Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1965-02-25 / 8. szám

F -n n e w f v v z uf /? Thursday, Feb. 25, 1965 ROLDAC Durkó Ferenc honvéd lejlája BUDAPEST — Ilyés Lász­­lóné, békési özvegy asszony, a következő levelet irta a Re­formátusok Lapjának: Olvasva a “Beszélő fejfák” c. kedves emlékezést, felbáto­rodtam, hogy koporsóm lezár­táig eszembe jutó, Isten- és emberszeretetre tanító, ked­ves nagyapánkról Írjak. Jó­magam 74 éves, 8 éve özvegy asszony vagyok. Amit leírok, azt mind az ő elbeszéléseiből hallottam. Ezekre nagyon jól emlékszem, hiszen 22 éves voltam, mikor meghalt. A nagyszülői ház szomszéd­ságában laktunk és sűrűn volt alkalmunk hallani nagyapánk küzdelmeiről, szenvedéseiről. Rendületlen hite Isten iránt soha meg nem szűnt, öreg napjaiban minket is tanított Isten és anyaszentegyházunk iránti háládatosságra és nagy szeretetére. Már 80. évét is meghaladva, botjára támasz­kodva, minden reggel eljárt a templomba, aztán bejött hoz­zánk, gyermekekhez és el kel­lett énekelni kedves énekét, az 59. zsoltárt, mind a négy ver­sével, meg a 35. zsoltárt. Még máig is tudjuk könyv nélkül. Nagyapánkat 1849-ben fog­ságba vetették, 1857Jben ke­rült vissza a szülői házhoz, az­tán megnősült és 8 gyermek­kel, 30 unokával, 5 dédunoká­val áldotta meg Isten. Ahhoz képest, hogy sok honvéd fél karral és lábbal kéregetett az utcasarkon, és nem gondolt velük senki, csak a jó Isten a jószivü emberek által, mond­ta nagyapánk: — Az isteni gondviselésnek köszönhetem fiaim, hogy a sok küzdelmek és veszedelmek között meg­őrizett. — így elég ép maradt, ! földjén munkálkodott, család­­f jait felnevelte és örök hálával j énekelt az Úristennek. Nagyapánk az 1848-49-es I csatákban végig részt vett, | úgy is, mint jó hazafi, úgy is, mint istenfélő református em­ber. Együtt volt ott lelkipász­torával, Hajnal Ábel nagy tisz­teletű úrral, a békési eklézsia máig is emlegetett papjával, sok békési hittestvérével. Az egész megyéből együtt nem mentek annyian a csatába, mint a békési reformátusok. Úgy van feljegyezve az akko­ri írásokban, hogy az egész megyéből összesen 3600-an, Békésről, amely 14,000 lakosú község volt, összesen 2000-en, Nagyon sokan csonkán-bé­­nán kerültek haza. A nagy­­tiszteletü urat is két honvéd hozta vissza, több sebből vé­­rezve, de a kegyelmes Isten megtartotta és még 30 eszten­deig hirdette az Igét szeretett híveinek. Nagyapánk, nekünk, uno­káinak úgy mondta: “Nem akármilyen honvéd voltam, gyermekeim, mert én Perczel Mór tábornok lovasfutárja voltam!” Mennyi küzdelmes ütközetben vettek részt! , De neki, mikor a tábornok paran­csot adott, hová kell a híreket vinnie, étlen-szomjan, erdők­ben bujdosva, sokszor a Ma­ros folyót lovával átusztatva, kellett teljesítenie, amit rá­bíztak. Ez, Isten segítségével, sikerült is. Öreg napjaiban sokszor elbeszélte, hogy már a biztos halál fenyegette, de az isteni gondviselés ott volt mellette és vezérelte. így küz­dötte végig a háborút. Mikor Világosnál György ; letette a fegyvert, és Perczel tábornokot is elfogták, az ara­di vértanuk közt az ő táborno­ka is ott volt, akiket 1849. ok­­tóben 6-án felakasztottak. Nagyon sokszor kesergett miatta! így mondta: “Fiacs­káim, soha ne feledjétek el, hogy mit szenvedtek azok is a hazáért és mindig tartsátok meg kegyelettel emléküket.” Mikor a fegyverletétel után nagyapánk hazajött családjá­hoz, rá egy hétre már a zsan­­dárok elfogták és Kufstein vá­rába — sok magyar honvéddel együtt — elhurcolták és ott 1857-ig fogságban tartották. Fogai mind kihulltak, pedig csak 30 éves volt és a nyirkos zárkában reumás lett, de ő mégis hálát adott Istennek, hogy igy is családot alapít­hatott és kiszabadulása után földjén munkálkodhatott. Fejfáját még maga nagy­apánk irta meg. A Békecsa­bai Tájmúzeumban látható: A B FR A (a boldog feltámadás re­ménye alatt) Itt nyugszik Durkó Ferenc honvéd született 1828. Meghalt 1912. márc. 12-én. Siratja özvegye, Csapó Sára, kivel házasságban él 52 évet, és 8 gyermeke, 30 unokája és 5 dédunokája. Durkó Ferenc volt a nevem, Mig éltem földi életem. Perczel Mór tábornoknak Voltam lovas futárja, Azért voltam 8 évig Kufstein várába zárva. Éljen a Szabadság, Éljen a Haza. Béke poraira! Amikor legszebb Magyarország akkor leszünk mi ott! CSATLAKOZZÉK HOZZÁNK! DONÓ ANDRÁS Páratlanul szépnek Ígérkező 21 napos Good Will Ambassador társasutazása MAGYARORSZÁGRA k JUNIUS 8-tól JUNIUS 29-ig DONÓ ANDRÁo Telefon: LO 1-0324 REPÜLŐGÉP VITELDÍJ NEW YORK - BUDAPEST ÉS VISSZA............................................ $468.40 REPÜLŐGÉP VITELDÍJ CLEVELAND - BUDAPEST ÉS VISSZA .............................................$520.40 A LEGGYORSABB JET REPÜLŐGÉPPEL UTAZUNK. A KLM TÁRSASÁGGAL. A TÁRSASUTAZÁSUNKON RÉSZTVEVŐK MAGYARORSZÁGBÓL ELLÁTOGATHATNAK MÁS ORSZÁGOKBA. PÉLDÁUL CSEHSZLOVÁKIÁBA. ERDÉLY-ROMÁNIÁBA, STB. MAGYARORSZÁGON UTASAINK SZÁMÁRA VIDÉKI KIRÁNDULÁSOKAT IS RENDEZÜNK. ÚTKÖZBEN RÖVID KIRÁNDULÁSOKAT LEHET TENNI EURÓPAI NAGYVÁROSOKBA, MINT: RÓMA, FRANKURT, BÉCS, PÁRIS, BRÜSSZEL, LONDON. AMSTERDAM. STB.—KÜLÖN VITEL­DÍJ NÉLKÜL ÉS ONNAN HAZAREPÜLÉSÉRT SEM KELL KÜLÖN FIZETNI. VISSZAUTAZÁSRA VÁLOGATHATNAK A KÖVETKEZŐ NAPOK KÖZÖTT: JUNIUS 22, 23, 24, 28 és 29. SEMMIFÉLE EGYLETI TAGSÁG NEM SZÜKSÉGES! A JEGY MELLETT SEMMIT SEM KEL VÁSÁROLNI! Repülőgépünk leszáll Prágában, ezál­tal a Kassa, Pozsony, stb. utazók Bu­dapest érintése nélkül látogathatják meg a Felvidék városait! VAGJA KI ÉS KÜLDJE BE EZT A SZELVÉNYT MR. ANDREW DONO 2781 East 127th Street Cleveland, Ohio, 441-20 Én csatlakozni óhajtok a 21 napos Good Will társasutazasnoz Magyar­­országra és kérek részletes felvilágosítást. Név: ....................................................................................................................... Cim: .......................................................................................................................... Város: ..’......................................................................................................Zónaszáin: ....................... Telefon: .................................. r^a fi7Fnn'T ■;mi 8^ "Lá MLJ, .K mlá JLj JCí ITJL kufArjai Irta: KEKTESZ MIKLÓS Ebben a pillanatban Lola megbánást érzett magában. Lel­kének nemesebb fele azt súgta neki, hogy a gróf lábaihoz bo­rulva, őszintén valljon be mindent, vagy ha ő erre képtelennek tartja magát, avassa a titokba Irmát és általa juttassa azt a gróf tudomására. Ez a két nemesszivü lény irgalmat és kegyelmet fog gyakorolni vele, semmiesetre sem nöknék őt az utcára, sőt, megbocsátanának neki. De erre nem tudta magát elhatározni. -— Nem, nem! — gondolta. — Rédey Irma irtózattal fordulna el tőle, ha megtud­ná, hogy mi volt ő a múltban és a bűnnek milyen fertőjében fet­­rengett. A gróf szájából is akárhányszor hallotta, hogy szigo­rú erkölcseinél fogva csak tiszta embereket tűr meg maga kö­rül. Ő pedig, Ur Isten, milyen piszokban, az elvetemültségnek milyen bünbarlangjaiban fordult meg, mielőtt csalárd utón eb­be a kastélyba jutott. — Ne sirj, -— szólt Irma szeliden. — Eltudom képzelni, mi történik most a te szivedben. De azért mégis légy nyugodt. Fiatal vagy még, ilyen korban könnyen megvigasztalódnak az emberek. Be fogod látni, hogy nem igazi szerelemmel szeret­ted őt. Ez az első lépés arra az útra, mely feledéshez vezet. Na­gyon kevés leány van, aki érzelmeiben legalább egyszer ne csalódott volna. És hidd el Lola, boldogok azok, akiknek egy jó barátnő még jókor kinyitja a szemét. Én bennem megtalál­tad azt a jó barátnőt, az vagyok és az is leszek mindig. — Több vagy, mint jó barátnő, te angyal vagy! — szólt Lola lelkesülten. Azután még egyszer melegen megszorította kezét és az ajtóhoz sietett, mely mögött Géza gróf tartózkodott. Tudta, hogy amely pillanatban Géza grófot a betegágyhoz hív­ja, Soltész Feri el van veszve. Tudta, hogy most már ütött a vereshaju gonosztevő végórája és ez a gondolat, mely egy fél­óra előtt még kimondhatatlan rémületet keltett benne, most megnyugvással töltötte be lelkét. Jó lesz igy. Már előre örült, hogy ő maga is meg fog sza­badulni egy nagy lidércnyomástól és leráz magáról egy em­bert, aki eddig zsarnoki hatalommal uralkodott fölötte, akitől éjjel-nappal remegnie kellett. És még a kisujját sem kell meg­mozdítania, hogy Soltész Ferit megsemmisítse. Megteszi ezt helyette Rédey Irma, sokkal jobban és biztosabban, mint ő tehetné. És mi lesz akkor? Aladár helyett a vereshaju Soltész Feri fogja elfoglalni a vádlottak padját, valamint a börtönben és később a vérpadon a helyét. Előbb azonban ő is beszélni fog. Lola el lehetett készülve, hogy a gazember beszélni fog, hogy őt leleplezze. Oh, csak rajta. Beszélhet, amit akar, az ilyen embernek senki sem fog hitelt adni. Minden Szavát hazugságnak fogják mondani. — Meg vagyok mentve, — mondotta magában Lola. — Hálát adok Istennek, hogy ilyen fordulatot vet a dolog. Előre hat. A végzet megindulhat. Soltész Feri megkapta azt, amit megérdemelt. ' 34. FEJEZET -Ez a gyilkos Lola felnyitottá’az ajtót és á megfellő kézmozdulattal je­lezte a grófnak, hogy bejöhet. Géza gróf lánya karjára támaszkodva lépte át a betegszo­ba küszöbét. Mély meghatottság látszott rajta, mely annyira erőt vett rajta, hogy kénytelen volt egy székre ereszkedni. Az öröm jobban megviselte őt, mint előbb a fájdalmas aggodalom. Tekintetét még mindig kételkedve nyugtatta Irmán. Nem merte elhinni, hogy akiért olyan szörnyű aggodalmakat ál­lott ki, akinek felgyógyilásáról úgyszólván lemondott, mégis a javulás utján van és élete meg lesz tartva számukra. — Gróf ur, — szólalt meg Irma, gyönge hangon, de igen határozottan. — Legyen szives tanukat ide hívni, két vagy három bizalmas férfit, mert leleplezéseket akarok tenni. A gróf nem vette olyan komolyan a dolgot és mosolyogva szólt: ■ ,— Én csak azt tanácsolom önnek, kedves Irma, ne igen erőltesse magát a beszéddel. Akármi mondani valója van, nem kell abból nagy dolgot csinálni, hiszen még mindig reszket­nünk kell életéért. i — Nem, nem, — vetette ellen Irma élénken. — Már elég erősnek érzem magam, gróf ur. Beszélnem kell, meg kell mon­danom az igazságot, nehogy elkssünk vele. — Am legyen, — felelte a gróf és megnyomta a villamos csengő gombját, mire Balázs csakhamar megjelent a küszöbön. — Ide hallgass Balázs, — fordult a gróf a zinashoz. — Kéretem a betegápolónővért. Azután hívd be az öreg kertészt, Sebestyént és a lovászmesternek is szólhatsz, hogy jöjjön. — Nem, nem, — mondta Irma élénken. — Csak őt ne! Géza gróf megütközve nézett a betegre. — Tehát a loyászniestert nem akarja? Akkor hát kit? Ekkor kinyílt az ajtó és Bodoky tanár lépett a betegszobába. — Oh, kedves barátom. Éppen jókor jösz, — szólt Géza gróf és elébe sietett. — Éppen egy bizalmas férfire van szük­ség és te ez vagy. De egy örömhírrel is szolgálhatok. Nézz ide! Irma túlélté a válságot és visszanyerte eszméletét. — Nem megmondtam? — felelte a doktor nagy örömmel. — Nagyon örvendek, hogy bekövetkezett az, amit megjósol­tam. Igazán nagyon örülök, hogy ilyen vígan van. Igazán alig látszik, hogy olyan súlyos betegségen ment keresztül. Már pi­ros az arca. Adja Isten, hogy mindig igy legyen. — Rédey kisasszony leleplezéseket akar tenni, — szólt közbe Géza gróf. — Azt állítja, hogy ezek a leleplezések na­gyon fontosak és kétségkívül a rajta elkövetett merényletre _______• ... ,,. ___ J, _ •_j .... .. vonatkoznak. — Úgy van, — bólintott fejével Irma. — Megengedi dok­to rur, hpgy beszéljek? Oh, engedje meg. Higyje el, hamarább felgyógyulok, ha megszadulok attól a tehertől, mely lelkemet nyomja. Meg kell mondanom az igazságot minden körülmények között. — Nagyon helyes. Nekem is ez a nézetem, — felelte az orvos. — Éppen azért eszem ágában sincs önt a beszédben meg­gátolni. Már is elég erős ehhez. — £s doktor ur szives lesz egyúttal tanú gyanánt is sze­repelni? — Miért ne? Nagyon szívesen. Nyomban rá az öreg .Balázs,és,a kertész jöttek be a beteg­szobába és tiszteletteljesen megállották az ajtónál. Irma előbb az egyiken, majd a másikon nyugtatta kutató tekintetét. Ismerte őket és megbízott bennük. Majd megtörül­te verejtékes homlokát. Mindenki feszülten nézett rá, ezek az előzmények valóban arra látszottak mutatni, hogy most fontos leleplezések fognak következni. Irma végre megszólalt: — Mind csupa hü és megbízható ember által vagyok kö­rülvéve — mondotta — Most tehát bátran beszélhetek. De mindenekelőtt egy kérdésemre feleljen meg a gróf ur. Tudat­ta-e a rendőrséggel a rajtam elkövetett gyilkossági merényle­tet? — Természetesen, gyermekem, — válaszolt a gróf. Ä rendőrség még akkor éjjel értesült a történtekről és mivel ön a gyilkost egész határozottan megnevezte, nem is volt nehéz őt kézrekeriteni. — Én megneveztem a gyilkost? — kérdezte Irma. — Oh igen, emlékszem már, hogy abban a pillanatban, melyben esz­méletemet vesztettem, kiejtettem egy nevet, megneveztem valakit. De kit? Kinek a neve hagyta el ajkamat? Ezek a szavak egészen megzavarták a grófot Érezte, hogy Irma módosítani fogja akkori kijelentését. — Aladár tehát nem gyilkos. Nagy Isten, hátha már be­vette a mérget? Irma kérdésére szivszorongva mondta: — Irma, abban a válságos pillanatban, midőn a gyilkos tő­re alatt leroskadva, az öntudatlanság éjszakája ereszkedett le lelkére, ez volt utolsó szava: Földváry Aladár a gyilkos! — Földváry Aladár gróf? — kérdezte Irma összerázkódva, akár csak egy második tőrszurás érte volna őt. — Csakugyan ezt mondtam volna? Igen, igen, akkoriban nem mondhattam egyebet. A gyilkos Földváry Aladárnak mondta magát és most mondja meg nekem, gróf ur . . . mi lett vele? Perbe, fogták őt és elitélték? — Úgy van, Irma. Az esküdtek kimondták a bűnöst és a törvényszék tiz évi fegyházbüntetéssel sújtotta. — Tiz évi fegyház — sóhajtott fel Irma. — Oh, Istenem, énmiattam lett egy ember ilyen hosszú időre elitélve? De mond­ja csak gróf ur, beszéljen, nem úgy áll-e a dolog, hogy az öreg gróf úrral hosszú idő óta benső barátságban állott? — Ez igaz. Földváry gróf legbensőbb barátami egyike. — Hogy van az, hogy hát nem ismerte meg? — Azért, mert még nem volt szerencsém hozzá. Mindig ígérte, hogy meg fog látogatni és nem tette. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom