Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-06-01 / 22. szám

FÖGETLENSÉG Thursday, June 1, 1967 8. OLDAL FATIMA ÉS A MAGYAROK VI. Pál pápa fatimai látoga­tásával az egész világsajtó foglalkozott. így lapunk is két esetben irt rövid egymásután­ban úgy a pápai látogatásról, mint Fatimáról és az ötven évvel ezelőtt lezajlott esemé­nyekről. Csak nagyon kevés magyar ember tud arról, hogy nyolc évvel ezelőtt egy azóta el­hunyt kiváló és lelkes magyar egyházi férfiú: Kardos Illés gyűjtést indított egy Fatimá­ban felépítendő Magyar Ke­­resztuthoz. Egyetlenegy más nemzeti­ség sem kapott eddig enge­délyt arra, hogy ezen kegy­helyen nemzetisége megjelö­lésével bármilyen emlékművet emeljen. Csak. D. Jose de Ye­­nancio a nagy magyarbarát leirai püspök tért el a szokás­tól és engedélyezte úgy a gyűjtést, mint az építkezést. Európa, Ausztrália, Dél- Amerika és Észak-Amerika magyarsága lelkes és önzet­len gyűjtők révén tett hitet áldozatkészségéről. A keresztuti kápolnák, va­lamint a világ leghatalmasabb golgotájának tervpályázatát Marek László, az ismert egyházmüvész, épitészmérnök nyerte el. Mint a 14 stació-kápolna, úgy a golgota is tiszta fehér márványból épült fel. A ká-i polnákban elhelyezett reliefe­ket ismert portugál művész készítette, akinek munkái több helyen díszítik a nagy kegyhelyet. A kápolnákon, valamint a golgotán elhelyezett hármas­­halomból kinyúló apostoli ket­tős-kereszt, az adakozók ne­veinek magyar nyelvű felira­tai a márványtáblákon száz­milliók előtt ismertetik eme kicsi,'de lélekben nagy nem­zet fiainak áldozatkészségét és művészetét. A keresztut kápolnái azon az utón épültek fel, melyen 50 évvel ezelőtt a kis látno­kok hajtották le báránykái­­kat legeltetni arra a hely­re, ahol látomásaikat átélték és ahol most a régi sziklás el­hagyott hely helyett egy több mint egymillió embert befogadó, kiépített tér fogad­ja a látogatót, a hatalmas ba­zilikával, melynek árkádj ai félköralakban ölelik körül a Jtér apszisét más épületekkel egyetemben, mint a kórház és a zarándokok háza. Ezen szentélytől nem mesz­­sze épült fel az első állomása kereszt piedesztájául egy alsó mások folytatódnak egészen a golgotáig. Fent a magasban nyúlik a fatimai égbe ez a nagyszerű építmény. A tervező a három kereszt piadesztájául egy alsó lágy kápolnát épített, sekres­tyével és mellékkápolnával, lnnék a piedesztálnak tetejé­re impozáns méretű lépcsők vezetnek fel kétoldalt, ahol a kápolna oltárfölötti részén egy nagyméretű,- oltárszerü alap­­ziton emelkedik a magasba három nagyméretű kereszt. A két szélső csak sima kereszt, a középső és nagyobb feszüle­­;e természetes nagyságon fe­lüli Corpus Christi díszíti. Bent a Szent Istvánról elne­­veett kápolnában kora reg­éétől késő estik miséznék, vagy 1 jtáninak a világ min-1 den részébddeérkező zárán-* dokcsoportat vezető papok. Nagyobb cportok részére a kápolna telén lévő oltárnál miséznek. Most a Pdugál állam is fel­figyelt a k-esztut nagy je­­lentőségéreis államköltségen építik ki az>davezető utat. így teháévente milliók is­merik meggy lelkes nép Is­tenhitét ésáldozatkészségét, csak éppenitt, az Egyesült Államokbar tudnak erről a legkevesebb. Pedig éppen Amerika igen kivándorolt magyarság: segítette elő a nagyszerű ti létesítését. Őröl hűséget fogadta] egymásnak eg napra LONDON — Nagy gondja, problémája olt Denyse Boyd- Moss 23 é;s délafrikai szí­nésznőnek: ejárt a látogató­vízuma. De Angliában akart maradni, otkarriert csinálni. Állandó anjai tartózkodásra szóló vizuna volt szüksége. Hogy lehetlyet kapni? Na­gyon egyszerűen, mint kide­rült. Ilyképpen; Kiment a Trafalgar Square­­re, körülnézett, kiszemelt a sürgő-forgó tömegből egy fér­fit — történetesen truck sof­­főr volt— és igy szólt hozzá: “Vegyen feleségül. Kap 50 font sterlinget.” Szívesen fe­lelte az ismeretlen. Együtt elmentek az anya­könyvvezető elé és annak rendje-módja szerint örök hű­séget fogadtak egymásnak. Aztán goodbyt mondtak egy­másnak. A férj jobbra ment, a feleség balra. Denyse most már angol pol­gár felesége és megkapja a vízumot. A pár perces házas­ság felbontását majd elintézi az ügyvéd. I0BB CIGARETTA WASHINGTON. — Még nincs oly cigaretta, amely nem ártalmas, vagy nem nagyon ártalmas, de — jelenti Dr. W. H. Stewart, az Országos Egészségügyi Intézet főnöke, a U. S. Surgeon General — a kísérletezés és kutatás eddigi eredményei azt mutatják, hogy idővel lehetséges lesz ke­vésbé ártalmas cigaretta elő­állítása. Salinas, Calif.-ban a kotló költötte ki és vezérli a kacsákat, csak a vizbe nem tud utánuk menni. CSÁVOSSY LEÓ: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY Az ostromló sereg megingott és hanyatt-homlok mene­kült a várból. Tántorogva húzódott a szakadékok felé. A fővezér zsoldosai átkaroló mozdulattal vették üldözőbe a fejvesztett gyülevész hadat. Nagyrészét felkoncolták és több­ezernyi törököt a Szávába szorítottak. Mire felderengett a hajnal, Hunyadi elé tárult a látván} amint a lőtávolságon kívül táborba kötródtak a visszavert tö rök hadsereg szétszóródó maradványai. A sáncok, a futóárkok, a fedezékek török holttestektől duzzadtak. A csatornákat te­temgátak torlaszolták el. Beláthatatlan volt a hullamező. — Győztünk! — lelkendezett Szilágyi Mihály várkapitány. — Vigyázzunk! — intette borongó tekintettel a fővezér. — Ne igyunk előre a medve bőrére! Lehet, hogy a szultán cselhoz folyamodik és ránk ront, amikor nem is gondoljuk. Ezért parancsba adom, egyetlen katona sem mehet ki a vár­ból! Kapisztrán atyát pedig megkérem, azonnal menjen át a Száva túlsó partjára és tartsa együtt a kereszteseket. Ők sem mozdulhatnak táborukból, további intézkedésig. Sem a Szá­ván, sem a Dunán átevezniük nem szabad! Mindenki aludj a ki fáradalmait, csak a toronyőrség legyen éber! A pihenés mindenkinek jól esett. A fővezér is csergesát­­rába vonult. Bőr kádjában lemosta porlepte testéről a rászáradt muzulmán vért és lepihent a köpenyére. Úgy, ahogy évtizedek óta szokta meg a hadjáratok alatt. Alig szunnyadt álomba, felharsantak a riasztó hasonák. Zengésüket visszaverték a golyólyuggatta terméskő falak. Hunyadi pillanatok alatt az őrtoronyban termett. Eléje tárult az ijesztő valóság: A keresztesek átmerészkedtek a Száva jobbpartjára és a török előőrsökre röpitették nyilaikat. Kapisztrán hiába igyekezett visszatartani őket. Kiáltozott, integetett feléjük. Azok vérszemet kapva, sem nem láttak, sem nem hallottak! A janicsár-előőrsöket megsegítő kétszáz szpáhi nyargalt eléjük. A keresztesek azokkal is szembe szálltak. Hosz­­szu hajdulándzsák ágaskodtak a Duna felől, mintha megeleve­nedett volna egy kukoricás tábla. Már hiábavaló volt Kapisztrán mindé nigyekezete. Nem tudta visszaparancsolni a kereszteseket. Azok megállíthatatla­nul égtek a vágytól, hogy török vér fesse be rozsdás sarlói­kat. Végül Kapisztrán maga is a hömpölygő keresztes tömegbe vetette magát. Födetlen fővel, magasra emelt kereszttel báto­rította, tüzelte azokat: — Előre magyar fiaim! Előre! Az Ur Jézus velünk! Hunyadi lóra pattant kétezer huszárjával és belevetette magát a harcba. A somogyiak fergeteges nyilzáport árasztot­tak az ellenségre. A székelyek kopjái, szekercéi ismét lékelték a kontyos koponyákat. Most bontakozott ki egészében Hunya­di hadvezéri nagysága. A leleménye hihetetlen. Elveszettnek látszó helyzetekben sem retten meg, hanem magára irányít­ja az ellenség főerejének támadását és felmorzsolja azt. Cso­dás az átkaroló harci mód, amellyel bekerítette a török ágyu­­parkot! , , * A székelyek a meglepett szekértáborból úgy hajtották el a foglyul ejtett tüzéreket, mint a csordát. János fővezér szegeket veretett a zsákmányolt ágyuk gyuj­­tónyilásába. Néhányat azonban a törökök felé fordított. Ilyen még nem történt, amióta háborúskodnak a világon. A saját ágyúival lőttek halomra egy hadsereget! Működésben van már az egész vártüzérség. Losonc Dénes tüzérségi felügyelő osztja parancsait. Körülötte CzikóBertalan főpattantyus, Széchéni Kona István, Lévai Pál, Zsaboki Domonkos, Zólyomi Péter petárdás főmester. Többszáz a zsákmányol ágyuk, mozsarak, petárdák szá­ma. Töménytelen mennyiség a védők birtokába jutott ágyú­golyó, gránát, muskétás pma, gyújtásra és lövésre szolgáló tüzszerszám, kanóc, irtó koa, kőhajitó gép, emelőcsiga és faltörő kos. Hiába a magyarosi hadviselő nemzet és úgy érti a csatázás minden fortélyát, salafintaságát, mint egyetlen más ország fiai sem! A szultán e válságos herzetben rohamot-rohamra halmo­zott. — Az ágyukat visszafoglni! — adta ki a parancsot. De a kifeszitett sátorkődeken halomba bukfenceznek a janicsárok és a szpáhik, lovaikal együtt A török tüzérségnek szekérváruk lett a veszte. Aolba zárták magukat és felkon­colták őket az utolsó szálig. Kurokin Hasszán szpáhj vezért Székely Péter nyila ve­tette ki a nyeregből. Kurkuoa janicsár hadnagyot Verebély Gáspár kardja, szúrta kérészül: Kemény Imre mérges nyila pedig a túl előmerészkedő Mqhaaed mellébe fúródott. A török tülkösök visszavoniást fújtak. A basák attól tar­tottak, hogy a félholt szultán fogágba esik, vagy Nándorfehér­vár falai alatt leheli ki lelkét Tevehátra helyezték és páni sietséggel nyargaltak el vele. — Hol vagyok? —- kérdez2 réveteg, savós tekintettel a szultán, miután órák múlva majához tért eszméletlenségébőL — Sarnóban, Nándori ehér ártól tiz mérföldnyire — fe­lelték a basák. — Hogy végződött az ostroi? — Nagyur, jobb lenne, h nem tudnád. Odaveszett az izsiai pasa és a vezérek valamonyien. A tüzérség megsemmi­sült, hajóinkat mind elsüllyeszttték. A sereg szétzüllötten do­bálja el fegyvereit. Török hullától sötétlik a látóhatár. Élelem nincs, takarmány nincs. Mohamed mélységes bántba hullottan nézett maga elé és a mindig nála lévő mé'egét nyúlt. A basák akadályozták meg, hogy végezzen önmajával. — A tábort felgyújtani és menekülni! —- nyöszörögte vér­ző mellel Iszlám császára. „ A tönkrevert török halsereg roncsai szánalmasan vergőd­tek Bizánc irányába. Szomjruan, mint egy szétzüllötten höm­pölygő óriás temetési méné. A vesztett harcok színteréről ha­láltusát vívó sebesült törökík ezreinek átkozódó jajveszékelése szállt utánuk. Virradt már. Hunyadi a felszabadult vár fokán állt katonái élén. A roskadozó bástyák oromzatán az ő rettegett fővezéri lo­bogói bontakoztak ki a ködből. Lengették, cirógatták az áldott magyar búzamezőkről érkező szellők. Az ég kiderült, a Duna ezüstös tükrén szikrázva velőitek vissza a napsugarak. A túlsó parton, Zimoly ferences templomában, megszólal­tak a harangok. A nándorfehérvári diadalt köszöntötték. YIII. A húsznapos eget-földet rengető ágyubömbölések vihara elült. A Száva vérfoltos fodrozásai megnyugodtak s a Duna haragosan harsogó hullámai is elsimultak. A mámorosán höm­pölygő, terebélyesen nyújtózó folyó szinte felmagasztosultan mosolygott a kék égre, parti vad füzesekre, rétek ezerszin­­pompáju virágerdejére. János barát még a világraszóló diadal napján tollat raga­dott és a következő rövid haditudósitást küldte a pápának: “Szentséges Atya! Dicsőség a magasságban Istennek, Aki­nek könyörületessége folytán történt, hogy nem haltunk meg. Oly nagy küzdelemben és élet-halál harcban voltunk, hogy mindnyájan azt hittük, hogy nem tudunk már ellentállni a törökök erejének. Maga a vezér, Hunyadi is, a törökök rette­gett réme, a keresztények legvitézebb harcosa is igy érezte egy válságos pillanatban. De a nagy szorongattatás közepette életben tartott,bennünket az Ur. Mikor ugyanis a városból ki­­üzetbe, csel utján akart visszatérni a vad ellenség, Hunyadi vitézei élén kirohant és nagy veszélynek tette ki magát.” “Én pedig, Ezentséged legkisebb szolgája, amikor keresz­teseimet nem tudtam visszahívni a falakról, lerohantam a me­zőre és közéjük vegyülve, lelkesítettem, harcba állítottam őket, hogy az ellenség ne keríthesse be a fővezért meg seregét. Vég­re az Ur, aki győzelmet tud aratni a kevesekkel épp úgy, mint a sokakkal, könyörületesen győzelmet adott nekünk és meg­szalasztotta a törökök rettenetes hadseregét. Elzsákmányol­tuk minden ágyúit és ördögi gépeiket, amelyekkel meghódítani remélték az egész kereszténységet. Örvendezzék Szentséged az Urban és kegyeskedjék felajánlani Neki dicséretét, a dicsősé­get és tiszteletet azért, mivel egyedül Ő cselekedte ezt a cso­dálatosan nagy sikert. Sem én, a fegyvertelen és haszontalan szolga, sem a szegény keresztesek, nem bírtuk volna azt vég­hezvinni a saját erőnkből. Isten, a seregek Ura cselekedte mindezt. Dicsőség Neki mindörökkön-örökké. Ezeket irom rö­viden, gyorsan és fáradtan, a harcból való visszaérkezésem után. Majd a történtek egészéről részletes jelentést küldök. Nándorfehérvárott, Szent Mária Magdolna ünnepén és a győ­zelem napján.” Összehordott hősi halottak boglyái és kazlai emelkedtek ki a vértől részegült, ágyúgolyóktól felszaggatott ugarból. Hunyadi, a diadalmas fővezér, Kapisztrán János és Szilá­gyi Mihály, a hős várkapitány, együtt járták be a terepet. Gyorssegélyben részesítették, vigasztalták, istápolták a sebe­sülteket. — Felfogásom, a halottak eltemetésének kultuszánt ille­tőleg, keresztény elveink alapján áll. Az ógörögök is azt val­lották, hogy a sir voltaképpen nem egyéb, mint az ember örö­kös otthona, amelyben halála után éli tovább földi életét. Te­metünk és nem hamvasztunk! — Én is e véleményen vagyok — helyeselt Kapisztrán. — A keresztény vallás tiltja a halotthamvasztást. A halottak óriási száma azonban lehetetlenné tette, hogy valamennyiüket elföldeljék. Végül is úgy határoztak, hogy a magyar hősöket közös sírokba földelik le és virágos teme­tőkertet létesítenek hamvaik fölött. A huszonnégyezer török te­temét pedig elégetik. — Sohasem felejtem el — merengett multbarévedő tekin­tettel Hunyadi, — pedig tiz éve történt Várnánál. A visszavo­nuláskor, egy súlyosan sebesült vitézem igy rimánkodott össze­kulcsolt kézzel: “Tudom, hogy meghalok, vigyetek magatokkal! Ne hagyjatok pogány földben, törökökkel közös sírban, jelte­len hant alatt . . .” Pár perc múlva kilehelte lelkét. Kíván­sága teljesült: lóháton vitték haza a holttestét. Drinápolynál meg egy görög hősi temetőt láttam, amelynek obeliszkjén homéroszi hexameter búcsúztatta az ott eltemetett harcosokat. Az emlékezést nemes katonai lélekre valló tett követte. Hunyadi úgy intézkedett, hogy a török tömegsír fölé állítsa­nak emlékkövet és a drinápolyi hexameter magyarnyelvű szö­vegét véssék rá: Szüntesd meg híveid harcát hajnalhasadáskor, Mink pedig összeülünk, s idehordjuk a holtakat ökrök S öszvérek szekerén hamvasszuk a karcsú hajóktól Nem távol hamuvá, hogy csontjaikat gyerekeiknek Majd hazaszállítsuk, ha megint hazaföldre jutunk. A Balkán Ordasrét és Farkasmező nevű községei onnan kapták nevüket, hogy a csatatéren maradt török hullák ez­reit nem temették el, hanem a farkasokra bízták. A magyar katona a múltban is megadta tiszteletét és ke­gyeletét az ellenség elesett harcosainak. így cselekedett Nán­dorfehérvárnál is. Hosszú napokba tellett a sebesültek elszálliátsa, az elesett hősök elhantolása. A ferences cseribarátok végezték a mun­ka oroszlánrészét. Legtöbbjük sarutlanul, mezítláb, de vala­mennyien tőrtől, kopj ától tépett, golyótól lyuggatott csuhá­ban. Krisztus szerelmétől és magyar hazaszeretettől izzó lé­lekkel. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom