Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-25 / 34. szám
Thursday, Aug. 25, 1966 FÜGGETLENSÉG 7. OLDAL Az Ottó-komédia politikai hullámai BÉCS. — Az idei sajtó-uborkaszezon fiumei'cápaszenzációja Habsburg Ottó ausztriai határátlépésének hire volt s a hir érdekességét még fokozta az, hogy — mint jelentettük — a hir valótlannak bizonyult. Nem Ottó jött Ausztriába, hanem egy “megszólalásig hasonló” másik Habsburg, Gottfried nevezetű, aki, mellesleg megjegyezve, egy kispolgári, bogárhátu Volkswagenben jött. Magasba csaptak a légüres szenzáció politikai hullámai az álhir nyomában. Bécsben és vidéki városokban az ifjúság és a munkásság tiltakozó gyűléseket tartott, itt-ott a gyárakban szünetelt a munka, táviratok özöne lepte el a belügyminiszter Íróasztalát. Pittermann, a Szocialista Párt elnöke, megszakította vakációját és Bécsbe sietett, sürgős tanácskozásra ült le a párt vezérkarával. A párt lapja, az Arbeiter Zeitung, annak a nézetnek adott kifejezést, hogy itt nem álhir-terjesztés történt, hanem: a monarchisták “kísérleti ballont” bocsátottak fel, ki akarták kémlelni, hogy a nép miként fogja fogadni a szimpatikus férfiút, aki Ausztria nemlétező császári trónjára igényt tart vagy nem tart. Aztán újabb távirat-özön következett, jöttek egy másután a cáfolatok. Pöcking nyugatnémetországi városból, amely Ottó és családja állandó lakhelye, a királyfi titkára közölte a nyilvánossággal — az ausztriai és a nemzetközi nyilvánossággal —, hogy Ottó a spanyolországi Benidorm fürdőhelyen tölti szabadságát. Benidorm polgármestere ezt a közlést megerősítette. Megszólalt maga Ottó is: “1919 óta nem voltam Ausztriában, de az a szándékom, hogy egyszer visszatérjek hazámba.” Sok zaj semmiért, elült az uborkaszezon szenzációjának politikai hullámverése. Egy póznára erősített fényképezőgéppel készítette ezt a felvételt George Ruble (balról) miközben a Fehérház kupoláján dolgozott társával. KiS SUTTOGÁSOK NAGY ESEMÉNYEKRŐL WASHINGTON. — Rendkívül érdekes megfigyelni, hogy milyen rémült igyekezetjel menekülnek Johnson elnök eddigi hívei, sőt az-ő nagy győzelmének hullámain törvényhozókká lendült politikusok — Johnson politikájától. Talán miég sohasem volt elnök — legalábbis a közelmúltban nem —, akit olyan gyorsan cserbenhagytak volna “barátai”, mint LBJ-t. Ez az a pánik, amikor a hajón megszólalnak a vészszirénák és mindenki igyekszik egymást kilökdösve a mentőcsónakokból a saját kis életét megmenteni. Csakhogy a vész-kürtök néha — rövidzárlat miatt szólalnak meg és nem azért, mert a hajó valóban veszélyben van. Ezt az ál-veszélyt hónapok óta kürtöli az amerikai sajtó nagy része, a balfelé hajló liberálisok, a néger mozgalmi vezetők és a választás előtt álló gyenge kilátású politikusok. Érdekes figyelni, hogy Johnson mennyire filozófiku san veszi az egészet. Nem izgul, nem idegeskedik, hanem folytatja a maga útját eltökélten és kérlelhetetlenül. Nem vitás, hogy a legnagyobb lármát a “galambok”, a vietnami háború ellenzői csapják. És az sem vitás, hogy az Elnök ebben a kérdésben a legkövetkezetesebb és leghajthatatlanabb. Népszerűsége a különböző “poll”-ok szerint csökkent ugyan, de minden elnök ideje alatt előfordulnak ilyen, sőt még ennél is mélyebb zuhanások. Eisenhower és Kennedy is olyan mély ponton állt nem egyszer, hogy az ember azt hihette volna, hogy sohasem emelkednek ki abból. De magasabb nemesi rang, mint: “American Citizen”. Wahl biró hivatkozott az alkotmánynak arra a rendelkezésére, mely megtiltja Amerikában nemesi címek és rangok adományozását. Ez a tilalom vonatkoztatható a ‘Von”-ra is. Privát véleményét is megmondta Wahl biró: Annak nincs semmi akadálya, hogy Mr. Jama a privát életben a nevét “von”-nal megtoldja, ehhez nem szükséges bírói rendelkezés. De igenis szükséges bírói rendelkezés, például, ha az illető meg akarja újítani hajtási engedélyét, vagy Social Security kártyáját, vagy credit cardjait; ilyen esetekben ki kell mutatni, hogy a névváltozás bírói engedély alapján történt. Hasonló esetek már sokszor foglalkoztatták a biró' Ságokat. Általában azt lehet mondani, hogy a bíráknak módjukban áll a körülmények liberális mérlegelése. A múlt évben Starke newyorki biró megtagadta egy színházi ügynök nevének Barcn-ra változtatását, mert ez egyértelmű lett volna nemesi rangra emeléssel, amit az alkotmány tilt. De engedélyt adott a biró a Barron név használatára. A kanadai hidösszeomlásnál munkások baloldalon a híd vasrészeit karuhában” segít a mentésnél, vágják mentés közben. Jobboldalt a közeli vásárról egy bohóc “muna volt afrikai és ázsiai gyarmatok népét. A faji zavargó sok, amelyek ma miár nemcsak a déli, hanem az északi fehérek ellenérzését ki kihívták, rossz aláfestését jelentik a galambok politikai törekvéseinek. Ma már kezdik ezeket a liberális politikusokat azonosítani a néger-nyugtalanságok vezetőivel és ez nem sok jövőt jelent politikailag. A Johnson elleni hangulatféltéssel egyidejűleg mindig felbukkan Róbert Kennedy neve is. Kennedy nyilván nem tzonositja magát ezekkel a tyilt vádakkal, de kétségtelen, hogy őt tekintik a Johnson el 'eni tábor gyülekező és renlező erejének. Valószinüleg ő maga is. Mármost, hogy Kennedy a mártír bátyja nevének varázsát kétségtelenül átörökölte, még nem jelenti a sze mélyi népszerűségét. Vannak hívei, ez kétségtelen. Ezek már arról suttognak, hogy Kennedyt kellene 1968-ban elnökjelölté koronázni, hogy a dinasztia — rövid megszakítás után — tovább éljen. De ez, ahogy már mondtuk, szinte lehetetlen egy bentülő elnökkel szemben. így a taktika — álitólag — arra irányul, hogy Hubert Humphrey helyett ő 'egyen az alelnök jelölt Johnson listáján és ezzel szinte automatikusan megkapja az L972-i elnökválasztási jelöltséget. Ez szép terv, de egy csomó akadályt kell addig legyőzni. Elsősorban a hat évet, ami addig van, mert politikai vonalon az évek majdnem fényéveknek számítanak, annyi minden történhetik addig. aH a pletykáknak hinni lehet, megtörténhetik, hogy 1968-ban Johnson Humphreyt az Egyesült Nemzetekhez ne vezi ki, Goldbergből külügyminisztert csinál és a megüresedett alelnöki székre Kennedyt kéri fel. Persze, ez éppen olyan álmodozásnak tűnik, mint az, hogy már 1968 ban — tehát a bentülő Johnsonnal szemben — egy Kennedy—Fül bricht ticket-et válasszanak. Fulbright nem népszerű, mert egyszerűen elzárkózik a fél-tudományos elefántcsont rornyaban és nem vállal sem mi felelősséget, kivéve hogy egy-egy napra headline-eket csinál valamilyen fantasztikus kijelentésével. Minden gyakorlati érzék hijján, minden — furcsa, de igy varit — külpolitikai tapasztalat hijján, Fulbright éppen csak egy mindig ellenkező szenátornak jó, de annál feljebb csak a nemzet súlyos tévedéséből kerülhetne. Kennedy csak egyhez ért; a szervezéshez, de ahhoz nagyon. Különben teljesen hiányzik belőle bátyjának élénk, Freeman földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy véleménye szerint az élelmiszereket a szállítók, a feldolgozók, az árusítók drágítják. utakat nyitó fantáziája és nemzetvezetői ösztöne. Intelligens ember, de ez nem elég ahhoz, hogy vezessen. A legutóbbi nagy erőmérkőzésen Tennessee-ben, a Kennedy által halálra támogatott, közeli személyes jóbarátot, John Hookert megsemmisítő arányban kiverte Buford Ellington, Johnson nagy hive a kormányzói előválasztásokon. Egy másik galamb, méghozzá a republikánusok egyik nagy reménysége, akit még elnöki és alelnöki szinten is emlegettek, Hatfield kormányzó, erősen mögötte jár egy demokrata vietnam-párti politikusnak, Dunean-nek. Pedig oregoni a nagy Vietnam-ellenes Morse szenátor is! Johnsonra mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy nem érti a belpolitikai küzdelmeket és azok taktikáját. Bizonyos, hogy a kellő időben ő is elő áll a maga nagyágyújával, ami azután akkorát durran, hogy még a galambok felerősített hangját is tulbarsogja. Különben is fontos volna, ha az amerikai közvélemény minél szél es ebök ör ü tudomást szerezne Wilson angol miniszterelnök moszkvai utjának taíasztalatairól. Wilson ezt ion dia: “Az orosz vezetők aggódnak, hogy a vietnami háború nagy háborúvá szélesedhetik, de le merik fogadni, hogy az amerikai közvélemény kikényszeríti az USA kivonulását. Elsősorban a novemberi választásokban bizakodnak.” Ez a nyilatkozat, de sok más forrásból eredő hasonló értesülés mutatja meg legtisztábban, hogy a kommunisták egy hadban álló ország ‘béke’* politikusainak akcióját a saját ügyüknek tekintik. Jellem-' zö a “galambjainkra”. “Az Egyesült Államok polgára” — ez a legmagasabb nemesi rang NEW YORK. —' Maurice Wahl, a Civil Court bírája, elutasította Robert Paul Jama városi tisztviselőnek azt a kérését, hogy családi neve elé a “von” nemesi rangjelzőt biggyeszthesse. Döntése, ítélete indokolásában a biró ezt fejtegette: “A német nép súlyos erkölcsi felelősséggel terhelte meg magát, amikor egy embertelen világnézet hirdatőnek alávetette magát. Az elkövetett szörnyű bü* nők még nincsenek teljesen kiirtva, nincsenek elfe' lejtve. A bíróság nem ítél egy egész nemzetet, de sem a bíróság, sem az amerikai nép nem helyeselheti a kérvényezőnek azt az óhaját, hogy a “.von” segítségével a német néppel való rokonságát hangsúlyozza. A Webster szótár értelmezése szerint a “von” a németeknél és az osztrákoknál a nemességet, a nemesi leszármazást jelképezi. A bíróság meggyőződése szerint nincs Amerika volt alelnöke, Richard Nixon Tokioban beszélget Eisukí Sato japán miniszterelnökkel seouli útja előtt.. A lengyel fővárosban nincs csomagolópapír. Ugylátszik a lengyel polgár kincset talált, legalábbis oly büszkén sétál ezzel a két köziasznu tárggyal hazafelé, ________ _ nem igy történt. Elő-szöris vegyük tudomásul ízt a majdnem vasszabállyá kovácsolódott tényt, hogy a tényleges elnököt mindig jelőlik az uj négyéves időszakra. Johnson elnök jelölése tehát , 1968-ban minden emberi szá- ; mitás szerint abszolút biztos, ázt is vasszabályikónt fogad- , fiatjuk el, hogy egy háborúoan álló Amerika nem változ- j :at, igen bölcsen rábízza a háaorut arra, aki eddig is irányi- , :otta annak sorsát. Természetesen ez még csak , tét év múlva esedékes és köz- , oen, az idén ősszel, időszaki ] választások lesznek. Ezeken a f választásokon Johnson, ill. a ] iemekrata párt veszíthet man- ^ iátiimokat, mint ahogy majd- J lem kivétel nélkül minden adminisztráció veszített ilyen dőközi választásokon. Azt se j 'éledjük el, hogy Kennedynek így ellenséges parlamenttel 1 tellett küszködnie, Johnson- j iák legfeljebb egy megijedt tongresszussal. ' De vannak jelek, amelyek * ízt mutatják, hogy a sajtó : lágyrészének minden igyeke- ; sete ellenére is, Johnson nem 1 innyira népszerűtlen, mint - ahogy ezt beállítják. Mihelyt j líraidéite az olajtartályok ] xanibázását Észak-Vietnam- ( oan, a népszerűségi százaléka ; rögtön feljavult. Ebből az kö- ; vetkezik, amit különben a 1 x>ll-okból is ki lehet olvasni, ; sár a legtöbb lap igyekszik i ízt elhomályosítani, hogy azok - így jó íésze, szinte túlnyomó ’észe, akik nem helyeslik Johnson vietnami politikáját, ízért nem helyeslik, mert — tévésük azt. A galambok telát jóval kevesebben vannak, nint amekkora a hangjuk. A galambok ügyének rend-' tivül sokat árt, hogy néhány túlbuzgó szócsövük majdnem Amerika-ellenes és komimulista-barát kijelentéseket tesz. fsak a csodálatosan nagy szóásszabadsággal lehet magyarázni, hogy egy de facto háborúban álló ország polgárai íz ellenséget pártfogolják. Vér-adományozástól kezdve ádióüzenetekig mindent elkövetnek, hogy hátbaszurják saját fiaikat, akik a dzsungeleikaen harcolnak. Ezek teszik a hisztériás galambokat. A nyugodtabb galambok pedig csupán bizonyos személyi vonzerő hatására mögéjük csoportosult professzionalista “humanisták” támogatását élvezik, ha ugyan ez támogatás számba megy. Sokat ront a galambok politikai tekintélyén, hogy Rev. Kingtől kezdve a Black Musliimokig minden niéger csoport dühös szavakat hallatt a vietnami háború miatt, sőt olyan is van, aki az amerikai négerek helyzetét éppen olyan gyarmatositó elnyomásnak tulajdonítja, minth
