felfogása, hogy oz országnak újra kell formuláznia amerika-b arát politikáját és függetlenebb nézetekre kell áttérnie a szomszédos kommunista Kinával kapcsolatban. Emögött az uj mozgalom mögött az a gyanú áll, hogy az Egyesült Államok maga is revideálja ázsiai elkötelezettségeit és politikáját és Pekinggel való kiegyezés felé törekszik. És a japánok nem akarják, hogy esetleg két szék között a padlóra essenek, a vörös kínai kérdésben. A legjellemzőbb az ,hogy ez a nézet nemcsak a szocialisták, az intellektuálisok és egyéb baloldali csoportok között áll fenn, melyek már régen javasolták a Pekinggel való szorosabb kapcsolatokat. Mindinkább növekszik kormánykörökben is és a nyugatbarát liberális-demokrata pártban is. Tavaszi ruha, Damon gyűjteményéből. Laliiét nyomban, felhívta egy utcai állomásról a rendőrséget, aztán visszatért a kocsihoz, mikor máris jött Ponzi és beült az autóba. A két FBI ember azután szóval tartotta Ponzit, mig a rendőrség megérkezett. Ponzi sem volt rest és felmutatta a rendőröknek az autó tulajdonjogi igazolványát, amikor a rendőrállomásra vitték s a kocsinak Vermont! rendszámtáblái voltak. A kocsi felülvizsgálata alkalmával megáll apitották, hogy a motor számát eltávolították. Roland Lallier elmondotta, hogy a biztositó társaság máris fizetett az ellopott kocsiért, de ő inkább visszafizeti az összeget és tartaná meg a kocsit. NE ADJÁK ANGOLOKNAK A LUXUSHOTELEKET: TÜNTET A SZEMÉLYZET PARIS UTCAIN PÁRIS, Franciaország — A világ fővárosai között van egy, ahol az utcai tüntetések nem a vietnami háború és az amerikaiak ellen folyik, hanem az az emberek ínyével kényelmével áll akpcsolatban. Ez a tüntetés Párisban folyik. Az előkelő párisi hotel a “Plaza Athéneé” forgóajtaján, felháborodott tömeg vonult az utcára, mely szállodai küldöncökből, takarító asszonyokból, konyhai tüzlegényekből, szobaasszonyokból, pincérekből, bárkiszolgálókból és cipőtisztítókból állott. Ezek négyes sorokba fejlődtek és óriási, magükkal cipelt táblákkal, az “angol benyomulok ellen” tiltakoztak. A Montaigne Ave.-n a Plaza-tüntetők csalakoztak a “George V” és a “La Trémoille” szállodák már kivonult személyzetéhez és együttesen kiáltozták, hogy egy “második Waterloo”-t akarnak elhárítani. Az történt ,hogy főnöknőjük, a 3 szálloda tulajdonosnője, Madame Francois Dupré, 3 szállodáját, pontosan 25 millió dollárért eladta és amint kiáltozták “kiszolgáltatta” egy angolnak, a snackbar-királynak, az 59 éves Charles Forte-nak. A fel aj zott konyha és pince-szellemek egy régi hagyomány érdekében masíroztak. A 3 szálloda-paradicsomban a nemzetközi “jet-set” fordul meg, európai hercegnők, indiai maharadzsák, északamerikai milliomosok és mesés gazdagságú délamerikai rancherek lányai. A “Plaza Athéneé”-ben — ahol már az első világháborús Mata Hari fonogatta a kémkedés szálait — 450 alkalmazott vigyáz az előkelő vendégek testi jólétére, akik 100 dollárt is fizetnek egy napra egy szobáért. A finom gyomrok fölött 45 szakács őrködik, a hires szállodai vezető, Michelin irányítása alatt és a nemzetközi szállodai regiszterben minden, ami Michelintől ered, 5 csillaggal van ellátva, akárcsak a legdrágább francia konyak. — És mindez meg fog változni —. ettől fél a személyzet, ha az angol Forte veszi át a vezetést. Bár a “snackcár” fogadkozott, hogy “semmi sem fog megváltozni a párisi hotel t-paloták hagyományaiban”, mégis a személyzet attól fél, hogy a “snack”-berkekből származó Forte a tömegizlésnek fog hódolni. Forte, született olasz, egy snack-bar-al kezdte, azután néhány évtized alatt behálózta egész Britanniát tej és snackbár láncolatokkal és kuglipályákkal. Azután szállodákra kezdett fájni a foga • és ma tulajdonosa, vagy résztulajdonosa 23 hotelnek, Angliában, Írországban, Bermudában, Málta szigetén és Mauritius-on és jelenleg 16,000 ember dolgozik neki. Azonkívül Forte 8 nemzet-s közi repülőtársaságnak szállít kész és adagolt ételeket, van azonkívül étterme számos nemzetközi repülőtéren. Forte-nak legfontosabb társa az üzletben a British European Airways (BEA) és a BEA utasai számára vásárolta Forte — akinek vagyona meghaladja a 100 millió dollárt — a párisi szállodákat. Mert, amint a BEA vezérigazgatója, Ron Spencer kijelentette: — Az az idő, amikor az ember csak a légi utazást adta el, elmúlt. Ma téljes utazási szolgálatot kell nyújtani. Ezért akarta az elmúlt évben a Pan Am. megvásárolni Madame Dupré-től a szállodákat, a tárgyalások azonban zsákutcába vezettek. Forte-nak nagyobb szerencséje volt s most már csak egy akadályon kell átugrania. A francia törvény értelmében ugyanis Debré pénzügyminiszternek joga van külföldi beruházásokat megakadályozni. És csak néhány nappal ezelőtt a párisi szálloda-szövetség hozzá fordult, hogy akadályozza meg a szállodák angol tulajdonba való átadását. EGY FBI ÜGYNÖK KALANDJA, A TŐLE ELLOPOTT AUTÓVAL NEW YORK — Ha a tolvaj kicserélte volna a lopott autó gumikerekeit, Roland Lallier Jr., az FBI tagja sohasem ismerte volna fel kocsiját. így azonban ott állt a bíróság előtt tanúképpen, melyen ott volt a vádlott, a 27 éves Joseph Ponzi, aki ellen az a panasz, hogy lopott holmit tartott a birtokában. A 24 éves Roland Lallier elmondotta, hogy 1967-es Austin-Healy, angol sportkocsiját, március 7-én lopták el, az E. 22-ik St. és Lexington Ave. sarkáról. — Nem úgy van — mondotta Ponzi. Ő nem lopta kocsit, hanem 1400 dollárért vásárolta egy férfitől, akivel Vermontban találkozott s ő különben is önálló szindarabiró és kéz-modell, mert igen ép kezei vannak. Visszatérve azonban az autóhoz, Lallier a lopás óta sem szűnt meg keresni a kocsiját, kivéve egy kéthetes nászutat a Bahama Szigeteken. Amint a 38-ik St.-en haladt egy kocsin, egy FBI társával hivatalos kiküldetésben, egyszercsak meglátott egy Austin-Healy-t állni a járda mellett. Az autó színe zöld-fehér volt, a teteje fekete. Az ő kocsija zöld volt fekete tetővel s az alsórész volt fehérre festve. Ami azonban lekötötte figyelmét ,az volt, hogy a kocsi gumijainak fehér fala befelé volt fordítva. Ő maga a kocsi vásárlásánál feketefalu gumikat akart és miután olyan nem volt a kocsihoz, a fehér falakat befelé fordittatta. A két férfi kiszállt és az Austinhoz lépett. Egy karcolás a motorfedőn, egy kis repedés a szélvédő üvegen kétségtelenné tették, hogy az ő kocsijáról van szó. I
