Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1965-08-19 / 33. szám
8. OLDAL ' Két évezred emlékei kisértenek a lebontott Tabán felett A Gellérthegy és a Várhegy közti védett völgyet jó termőföldje, meleg forrásai, a környező dombok hajdani erdősége, a Duna halbősége mindenkor alkalmassá tették a letelepülésre. A dunai átkelőhely, a tengerig futó viziutnak e fontos állomása még inkább vonzotta az otthont keresőket. A Nagykovácsinál eredő Ördög-árok — régebbi nevén Szent Pál-patak — tabánvölgyi torkolatában régészek a kőkor és a vaskor vándorló népeinek földbe vájt gödreit, putrilakásait ásták ki és bennük messziről idekerült cseréptárgyakat is találtak. Itt Kr. e az 1. században az éraviszkuszok vesszőfonatos, agyagtapasztásos házacskákból kis falvat is építettek, ahol felvirágoztatták a fazekas mesterséget. Az őket leigázó rómaiak is letelepedtek e tájon. A rómaiak később az átkelőhely védelmére a pesti parton erődöt építettek 294- ben, majd őrtornyot emeltek a tabáni Duna-part magaslatán. Erre vezetett az Aquincumból érkező katonai ut is, amelynek hármas számú -mérföldkövét a mai Ybl Miklós téren találták meg, és innen vezetett a Dunántúl közepe felé futó fontos útvonal is. Anonymus a rómaiak balparti erődjét Pestnek nevezi (‘Castrum quod dicitur Pest’), a tabánvölgyi település neve pedig “Dunán túl fekvő Kis Pest” volt. E két parti település volt a dunai átkelőhely őrzője s a későbbi kétpartos város magja. Ennél az átkelőhelynél jutottak át a honfoglaló magyarok 900-ban a folyó jobb partjára, ott ölték meg 1047-ben Gellért püspököt társaival együtt. A tömeg, Gellért “szekerét felboritá s őt a Kelenhegyről (melyet azóta Szt. Gellért hegyének neveznek) aláeresztette.” A kis tabáni település — Kelenföldnek is nevezték — a középkor elején faluvá fejlődött. Egyik temploma a mai plébániatemplom helyén állhatott. A tatárok 1242-ben átkeltek a befagyott Dunán és elpusztították a kis települést. De amikor IV. Béla az “Újhegyen erős bástyákkal körülvett várat építtetett”, ismét benépesült és ettől kezdve a Várnak egyik alsóvárosa, elővárosa lett. A Vár egyik kapuja ide nyílott. Zsigmond és Mátyás erődítései és palotaépitkezése világhírűvé tették Buda várát. A tabáni völgyben ugyan nem épültek olyan főúri otthonok, mint fönt a várnegyedben, de a kiásott romok erős falai a hajdani jólétről tanúskodnak. A török hódoltság alatt hanyatlásnak indult település neve törökül Debaghne, vagyis timárnegyed lett. Ezt az Al-Duna vidékéről idetelepült rácok, azaz szerbek Tabahanra ferdítették, a magyarok pedig Tabánnak mondták. A török alig építkezett, szállásul a régi házakat használta. De a mai plébánia templom helyén, valószínűleg az ősi templom romjain, minaretes imaházat emeltek. Ez volt Musztafa pasa dzsámija. A rituális mosdás (hanefi) szempontjából fontos fürdők fölé kupolás csarnokokat építettek. A mai Rudas fürdő török részét Szokoli Muszfata emelte 1566 táján. Neve a kupolát tartó nyolc oszlop színe miatt Jesil direkli ilidzse, azaz zöldoszlopos fürdő lett. A középső nyolcszög medence körül oszlopos körüljáró, a sarkokban négy kisebb medence készült. Föléjük cseppkőszerü álboltozatok borulnak. Wlatislaw Vencel (1576- 1635) cseh utazó irt igy a fürdőkről: “Vizük olyan forró, hogy az emberi test alig állhatja. Gyógyító hatásukat a törökök igen nagyra becsülik, ezért tisztán tartásukra is nagy gondot fordítanak. A fürdővendégek a szolgálatokért és kénjlmükért némi öszszeget futnék. A fürdők előtt törne (oszlopos körüljáró) huzÖik padokkal, ott őrzik a fijdővendégek ruháit. A torác közepén széles márványléjcső látható. Ott kell lemeni a fürdőhelyiségbe, amelyek belseje kerek kápolnáhozhasonlit és színes márvánnyá van kirakva. A medence keülete negyvenhárom lépés, a mélysége pedig annyi, hog? a viz közepes termetű embrnek nyakig ér. De ha vtlaki nem akar a mélybe minni, leülhet a márványpadoka vagy a lépcsőkre ...” A fürdő meleltt meleg vizű kút (a későbbi Hungária forrás,) ey kisebb derviskolostor és így karavánszeráj állott. A Rácz fürdő török neve Kücsük (kési) volt. Vizét vegyi hatásamiatt bőrfeldolgozásra is haználták a tímárok. Délelőtt a férfiak, délután a nők füödtek. Távozásuk után a vizt leeresztették. 1686 szptember 2-án szabadult fel Buda vára. Miksa Emánuel gyui már az ostrom alatt összelőtték Zsigmond és Mtyás palotáját, ledöntötték i Nagy Lajos idejéből való István-tornyot és a Buzogáiy tornyot, Abdurrahman tizérsége pedig romhalmazzá változtatta az ostromárkokJal amúgy is felszántott labánt. Az elmenekült lakoság helyére a Balkánról mtrekülő szerbeknek egy ujabl csoportja telepedett le. Róluk írja 1687-bev Tollius Jakib utrechti orvos: “A romok között és a pincében görög vallásu rácok laknak, kiknek fő foglalkozásuk a vizhordás, mivel a várban lévő kutak a török által betömettek, vagy pedig törmelék által bedugultak.” E nyomorúságos helyzet ellenére az 1700-ás évek elején a Tabán lesz Buda legnépesebb városrésze. Területén 700 ház áll. Lakóinak 95 százaléka szerb, 2 százaléka német, 2 százaléka magyar és 1 százaléka egyéb. A szerbek a Gellért-hegy oldalában, a Duna-parti sziklák tövében is viskókat építenek, vagy barlangokban és régi borospincékben húzódnak meg. A 18-ik században a szerbek nagy küzdelmet vívtak a német ajkú lakosokkal a kereskedelem hegemóniájáért. Ez az évszázad volt a Tabán fénykora. Ennek folyamányaként terjedhetett el e városrészben oly nagy mértékben a prostitúció. A Gellérhegy Duna-parti lábánál húzódó házsorban meg a hegyoldalon lakó leányok erkölcstelen hírét keltették a Tabánnak. Sok kiskocsmáját szívesen látogatták a hajóhídon átjáró pestiek, hogy a tamburásokat, meg a hárfás leányok énekét hallgatva a hires “rác ürmös”-t iszogassák. Ebben az évszázadban a Tabán sokszor szenvedett járványoktól és árvizektől, de a legnagyobb katasztrófa 1810- szeptember 5-én érte, amikor egy Schuller nevű kádármester udvarában hordó égetés közben tűzvész támadt. A lángok az erős széltől hajtva Thursday, August 19, 1965 négyszáz házat emésztettek el. Hiábavaló volt a lakosság minden igyekezete, a tűz még a Duna-parti “halászváros”ra is átterjedt, és csak a kapucinusok kolostoránál sikerült neki gátat vetni. Az oltásnak és később a helyreállításnak az irányításában József nádor is részt vett. Az esemény emlékét egy erkélyrács felirata is megőrizte. A tűzvész után nagy erővel indult meg az újjáépítés, főként a Szarvas tér környékén. Ebből a korból több épület maradt reánk. A katolizált szerbek még 1689-ben megkapták Musztafa pasa épen maradt dzsámiját, hogy azt kápolnává alakítsák. Ezt a Szent Katalin-kápolnát 1728-ban bővíteni kezdték, mégpedig úgy, hogy az egykori dzsámit szentélyül használták és toldalékképpen a ma is álló barokk templomhajót építették hozzá. 1750-ben tették le a torony alapkövét. 1765-ben pedig lebontva az egykori dzsámi falait, uj szentélyt építettek a helyére. A templomot az 1810. évi tűzvész után helyreállították, tornyát újjáépítették. A polgári házak is többször átépültek, a szerény polgári ízlésnek jobban megfelelő Copsstilusban készült a tűzvész után megújított Szarvasház is. A kor Ízlésére jellemzőek egyszerű ablakkeretei és a kapu kosárives kőkerete fölötti — a vadászkutyák elől menekülő szarvast ábrázoló — dombormű. Az Apród utca 1-3 számú, nemrég restaurált épület Semmelweis Ignácnak a szülőM- za. A Várbazár tervezésével Ybl Miklóst bizták meg és ő ezzel a munkájával Európa egyik legszebb kerti architektúráját valósította meg (1875-1882). Ybl alkotása a Várkert-Kioszk épülete is. A téren áll Ybl Miklós szobra. A nagy tűzvész után ugyan a Tabán központját újjáépítették, de nagyobbik részién sokáig megmaradtak a viskók. Erről egy, a 19-ik század derekán megjelent könyvben ez olvasható: “Megközelítőleg ezer apró ház, egyik olyan, mint a másik, alkotja a rácnegyedet. A ház ajtaja mellől ritkán hiányzik a disznóól. Az ólban és a szoba falán tarka képek vannak fölszegezve, a ház ajtaja felett pedig rendszerint egy német felírás. A szerbek legtöbbnyire hajósok vagy vincellérek, vagy szőlőcsőszök, és hírhedtek szenvedélyességükről.” Tabán nagyobbik része bizony nyomortanya volt a múlt században. Mégis századunk elején Budapest legromantikusabb városrészévé vált. Girbegurba utcái, apró házai, virágoskertecskéi sok költőnek festőnek voltak ihletői. A leandervirágos kocsmaudvarok árnyas fái alatt kispolgárpk és hírneves utazók egyaránt szívesen megpihentek. Az 1932-33-as években lebontott Tabán nagy része eltűnt, csupán fényképek, fest-mények őrzik emlékét. SZERELEM KUFÁRJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS — Lola, ön talán nem is bir tudatával annak, hogy mit kiván. ön el van kápráztatva. Hogyan akar ön parancsolni a szívnek? Valóban, a szerelem az egyedüli érzés a világon, amely nem tűr parancsot, amely fölötte áll minden más hatalomnak és tulteszi magát mindenkorláton. A szív szabad akar lenni sés szabadon szeretni, jaj annak, aki akarata ellenére magához merészelne láncolni feloldozhatatlan kötelékkel. Gondolja meg, milyen borzasztó következményeket vonhatna ez maga után. Mennyország helyett pokol lenne az ilyen élet. Ez a frigy a boldogság helyett átkot szülne. Éppen azért nem akarom, nem tudom elhinni, hogy ez utolsó szava lenne. Oh, mondja ki Lola a feloldó igét! Lehetetlen, hogy egy megtört szív romjain akarná felépíteni saját boldogságának templomát. — De akarom! w -w Gondolja meg Lola a borzasztó következményeket. — Meggondoltam és elfogom viselni, — felelte büszkén Lola. Közelebb mint Aladárhoz és szemébe nézett. Atyáddal szemben én is kötelezettséget vállaltam, — mondta. Szavamat adtam én is, én pedig adott szavammal nem szoktam játszani. De mindentől eltekintve, miután az enyém vagy, hát nem is adlak ki a kezemből. Sőt, ha már is nem bírnálak, küzdenék éretted, hogy megkaphassalak! Mi közöm nekem a más boldogságához, vagy boldogtalanságához? Minek nézzem én a mások szerencsétlenségét, mikor az enyémről van szó? Én már csak közelebb állok magamhoz, mint más. És nekem is vannak jogaim, nekem is van szivem, mely szeretni akar. Avagy csak a szegényeké a szerelem? Talán mert gazdag vagyok, ki legyek rekesztve a szerelemből? Nem, nem. Ebben a tekintetben szegény és gazdag között nincs különbség. Szomjuhozom a szerelmet, bírni akarom azt, akit szeretek. És ebben a törekvésemben nem ismerek korlátokat. És most tudj meg mindent. Ebben a pillanatban tulteszem magamat mindazokon a korlátokon, amiket a társadalmi illem elém szab és megmondom, hogy gyűlölöm azt a másikat, aki szivedet elrabolta tőlem. Jaj lesz neki, ha valamikor keresztezni merészni utamat. Döbbenetes volt nézni is, vadságában: ezt a kisbestiát. Aladár is hátrahökkent tőle. Lola, amit az imént mondott, azt ön nem érezheti — szólt. Lehetetlen, hogy gyűlölje azt a szegény leányt, kinek a világon semmije sincs, csak a szerelem. — Éppen azért gyűlölöm őt. Nem, nem, Lola. Ez lelketlenség lenne, ön pedig nem az. Most az vagyok. Azzá tett a szerelem. Nem tudod, hogy ez a szenvedély a legszelídebb nőt is bestiává változtatja át? Én az lettem. A szerelem odaadó tud lenni, de tud határtalanul gyűlölni is. Nálam ez különösen igy van. Hozzád való vonzalmam olyan természeti, hogy vagy a legboldogabb halandóvá leszek, vagy pedij mérhetetlen szerencsétlenségbe döntöm mindahármunkat, a legnagyobban mégis azt a gyűlölt nőt, aki téged elrabolt től»m. Középút nincs. Vagy-vagy! Ahogy te megesküdtél atyádnak, hogy engem felevégül veszel, úgy én most megeskiszöm neked, hogy enyém leszel. Nem mondok le rólad, mig csak egy szikrája lesz bennem az életnek. Soha, soha; Ez élőkéit szándékom és ez az utolsó szavam. És most kedves vőlegényem, mindenesetre szives leszel érintkezésbe lépni atyámmal és megbeszélni vele egybekelésünk napját és részeleteit. Felállott és még egy lmgoló pillantást vetett Aladárra, aki úgy állott előtte, mint Náriusz Kárthágó romjain. Akkoriban, midőn a ^tárgyalási teremben az esküdtek előtt állott, feje nem zúgott úgy, mint most. Az egész szoba úgy forgott körülötte, mint a körhinta. Nem is vette észre, hogy Lola már kiment a szobából. Még néhány perc múlva is mozdulatlanul állt helyén, kőbálvánnyá dermedve. Arca olyan sápadt volt, mint a fal. Ha most hozzálépett volna a hóhér és rátette volna kezét, gépiesen követte volna őt a vérpadra. Végre rekedt sóhajtás tört ki ajkán, majd őrült kacajra fakadt és a pamlagra dobta magát. — Rajta, rajta, ti gonosz alvilági hatalmak, — kiáltott bőszülten. — Üssetek, ahogy birtok! Ahány ördöge van a pokolnak, eresszétek ki, hogy mind csak engem kínozzon. De fogadom, hogy nem fogtok ki rajtam! Most már sérthetetlennek érzem magam. Amit ma hallottam, mindaz egy át járhatatlan jégkéreggel vonta be szivemet. Érzéketlen leszek, mint a kő. Tehát igy néznek ki a nemesszivü lányok? így beszél az ártatlanság, ilyen az előkelő körök nemes és fenkölt gondolkodása? Oh, vége van a hitnek, mely eddig élt bennem. Már most mindenből ki lettem fosztva, nem bízom senkiben és semmiben, undorodom a világtól és mindenkitől. Aladár végtelen ürességet érzett magában. Ebben a pillanatban a legszörnyübb haláltól sem riadt volna vissza, anynyira megutálta az életet. Egy van csak a világon, aki jó, aki nemes és ez Rózsika. Vagy talán már ő sem az? Keserű gondolatok töltötték be a lelkét. Végre felemelkedett. j — Tehát vőlegény vagyok, — mondta maga elé, gúnyos mosollyal ajkai körül. — Ugyan hadd nézzek a tükörbe és hadd lássam, hogy néz ki egy ilyen szörnyen boldog vőlegény, aki igazán elmondhatja magáról, fogtam menyasszonyt, de nem ereszt. 1 így állt egy percig a virágfolyondárokkal körülfuttatott nagy tükör előtt és megbámulta magát. így találta őt a belépő Géza gróf. A neszre Aladár gyorsan hátrafordult. Géza gróf mindkét kezét feléje nyújtva közeledett hozzá. — Fiam, Aladár — mondta szeretetteljesen, — Lola éppen most beszélt el mindent, tőle hallottam, hogy kibeszéltétek magatokat és most már boldog pár vagytok. — Oh, nagyon boldogok — rebegte Aladár tompán. — És én, — folytata a mitsem sejtő Géza gróf, teljesíteni fogom leghőbb vágyadat és lehetőleg siettetni fogom az esküvőt. A gyászév leteltét, mint hallom, nem akarod bevárni és már négy hét múlva meg akarod tartani az esküvőt. Nos, én sem akarok akadályokat gördíteni eme kívánságod elé. Aladár ezeknek hallatára ugyancsak sápadozott, amit azonban Géza gróf nem vett észre, vagy ha észre is vette, azt leggeljebb a szomorú halálesetnek tulajdonította. Szegény Aladár. A körülmények úgy hozták magukkal, hogy mindenben féreértették. — Elvégre csak helyeselhetem kívánságodat — folytatta a gróf. — Nagyon jól tudom, hogy képtelen vagy türtőztetni magad és igazán kegyetlenség lenne tőlem, ha azt kívánnám, hogy várj átok be a gyászév leteltét. Hiszen magának az elhunytnak is az volt a kívánsága, hogy mielőbb egyesüljetek egymással. Ma április 28-ika van, ha neked is úgy tetszik: mához egy hónapra, vagyis május 28-án meg lesz az esküvő. — Tehát egy hónap múlva, — suttogta Aladár maga elé. — Május 28-ika lesz erkölcsi halálomnak napja. Akkor temetik el örökre szivemet. — És most Isten veled, — szólt Géza gróf és még egyszer melegen megszorította Aladár kezét. — Most jogos fájdalmadnak engedünk át téged. Lola már búcsút vett tőled, mint mondta. Ő már lent van a kocsiban, de mindenesetre elvárom, hogy még ma meglátogatsz bennünket. Magától érthető, hogy házam nyitva áll előtted, jöhetsz, mehetsz tetszésed szerint, a mai naptól fogva hozzánk tartozol, családunk tagja, fiam vagy és egyetlen leányomnak leendő férje. Átölelte Aladárt és szeretetteljesen magához szorította. Aztán ő is távozott. 5 Aladár magára maradt. Most tehát mindennek vége volt. Már az esküvő napja is ki volt tűzve. Úgy érezte magát, mintha lefejezték volna, mintha szivét kitépték volna belőle. A grófnak szavába akart vágni, közbe akart kiáltani, hogy nem úgy van, gróf ur! Ön tévútra van vezetve. Éppen én sürgetem legkevésbbé az egybekelést. Sőt ha rajtam állana, az egyáltalán nem is lenne megtartva. De nem birt szólni. Ezt a jószivü embert, a szerető apát nem tudta megsérteni, képtelen volt neki fájdalmat okozni. Maradjon tehát minden úgy, amint van — gondolta. — A végzett útjára indult, hogy hol lesz a megállás, azt az Isten tudja. Áement abba a szobába, ahol atyjának hült teteme volt. A komornyik már kiterítette a halottat. Ott feküdt az ágyon, kezeit mellén keresztbe fonva, dermedt ujjai közé feszület volt szorítva. Aladár egy percig mély megilletődésel nézte a halott arcát. A halál békéje terült el rajta. Ő már kiszenvedett. Meg volt váltva minden földi nyomortól. De annál nagyobbat hagyott fiára. — Atyám! — szólt Aladár remegő szájjal. — Mit tettél? Egész életemre nyomorulttá tettél engem, mint egy koldust. Azt hitted, hogyha elvesztett vagyonod helyett egy másiknak a vagyonát biztosítod nekem, akkor én már boldog is leszek. Oh, az én boldogságomat nem a vagyon teszi. Megtört szivemért, elvesztett szerelmemért a világnak semmiféle kincse sem nyújthat kárpótlást. Ekkor úgy vélte, mintha megszólalt volna a halott: — Fiam, a szerelem hiú fogalom. A fiatal vérnek veleszületett vágya csak. De ha egyszer lecsillapodik a heves vér, ha egyszer öregebb leszel, akkor fogod csak becsülni tudni a vagyon előnyeit. Majd akkor áldani fogod emlékemet. Majd akkor mondani fogod: köszönöm atyám, hogy ilyen okosan gondoskodtál rólam. (Folytatjuk)! „ / '______X „ '__________‘ V«- ti A ________1_ 1. FÜGGETLENSÉG
