Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-04-20 / 16. szám

6 OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, April 20, 1967 Egy ellenőrző bizottság tagjai jelentést készítettek egy Apollo űrhajó január 27-én történt elégé­séről és három ürpilóta haláláról. A bizottság tagjai. Szinészdiák a hadszíntéren m i ————————pin ■, ■■ ——— i——————— Értékes lelet egy amerikai magyar pesti palotájában A63 éves Wilburn Cobb a San Qeentin fegyház őre, San Francis­cóban bemutatja a világ legnagyobb gyöngyét, mely 14 font súlyú és egy Fiilöp Szigetekben törzs főnökétől kapta, mert megmentette fia életét.. Értéke 3.5 millió dollár. Nagylelkű Chow Mein mágnás DULUTH, Minnesota. — J. F. Paulucci, az A. J. Rey­nolds Food Corporation igazgatóságának elnöke, több mint egymillió dollárral megakadályozta hti alkalmazottjait. A milliókból azok, akik tiz vagy több évig álltak a szolgála­tában, egyenként körülbelül 50,000 dollárt kapnak, a többiek kevesebbet. És a hü alkalmazottak ezt adómentesen kap­ják, mert a törvény szerint az ajándékozási adót az ajándé­kozó fizeti. i Ki ez a nagylelkű, bőkezű munkaadó? J. F. Paulucci 1047-ben elkezdte keleti ételkülönlegessé­­?ek gyártását. Alaptőkéje 2500 dollár kölcsönpénz volt. Kez­dettől fogva sikere volt, Uhun King Corp.-jának Ohow Mein cinai specialitása — amely nem is valódi kínai, hanem ame­rikai étel — idővel milliomos cikk lett s Paulucci 1966-ban i vállalatot eladta 64 millió dollárért a Reynolds vállalatnak, amelynek igazgatósági elnöke lett. Joe Jacobs a californiai Stanford egyetemen szinház­­müvészetet tanult, amellett az ujságirási tanfolyamot el el­végezte, a mozik szorgalmas látogatója volt, színész kar­rierről álmodozott. 1965 októ­berében önként jelentkezett a hadseregbe és a múlt év szeptemberében Vietnamba ment, a vietnami hadszíntér­re. Theatre of operations —) így nevezik angolul a had­színteret. Oda került a fiatal­ember, aki színész akart len­ni. A hadak és a lesipuskások hadszínterére. Múlt szeptember óta Joe több mint 300 levélben szá­molt be családjának, barátai i nak, ismerőseinek arról, ami azon a szintéren lejátszódott. Sokat látott, mert amolyan haditudósító szerepet kapott: nyomon követte a hadműve­letekre elinditott csapatokat, járőröket és jelentést tett a látottakról a parancsnokság­nak. Sokat irt és sokat fény­képezett, És nap nap mellett levelet irt. Itt egy pár kivonat leveleiből: 1966. október 3. Kedves Ma­ma , és, Papa, ez itt egészen más, mint amit valaha lát­tam. Izgalmas, és úgy érzem ti ezt nem tudjátok megérte­ni, én sem tudom megérteni hogy miért van az, de igazán érdekes. 1966. október 4. Köszönöm a süteményt és az ujságkivá­gásokat, de. Stanford veresé­ge rontotta a kedvemet. Na talán a jövő évben. 1966. november 11. Azt Ír­tátok, hogy szeretnétek tud­ni, miként vélekedem én ért ről a háborúról. Hát előszói is, én úgy gondolom, hogy Amerikának nem kellett volna belemenni ebbe a háborúba amikor a franciák kivonultak Vietnamból. De most itt va­gyunk és úgy el vagyunk kö­telezve, hogy nem lehet egy­szerűen odébbállni. Hogy a baj társaim hogyan véleked­nek? Mind úgy véli, hogy ez egy forró, ronda, büdös há­ború és alig várják, hogy már hazamehessenek innen. De tisztában vannak azzal, hogy ittt egy feladatuk van és ezt a feladatot teljesíteni kell olyan jól, ahogy tudják. Mi hasznuk ebből? 1966. november 29. Kemény dolog. Az ember bátor akar lenni, nem úgy, hogy nem fél, hanem úgy, hogy bátorságát nem veszti el és kitart. Sok­szor az ember fel alkar sikol­­tani, szaladni akar, el akar bújni, de nem lehet sehová menni. Nézel magad elé és nem látsz mást, mint végte­len változatlan napokat — unalom, tehetetlenség, hasz­­talaiiság. Holnap és holnap és holnap — egy hülye beszéde ez, és ez a hülye én vagyok. Este 10.30 van és fáradt va­gyok. De holnap mégis Írnom kell Jean néninek, Helen néni­nek ts Charlotte néninek. 1967. január 6. Én sohasem lelkesedtem Martha Raye-ért de az ő itteni U. S. O. program­ja mulatságos volt, és amikor azt énekli; 1 left my heart in San Francisco, ez nagyon megható, mert, mint ő mond­ja, San Francisco az utolsó város, amelyet a legtöbben látnak, mielőtt ide jönnének. Én azt hiszem, annak hogy Martha Raye újra meg újra ide jön közénk, a magyará­zatát Sidney Brusteinnek eb­ben a mondásában kell keres­ni: “Én törődöm, mindennel törődöm, nagyon nehéz lenne nem törődnöm.” 1967. január 11. (Charles fivérének.) Tegnap éjjel mo­tunk és ez mégj óbban tuda­tossá tette bennem, hogy itt halhatok meg. Ha én itt meg­halok, te leszel az egyedüli túlélő fiúgyermek a család­ban, mint ilyen fel leszel jo. gositva az 1-Y sorozás i klasz­­szifikációra és igy mentes maradnál a besorozástól. Er­ről a levelemről ne tégy emlí­tést senkinek, különösen. Ma­mának és Papának nem. Éí> mit fogunk nekik adni az év­fordulójukra? 1967. február 13. A kam­bodzsai határ közelében arra i felé meneteltünk, ahol a pán­célos szállító autó állt és lát­tam, hogy két emberünket aknasrapne.il robbanás érte. őrülten véreztek. Én pár fény­képet csináltam róluk és to­vábbmentem. A kapitány azt mondta, maradjak ott, ahol vagyok. Én nem szóltam' sem­mit, csak magamban mormol­tam: “Vigye el az. ördög baj­társi” és a járőrrel bemen­tem a dzsungelbe. Minden pa-; rancsnokló tiszt azt hiszi, hogy ha egy katonai fotográ­fus vagy egy civil láptudósité kimegy velük, nékik különös kötelességük, ügyelni arra, hogy ezek az emberek távol­in aradjanak az akciótól és bajt ne érhesse őket. Nem gondol­nak arra, hogy igy elveszne a lehetőség egy igazi story írására vagy fényképezésére Később letört a szemüvegem Minthogy szemüveg nélkül te­hetetlen vagyok, nem tudom a kamerámat jó fókuszra be­állítani. 1967. február 14. Mint leg­utóbbi levelemből tudod, csak üggyel-bajjal tudtam elkerül­ni, hogy megsebesüljek vagy meghaljak. Értsétek meg, én Incidensekről nem azért írok mert azt hiszem, hogy ez igy rendjén van. Amikor a srap­nel 1-szőró akna felé mentem; nem voltam biztos benne, hogy mi lesz. Ijedtség vett erőt raj­tam, de tudtam, hogy amire készültem, azt nem tudtam volna megcsinálni, ha ott ma­radok, ahol a kapitány mond­ta, hogy ott maradjak. Ami­kor a harc megkezdődött, én nem mehettem vissza. Én nemi állhattam odébb, amikor lát­tam azokat a vérükben fet­­rengő embereket. Tudtam hogy akármit is akarok csinál­ni, én nem fogok sem elsza­ladni, sem elbújni, sem sikol­tozni. # ífc *. 1967. február 16-án, két nap­pal az utolsó levél megírása után, Joe Jacobs felkapaszko­dott egy ambulance autóra, tmely útban volt a Tay Ninh­­ben levő tábori kórház felé. Azért akart a kórházba men­ni, hogy uj szemüveget kap­jon. Az ambulance autóban két sebesült feküdt. Az autó kommunista aknára futott, a két sebesült és a söffőr ször­nyethalt, Joe súlyos sérülé­sekkel a saigoni katonai kór­házba került, ott meghalt. 22 éves volt. BUDAPEST. — Lázas te. vékenység folyt az utóbbi idő­ben Balogh Miklós 53 éves iparművész XII., Városmajor utca 41. számú háztan levő lakásán. A környékbeliek megfigyeltek, hogy Balogh és felesége gyakran rendelnek taxit a ház elé és nagy cso­magokkal megrakodva hagy­ják el a lakást. Vándorló csomagok Hamarosan a rendőrség is tudomást szerzett a dologról. Először azt gondolták, hogy Baloghék nagyobb összeget nyertek a lottón, vagy a béke­kölcsön sorsoláson, de akkor éppen a lakásukra kellett vol­na szállítani a csomagokat és nem fordítva. — Miután Ba­­loghné vezeti a lakónyilván­tartó könyvet, egy nyomozó ment ki lakásukra, hogy va­lami után érdeklődjön. Köz­ben körülnézett a lakásban amely telis-tele volt festmé­nyekkel, szőnyegekkel, szob­rokkal, ezüst és bronz dísztár­gyakkal. Hamarosan az is kiderült, hogy a közelmúltban a kerü­leti házkezelőségi igazgatóság két kőművese statikai vizs­gálat céljából bontási mun­kálatokat, végzett a padlás­térben. A nyomozók most már összefüggést kerestek a lakás­ban levő műkincsek s a pad­­lástérbontás között. Megálla­pították, hogy a Városmajor utcai egyemeletes ház a dús­gazdag dr. Gál Gedeon tulaj­donát képezte. Gálnak öntödé­je volt. 1948-ban családjával Amerikába utazott s többé nem tért vissza. A házat álla­mi tulajdonba vették, részben uj lakók költöztek a lakások­ba, köztük Baloghék is. Műkincsek a lakásban Baloghot és feleségét most már beidézték a XII. kerületi rendén kapitányságra. — Honnan szerezték a tö­mérdek értékes régiséget? — tették fel a kérdést Balogh­­nénaik. Az asszony azt állítot­ta, hogy egy régi ismerősük­től vásárolták, aki azóta meg­halt, nem tudta azonban meg­nevezni az illetőt. Férje ké­sőbb beismerő vallomást tett. — Miután a házba költöz­tünk — mondotta el Balogh —, a régi lakóktól és a szomszé­doktól hallottuk, hogy Gálák milyen gazdag emberek vol­tak, és azt is. rebesgették, hogy nyilván nagy értékű hol­mikat rejthettek el a pincé­ben vagy a padláson. Ezeket a mendemondákat mozaiksze­ríien összeraktam, s amikor az év végén statikai felmé­rés miatt megjelent a HKI kél kőművese, közültük velük hogy a padlásfeltárási mun­kálatoknál elrejtett értékeket találnak majd. A két kőműves a padlástér bontása során a deszkák alatt bőröndöket és csomagokat ta­lált. Baloghné megkértet őket, ne értesítsék a rendőrséget, folytassák a kutatást, a meg­talált értéken majd osztozi nak. Újabb csomagok kerül­tek elő: szobrok, póreelánkész­­iet, ezüst evőeszköz és számos régiség. A holmikat Baloghék lakására vitték. A két kőmű­ves hallgatása fejében, mint­egy 18,000 forint értékű hol­mit kapott. A házaspár később tovább folytatta a kutatást a padlás­térben; újabb képekre, szob­rokra, festményekre bukkan­tak, s egy ovonmltonis doboz­ban brilliánsokkal és gyémáni tokkal kirakott ékszerekre. Jutalom helyeit vádirat Elhatározták, hogy értéke­sítenek egy részt. Megkezdő­dött a csomagok szállítása. Különböző zálogházakban 14 ezer forintot vettek fel az ék­szerekre, a Bizományi Áru­ház pedig 36,000 forint ér­tékben vett át régiségeket, s 10,000 forint körüli összeget adott előlegként. A szakértők szerint az elrejtett és eltulaj­­donitott 34 darab festmény, 12 darab keleti szőnyeg, az an­tik szobrok, régiségek és ék­szerek értéke több százezer forint. A lefoglalt műkincsek egy részére a múzeumok tar­tanak igényt. A Balogh házaspár rosszul járt. Ha bejelentették volna a megtalált tárgyakat, úgyne­vezett tálalói jutalékot kap­tak volna. így azonban a? ügyészség ellenük és a HKI két kőművese ellen társadalmi tulajdont károsító lopás mi­att vádiratot adott ki. Bállá Ödön (Budapesti Népszava) 100 MILLIÓ AUTÓ DETROIT. — General Mo­tors büszkén kihirdette, hogy április 21-én lefut a futósza­lagról a százmilliomodik G.M. kocsi, automobil, truck, autó­busz. General Motors 1908. szep­tember 6-4n alakult meg. 1954. november 23-án gyártotta az 50 milliomodik kocsit, 1962. március 14-én a 75 milliomo­dikat. Segéd-cowboy AMMAN, Jordán. — Savit moziban egy vadnyugati fii met mutattak be. A mozi vász­nán a főhős cowboy egymás­­irtán végzett .ellenfeleivel teli­találatai: révén; A legnagyobb feszültség pillanatában hirte­len á nézőtéren is lövések dör­dültek el. Egy tize-nötéves fin revolverből lövéseket adott le, aminek nyomán pánik tort ki. Az emberek eszeveszetten me­nekültek és a rendőrség le­­(egyverezte a fiút, aki azzal védekezett, hogy segíteni .kart a főhősnek ellenfelei fel­számolásában .. . NEVESSÜNK Két anya beszélget katona­­fiaikról. — Az én fiam — mondja az egyik — azt állítja, olyan sok az elfoglaltsága, hogy nem ér rá levelet írni. Havon­ta csak egyszer ir. — Ez csak kifogás — mond­ja a másik mama. — Nekem van egy módszerem, amely­­lyel elérem, hogy levelemre azonnal jön válasz. — Hogyan csinálja? — Egyszerű. A levél végé­re ezt irom: “Édes fiam! A levélhez mellékelek' tiz 'doh .lárt.” ■■/ ... rtyV — Na és ? ■ - . !’ —■ Na és, nem mellélkelek semmit. Egész biztos, hogy. a fiam postafordultával rekla­málja a tízest. % — Látod őket, látod azt a szép fiatalasszonyt, a szom­szédnőnket? — kérdi reggel \ feleség. Mondja a férj:-• Látom. —- Azt is látod, hogy a fér­je minden reggel, amikor a munkába megy, milyen hosz­­szan és szeretettel csókolja meg? — Látom. —■ Miért nem teszel te is agy ? — Ugyan, kérlek. Alig is­merem . . . zsárágyutámadás alatt vol­" . r Egy gazdag bostoni férfi felesége végrendeletében meghagyta, hogy temetése alatt héliummal telt ballonokat bpcsássanak fel a temet­kezési intézet előtt A NYALÓKA JELENTŐSEGE NEMZETKÖZI VISZONYLATBAN WASHINGTON. — Mr. Huminik, egy 31 éves ame­rikai mérnök és tudós, ha azt látta, hogy a levelesládájának nyilasa ragacsos lett, mert valaki chewing gum nyalókát tapasztott oda, tudta, hogy ez veszélyt jelent: FBI veszélyt. Mert Huminiknak az volt a megállapodása a szovjet kém­szervezettel, hogy a nyalóka vészjel. Öt éven át vészjel volt a nyalóka, és Valentin Revin, a washingtoni orosz nagy­­követség harmadik titkára nem tudta, hogy Huminiknak semmi oka sem volt az FBl-tól félni, hiszen ő az FBI tud­tával végezte kémtevékenységét, pontosabban: a dupla-kém­tevékenységet. Huminik öt éven át adott a szovjet kémnek adatokat az amerikai űrhajózási program előmeneteléről, a rakétagyár­tásról, és a katonai repülőgépek alkatrészeiről és gyártási technikájáról. Ezek az adatok valódiak voltak, máskülönben az orosz kémek gyanút fogtak volna, de nem is voltak első­rangú fontosságú adatok, úgy hogy a mérleg Amerika javára billent: lehetővé tette az FBI-nak, hogy nyomon követhesse az orosz kémtevékenységet Amerikában. A nyalóka-veszélyen kívül még egy érdekes apróságot em­lített Huminik az Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló képviselőházi bizottság előtt, miután Revin szovjet fő kémet az országból eltávolították s a kémhistóriát nyilvánosságra lehetett hozni. Az orosz kémeknek szóló útmutatásokat Huminik oly módon adta, hogy bizonyos nyilvános telefon­fülkékben a sárga telefonkönyv egyes oldalait bekarikázta. Vészjel volt még az is, ha vendéglői titkos találkozóknál az orosz a nyakkendőjét izgatottan megigazgatta. Hogy az oroszok mennyire értékelték Huminik meg­­bizhatóságát, annak kézzelfogható jelei voltak az ajándékok, amelyeket — 5000 dollár készpénz ajándékon felül — Humi­niknak adtak: Vodka, meztelen nők képeivel díszített kalen­dáriumok, arany karkötő óra, kamera, Moszkvai Éjszaka parfüm Mrs. Huminik .részére. West Palm Beach, Fla.-ban bankrabláshoz hivták ki a rendőrséget, A 3i éves John C, Cooley mindkettőjüket agyonlőtte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom