Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-25 / 34. szám

Thursday, Aug. 25, 1966 FÜGGETLENSÉG 7. OLDAL Az Ottó-komédia politikai hullámai BÉCS. — Az idei sajtó-uborkaszezon fiumei'cápa­­szenzációja Habsburg Ottó ausztriai határátlépésének hire volt s a hir érdekességét még fokozta az, hogy — mint jelentettük — a hir valótlannak bizonyult. Nem Ottó jött Ausztriába, hanem egy “megszólalásig hasonló” másik Habsburg, Gottfried nevezetű, aki, mel­lesleg megjegyezve, egy kispolgári, bogárhátu Volks­wagenben jött. Magasba csaptak a légüres szenzáció politikai hul­lámai az álhir nyomában. Bécsben és vidéki városok­ban az ifjúság és a munkásság tiltakozó gyűléseket tartott, itt-ott a gyárakban szünetelt a munka, táv­iratok özöne lepte el a belügyminiszter Íróasztalát. Pittermann, a Szocialista Párt elnöke, megszakította vakációját és Bécsbe sietett, sürgős tanácskozásra ült le a párt vezérkarával. A párt lapja, az Arbeiter Zeitung, annak a nézetnek adott kifejezést, hogy itt nem álhir-terjesztés történt, hanem: a monarchisták “kísérleti ballont” bocsátottak fel, ki akarták kém­lelni, hogy a nép miként fogja fogadni a szimpatikus férfiút, aki Ausztria nemlétező császári trónjára igényt tart vagy nem tart. Aztán újabb távirat-özön következett, jöttek egy másután a cáfolatok. Pöcking nyugatnémetországi vá­rosból, amely Ottó és családja állandó lakhelye, a ki­rályfi titkára közölte a nyilvánossággal — az ausztriai és a nemzetközi nyilvánossággal —, hogy Ottó a spa­nyolországi Benidorm fürdőhelyen tölti szabadságát. Benidorm polgármestere ezt a közlést megerősítette. Megszólalt maga Ottó is: “1919 óta nem voltam Ausztriában, de az a szándé­kom, hogy egyszer visszatérjek hazámba.” Sok zaj semmiért, elült az uborkaszezon szenzáció­jának politikai hullámverése. Egy póznára erősített fényképezőgéppel készítette ezt a felvételt George Ruble (balról) miközben a Fehérház kupoláján dolgozott társával. KiS SUTTOGÁSOK NAGY ESEMÉNYEKRŐL WASHINGTON. — Rend­kívül érdekes megfigyelni, hogy milyen rémült igyekezet­­jel menekülnek Johnson elnök eddigi hívei, sőt az-ő nagy győ­zelmének hullámain törvény­hozókká lendült politikusok — Johnson politikájától. Talán miég sohasem volt elnök — leg­alábbis a közelmúltban nem —, akit olyan gyorsan cserben­hagytak volna “barátai”, mint LBJ-t. Ez az a pánik, amikor a hajón megszólalnak a vész­­szirénák és mindenki igyek­szik egymást kilökdösve a mentőcsónakokból a saját kis életét megmenteni. Csakhogy a vész-kürtök néha — rövid­zárlat miatt szólalnak meg és nem azért, mert a hajó való­ban veszélyben van. Ezt az ál-veszélyt hónapok óta kürtöli az amerikai sajtó nagy része, a balfelé hajló li­berálisok, a néger mozgalmi vezetők és a választás előtt álló gyenge kilátású politiku­sok. Érdekes figyelni, hogy Johnson mennyire filozófiku san veszi az egészet. Nem iz­gul, nem idegeskedik, hanem folytatja a maga útját eltö­kélten és kérlelhetetlenül. Nem vitás, hogy a legnagyobb lár­mát a “galambok”, a vietnami háború ellenzői csapják. És az sem vitás, hogy az Elnök eb­ben a kérdésben a legkövetke­zetesebb és leghajthatatla­nabb. Népszerűsége a külön­böző “poll”-ok szerint csök­kent ugyan, de minden elnök ideje alatt előfordulnak ilyen, sőt még ennél is mélyebb zu­hanások. Eisenhower és Ken­nedy is olyan mély ponton állt nem egyszer, hogy az ember azt hihette volna, hogy soha­sem emelkednek ki abból. De magasabb nemesi rang, mint: “American Citizen”. Wahl biró hivatkozott az alkotmánynak arra a ren­delkezésére, mely megtiltja Amerikában nemesi címek és rangok adományozását. Ez a tilalom vonatkoztatható a ‘Von”-ra is. Privát véleményét is megmondta Wahl biró: Annak nincs semmi akadálya, hogy Mr. Jama a privát élet­ben a nevét “von”-nal megtoldja, ehhez nem szükséges bírói rendelkezés. De igenis szükséges bírói rendel­kezés, például, ha az illető meg akarja újítani hajtási engedélyét, vagy Social Security kártyáját, vagy cre­dit cardjait; ilyen esetekben ki kell mutatni, hogy a névváltozás bírói engedély alapján történt. Hasonló esetek már sokszor foglalkoztatták a biró' Ságokat. Általában azt lehet mondani, hogy a bírák­nak módjukban áll a körülmények liberális mérlege­lése. A múlt évben Starke newyorki biró megtagadta egy színházi ügynök nevének Barcn-ra változtatását, mert ez egyértelmű lett volna nemesi rangra emeléssel, amit az alkotmány tilt. De engedélyt adott a biró a Barron név használatára. A kanadai hidösszeomlásnál munkások baloldalon a híd vasrészeit karuhában” segít a mentésnél, vágják mentés közben. Jobboldalt a közeli vásárról egy bohóc “mun­a volt afrikai és ázsiai gyar­matok népét. A faji zavargó sok, amelyek ma miár nemcsak a déli, hanem az északi fehé­rek ellenérzését ki kihívták, rossz aláfestését jelentik a ga­lambok politikai törekvései­nek. Ma már kezdik ezeket a liberális politikusokat azonosí­tani a néger-nyugtalanságok vezetőivel és ez nem sok jövőt jelent politikailag. A Johnson elleni hangulat­­féltéssel egyidejűleg mindig felbukkan Róbert Kennedy ne­ve is. Kennedy nyilván nem tzonositja magát ezekkel a tyilt vádakkal, de kétségtelen, hogy őt tekintik a Johnson el 'eni tábor gyülekező és ren­­lező erejének. Valószinüleg ő maga is. Mármost, hogy Ken­nedy a mártír bátyja nevének varázsát kétségtelenül átörö­költe, még nem jelenti a sze mélyi népszerűségét. Vannak hívei, ez kétségtelen. Ezek már arról suttognak, hogy Kennedyt kellene 1968-ban el­nökjelölté koronázni, hogy a dinasztia — rövid megszakítás után — tovább éljen. De ez, ahogy már mondtuk, szinte le­hetetlen egy bentülő elnökkel szemben. így a taktika — ál­­itólag — arra irányul, hogy Hubert Humphrey helyett ő 'egyen az alelnök jelölt John­son listáján és ezzel szinte automatikusan megkapja az L972-i elnökválasztási jelöltsé­get. Ez szép terv, de egy csomó akadályt kell addig legyőzni. Elsősorban a hat évet, ami ad­dig van, mert politikai vonalon az évek majdnem fényévek­nek számítanak, annyi minden történhetik addig. aH a pletykáknak hinni le­het, megtörténhetik, hogy 1968-ban Johnson Humphreyt az Egyesült Nemzetekhez ne vezi ki, Goldbergből külügy­minisztert csinál és a meg­üresedett alelnöki székre Ken­nedyt kéri fel. Persze, ez ép­pen olyan álmodozásnak tűnik, mint az, hogy már 1968 ban — tehát a bentülő Johnsonnal szemben — egy Kennedy—Fül bricht ticket-et válasszanak. Fulbright nem népszerű, mert egyszerűen elzárkózik a fél-tudományos elefántcsont rornyaban és nem vállal sem mi felelősséget, kivéve hogy egy-egy napra headline-eket csinál valamilyen fantasztikus kijelentésével. Minden gya­korlati érzék hijján, minden — furcsa, de igy varit — kül­politikai tapasztalat hijján, Fulbright éppen csak egy min­dig ellenkező szenátornak jó, de annál feljebb csak a nem­zet súlyos tévedéséből kerül­hetne. Kennedy csak egyhez ért; a szervezéshez, de ahhoz nagyon. Különben teljesen hi­ányzik belőle bátyjának élénk, Freeman földművelésügyi minisz­ter kijelentette, hogy véleménye szerint az élelmiszereket a szál­lítók, a feldolgozók, az árusítók drágítják. utakat nyitó fantáziája és nemzetvezetői ösztöne. Intel­ligens ember, de ez nem elég ahhoz, hogy vezessen. A leg­utóbbi nagy erőmérkőzésen Tennessee-ben, a Kennedy ál­tal halálra támogatott, közeli személyes jóbarátot, John Hookert megsemmisítő arány­ban kiverte Buford Ellington, Johnson nagy hive a kormány­zói előválasztásokon. Egy má­sik galamb, méghozzá a re­publikánusok egyik nagy re­ménysége, akit még elnöki és alelnöki szinten is emlegettek, Hatfield kormányzó, erősen mögötte jár egy demokrata vietnam-párti politikusnak, Dunean-nek. Pedig oregoni a nagy Vietnam-ellenes Morse szenátor is! Johnsonra mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy nem érti a belpolitikai küzdel­meket és azok taktikáját. Bi­zonyos, hogy a kellő időben ő is elő áll a maga nagyágyújá­val, ami azután akkorát dur­ran, hogy még a galambok fel­erősített hangját is tulbarsog­­ja. Különben is fontos volna, ha az amerikai közvélemény minél szél es ebök ör ü tudomást szerezne Wilson angol minisz­terelnök moszkvai utjának ta­­íasztalatairól. Wilson ezt ion dia: “Az orosz vezetők ag­gódnak, hogy a vietnami há­ború nagy háborúvá szélesed­hetik, de le merik fogadni, hogy az amerikai közvélemény kikényszeríti az USA kivonu­lását. Elsősorban a novemberi választásokban bizakodnak.” Ez a nyilatkozat, de sok más forrásból eredő hasonló értesülés mutatja meg legtisz­tábban, hogy a kommunisták egy hadban álló ország ‘béke’* politikusainak akcióját a sa­ját ügyüknek tekintik. Jellem-' zö a “galambjainkra”. “Az Egyesült Államok polgára” — ez a legmagasabb nemesi rang NEW YORK. —' Maurice Wahl, a Civil Court bírája, elutasította Robert Paul Jama városi tisztvise­lőnek azt a kérését, hogy családi neve elé a “von” nemesi rangjelzőt biggyeszthesse. Döntése, ítélete indo­kolásában a biró ezt fejtegette: “A német nép súlyos erkölcsi felelősséggel terhelte meg magát, amikor egy embertelen világnézet hir­­datőnek alávetette magát. Az elkövetett szörnyű bü­­* nők még nincsenek teljesen kiirtva, nincsenek elfe' lejtve. A bíróság nem ítél egy egész nemzetet, de sem a bíróság, sem az amerikai nép nem helyeselheti a kérvényezőnek azt az óhaját, hogy a “.von” segítségével a német néppel való rokonságát hangsúlyozza. A Webster szótár értelmezése szerint a “von” a németek­nél és az osztrákoknál a nemességet, a nemesi leszár­mazást jelképezi. A bíróság meggyőződése szerint nincs Amerika volt alelnöke, Richard Nixon Tokioban beszélget Eisukí Sato japán miniszterelnökkel seouli útja előtt.. A lengyel fővárosban nincs csomagolópapír. Ugylátszik a lengyel polgár kincset talált, legalábbis oly büszkén sétál ezzel a két köz­­iasznu tárggyal hazafelé, ________ _ nem igy történt. Elő-szöris vegyük tudomásul ízt a majdnem vasszabállyá kovácsolódott tényt, hogy a tényleges elnököt mindig jelő­­lik az uj négyéves időszakra. Johnson elnök jelölése tehát , 1968-ban minden emberi szá- ; mitás szerint abszolút biztos, ázt is vasszabályikónt fogad- , fiatjuk el, hogy egy háború­­oan álló Amerika nem változ- j :at, igen bölcsen rábízza a há­­aorut arra, aki eddig is irányi- , :otta annak sorsát. Természetesen ez még csak , tét év múlva esedékes és köz- , oen, az idén ősszel, időszaki ] választások lesznek. Ezeken a f választásokon Johnson, ill. a ] iemekrata párt veszíthet man- ^ iátiimokat, mint ahogy majd- J lem kivétel nélkül minden ad­minisztráció veszített ilyen dőközi választásokon. Azt se j 'éledjük el, hogy Kennedynek így ellenséges parlamenttel 1 tellett küszködnie, Johnson- j iák legfeljebb egy megijedt tongresszussal. ' De vannak jelek, amelyek * ízt mutatják, hogy a sajtó : lágyrészének minden igyeke- ; sete ellenére is, Johnson nem 1 innyira népszerűtlen, mint - ahogy ezt beállítják. Mihelyt j líraidéite az olajtartályok ] xanibázását Észak-Vietnam- ( oan, a népszerűségi százaléka ; rögtön feljavult. Ebből az kö- ; vetkezik, amit különben a 1 x>ll-okból is ki lehet olvasni, ; sár a legtöbb lap igyekszik i ízt elhomályosítani, hogy azok - így jó íésze, szinte túlnyomó ’észe, akik nem helyeslik Johnson vietnami politikáját, ízért nem helyeslik, mert — tévésük azt. A galambok te­lát jóval kevesebben vannak, nint amekkora a hangjuk. A galambok ügyének rend-' tivül sokat árt, hogy néhány túlbuzgó szócsövük majdnem Amerika-ellenes és komimu­­lista-barát kijelentéseket tesz. fsak a csodálatosan nagy szó­­ásszabadsággal lehet magya­rázni, hogy egy de facto há­borúban álló ország polgárai íz ellenséget pártfogolják. Vér-adományozástól kezdve ádióüzenetekig mindent elkö­vetnek, hogy hátbaszurják sa­ját fiaikat, akik a dzsungeleik­­aen harcolnak. Ezek teszik a hisztériás galambokat. A nyu­­godtabb galambok pedig csu­pán bizonyos személyi vonz­erő hatására mögéjük csopor­tosult professzionalista “hu­manisták” támogatását élve­zik, ha ugyan ez támogatás számba megy. Sokat ront a galambok politikai tekinté­lyén, hogy Rev. Kingtől kezd­ve a Black Musliimokig minden niéger csoport dühös szavakat hallatt a vietnami háború mi­att, sőt olyan is van, aki az amerikai négerek helyzetét éppen olyan gyarmatositó el­nyomásnak tulajdonítja, minth

Next

/
Oldalképek
Tartalom